* Nem akartam elengedni őt. Csak azt akartam, hogy engem öleljen, csókoljon és soha ne érjen véget az a tökéletes pillanat.*
A zene leállt, a táncnak vége lett, viszont mi még mindig egymást falva múlattuk az időt. Aztán lassan elléptünk a másiktól. Kipirultan néztem a fiúra, aki szintén csillogó tekintettel bámult vissza rám. Hiányzott. Szörnyen hiányzott mindene; a tekintete, a szemei, a mosolya, a csókja. Ő.
-Egyetlen szavadba kerül, Sophi! Egyetlen szó és újrakezdhetjük. Egy tiszta lappal, ahol nem számít, mi történt régen!- nagyot nyeltem. Mégis mit kéne mondanom? A szívem vagy az eszem válaszára kellene hallgatnom? Pillanatnyi töprengés után meghoztam a döntésemet...-Szóóóval...- próbált érdeklődni Liam a bál utáni napon. Az ágyán fekve bámultam a kissé pókhálós plafont, miközben az előző nap estéje járt a fejemben. Újra meg újra átjárt egy érzés. Szinte ismét körülölelt a srác bódító illata.
-Nem történt semmi különös!- sütöttem le a szememet.
-Na persze! Mindenki látott tegnap titeket! Akkor most újra együtt vagytok?- kérdezte, de választ nem kapott rá. -Soph! Kérdeztem valamit!- kezdett el böködni. Nem szóltam semmit, csak vigyorogtam vörös fejjel, mint a vadalma. -Aha! Most lebuktál!- nevetett, majd boldogan magához ölelt. -Remélem nem fogod megbánni a döntésedet!
-Én is ebben reménykedem!Hatalmas vigyorral az arcomon lépdeltem be az iskola épületébe Thomas kezét szorongatva. Boldogan néztem fel a fiúra, aki felém fordulva az ajkaimra tapadt. Gyors csókunk után mindketten a szekrényünk felé vettük az irányt. Ő a folyosó egyik oldalához, én pedig a másikhoz. Előkotortam a matekhoz kellő dolgaimat, aztán a terembe vonultam. Elfoglaltam a hátsó padot és figyeltem, ahogy a diákok lassan, de biztosan elfoglalják a helyüket. Aztán megjelent a kialvatlan fejű, nyűgös tanárunk is, aki rögtön egy röpdolgozattal indította a napot. Szép kezdés, jár a taps... Mindenki nyöszörögve tépett ki egy-egy lapot a füzetéből s kedvetlenül írogatta a táblara felírt feladatokat. Magamban imádkoztam, hogy legalább a hármas meglegyen. Fél óra elteltével az osztályban tartózkodók letették a tollaikat és előreadták a papírkáikat. Némelyiken az illető nevén meg osztályán kívül semmi nem volt. Legalább azokat nem lesz túl nehéz kijavítani! Elvánszorgott az első óra, a második, a harmadik és így egészen az utolsóig. Fáradtan dőltem a szekrényemnek a folyosón.
-Meglepetésem van számodra!- jelent meg mellettem Tom vigyorgó fejjel.
-És mi az a meglepetés?- kíváncsiskodtam egyből.
-Az legyen az én dolgom! Este megyek érted, addig készülj el!- adta az utasítást, aztán édes csókot nyomott a számra és elsietett. Hát jó... Megkerestem Liamet, majd vele együtt sétáltam vissza a kollégiumba. Unottan feküdtem az ágyamba, majd felhúztam a takarómat egészen a fejem búbjáig.
-Ennyire rossz napod volt?- nevetett ki Li. Én csak hangosan morogtam és átfordultam a másik oldalamra. Ha még nem lett volna egyértelmű, most már egy szobán osztozok a sráccal. Ő sincs egyedül és nekem sem kell a katonáskodó lányt lesegetnem. Mindketten jól jártunk! Csukott szemmel hallgattam, ahogy a fiú bekapcsolt valami pörgős számot a laptopomon. Kis sunnyogós, mindig az enyémet használja, és azt hiszi, nem veszem észre. Aztán megszólalt a Skype irritáló hangja. Valaki hívott. Kíváncsian lestem ki a takaróm alól.
-Szia Zack!- köszönt Liam. - Persze, itt van, csak éppen lusta kikelni az ágyából- röhögött ki. Lassan előmásztam a rejtekhelyemről és kikaptam a fiú kezéből a gépemet.
-Szia Zack!- köszöntem én is a srácnak, miután ledobtam magam az íróasztalomhoz.
-Sophia!- mosolygott rám. -Mi a helyzet?- kérdezte vidáman.
-Túlvagyok életem legelső bálán!- vigyorogtam.
-Ennek örülök. És milyen volt?
-Hihetetlenül jó!- mondtam neki, majd elkezdtem ecsetelni az estét.
-Valakit kihagytál a történetből!- kuncogott Liam.
-Kiről beszél?- kérdezett ismét Zack, mire én csak elpirultam. Li-ből előtört a színész hajlam és eljátszotta, ahogy éppen a tánc végén csókolózok.
-Ó, Thomas!- vékonyította el hozzá a hangját is, mire kitört belőlem egy hangos nevetés.
-Bolond vagy!- dobtam neki a legelső dolgot, ami a kezem ügyébe került. Rögögve elkapta a felé repülő telefonomat, majd rámkacsintott.
-Szóval megint vele vagy...- vágott fura fejet Zack.
-Sajnálom- mondtam neki elhúzott szájjal.
-De, ha megint összetöri a szívedet, ne gyere hozzám panaszkodni!
-Nem fogok, ne aggódj!- toltam ki a nyelvemet.
-Hiányzol, Sophi. Nekem és Danielnek is!
-Nekem is hiányzol. Viszont Danielről hallani sem akarok! Azok után, amit tett, felőlem azt csinál, amit akar!- rántottam meg a vállam.
-Ahogy gondolod...- sóhajtott lemondóan a fiú.
-Van egy dolog, amit tudnod kellene- szólalt meg hosszas hallgatás után.
-Mi az?- kérdeztem egy cseppnyi ijedtséggel a hangomban.
-Mark... Pár nappal ezelőtt eltűnt. Lehet, hogy ez semmit nem jelent, de azért vigyázz magadra Soph, okés?- bámult rám aggódóan.
-Mindenképpen!- ígértem neki. -Szeretlek, Zack!- búcsúztam a -volt- legjobb barátomtól, majd lecsaptam a laptopom tetejét.
-Mi lesz most?- kérdezte Liam, Markra utalva.
-Semmi. Éljük tovább az életünket, ahogyan eddig is tettük csak egy kicsivel több óvatossággal.Estére felvettem egy kicsit ünnepibb ruhát, majd vártam, hogy febukkanjon Thomas. Fél órán belül kopogás hangja jelezte a fiú érkezését. Mosolyogva karoltam belé s hagytam magan, hogy vezessen.
A randevúnk után úgy éreztem, ismét szerelmes vagyok. Mélyen és menthetetlenül ismét belezúgtam a fiúba, akit talán sosem szűntem meg szeretni. Boldog voltam és felszabadult. Fogalmam sincs, mit éreznék, ha újra el kellene veszítenem őt...
KAMU SEDANG MEMBACA
Emlékezz Rám!
PertualanganMit tennél, ha minden egyes emléked kitörlődne? Megpróbálnál minden követ megmozgatni, hogy visszatérjenek a múlt hiányzó darabkái, vagy továbblépnél egy új élet reményében? Sophi hasonló problémával küzdött, viszont már megtalálta az utat, amit ezi...