Good Girls are Bad Girls [l.h.]

8.

Luke

-Menj innen!-nézett rám a lány.

Nem is tudom minek jöttem egyáltalán ide. Ez a büdös ribanc pedig legalább örülhetne, hogy voltam olyan balfasz, és eljöttem megnézni hogy épségben hazaért e.

Igazából, amikor Calum elment, sétálgattam a városban, és megláttam őt, ahogy az apjával beszél az udvaron. Féltem, hogy elmondja az apjának.
Egy ideig néztem a házat, majd eldöntöttem, hogy becsengetek.
Lassan kinyílt az ajtó, és az apja furcsán nézett rám.
Éreztem, ahogy végigmér tekintetével.

-Segíthetek?-kérdezte az apja.

-Üm, igen.-válaszoltam széles vigyorral.

-Miben?-kérdezte.

-A lányával minden rendben?-kérdeztem.

-Bridgettel?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
Aha, szóval Bridget a neve.

-Igen. Vele.-mondtam idegesen.

-Te voltál vele tegnap?-kérdezte.

-Mondhatni úgy is.-vontam meg a vállam.

-Gyere be!-nyitotta ki jobban az ajtót.
Elég kicsinek tűnt a nappali, de otthonos volt.
Leültünk egymással szembe, majd elkezdett minden féle kérdésekkel dobálni.

-Szóval...-kezdte el.

-Luke. A nevem Luke.-mosolyogtam.

-Szóval, Luke. Miért okozta magának azokat a sebeket?-kérdezte aggódva.
Tényleg nagyon szereti a lányát.

És... Bridget azt mondta magának csinálta a sebeket?
Remek!
Szóval kussban van...

-Őszintén, nem tudom.-válaszoltam.

-Miért találkoztál a lányommal? Ismered őt régebb óta?-kérdezte mélyen a szemembe nézve.

-Öh, nem. Nem ismerem. Csak tegnapról.-mosolyogtam.

-Volt szándékodban leitatni? És te ittál?-kérdezte.
Komolyan, úgy érzem magam mint egy kihallgatáson.
Mindenért kérdőre von.

-Nem volt szándékomban. Én csak egy pohárral ittam.-hazudtam.
Igazából nem emlékszem, de tuti hogy le akartam itatni.

-Valaki megbántotta őt?-kérdezte.

-Nem..nem tudom.-válaszoltam.

-Sarah hol van? Miért nincs vele?-kérdezte.

Ki a jó faszom az a Sarah?

-Nem tudom ki az a Sarah.-válaszoltam.

-Aki állandóan Bridgettel van!-mondta felemelve a hangját. Szinte már kiabálva.
Ökölbe szorítottam a kezem, és nem sok kellett hozzá, hogy felidegesítsen.

-Sa...sajnálom. Csak tudod. Ő a lányom.-mondta halkan.

Én sosem tapasztaltam meg azt a szeretetet, mint Bridget.
Nem tapasztaltam soha apai szeretetet.
Csak anyám hülye aggodalmaskodásait.

-Megértem.-mosolyogtam rá, majd ellazítottam a kezem.

-Jófejnek tűnsz.-mosolygott vissza rám.

-Kö..köszönöm.-válaszoltam zavartan.
Remélem nem hiszi azt, hogy alakulóban vagyunk Bridgettel.

-Felmész hozzá?-kérdezte.

-Persze.-válaszoltam. Miért is ne?

-Emeleten, jobbra a második ajtó.-mondta, majd bólintottam és elindultam.