Good Girls are Bad Girls [l.h.]

33.

Bridget

Hogy mi is történt, ami miatt most itt a repülőn ülök?

Miután Luke elment a kórházból, apám megtiltotta, hogy találkozzak többet vele.
Kiakadtam, és elkezdtünk veszekedni. Talán kicsit túlzásba is estem.
Ezután írtam Calumnak, hogy hozzon el a kórházból.
Aztán...
Calum azt írta, hogy már úton vannak az új ház felé. Szinte nem is gondolkoztam.
Azonnal megszöktem, és az első gyorsvonatra fel is szálltam.

Visszagondolva, ez egy elég elhamarkodott döntés volt.

De most, hogy látom, ahogy Luke itt szuszog előttem a repülőn, úgy érzem, teljes mértékben megérte.

Kissé lehangolt, hogy Calum ül mellette, de egyben örültem is, hiszen így legalább közelebbről megismerhettem Daisyt.

-Hogyan ismerkedtetek meg te és Luke?-kérdezte mosolyogva.
Nagyot sóhajtottam.
Nem tudtam, hogy vajon tud-e arról, hogy mennyi ember életét elvette már Calum és Luke.

-Hosszú.-próbáltam lezárni ennyivel.
De csak próbáltam. Tudhattam volna, hogy ő ennyivel nem éri be.

-Van időnk.-vonta meg a vállát. Láttam az arcán, hogy őt valahogy tényleg érdekli.

-Később elmesélem, okés?-erőltettem magamra egy kissebb mosolyt.
Daisy csak a szemét forgatva bólintott egyet.

-De ígérd meg.-nyújtotta fel a kisujját.

-Kisujj eskü? Ez most komoly?-nevettem fel.

-Miért ne?-biggyesztette le az ajkát.
Csak nevetve emeltem fel én is a kisujjam.

-Ígérem.-mosolyogtam rá.

Sosem barátkoztam más lánnyal Sarah-n kívül, így ez az egész nagyon is furcsa volt nekem. De ebben a pillanatban csak arra tudtam gondolni, hogy talán benne is úgy megtudok majd bízni, mint annak idején Sarahban. Hiszen egy házban fogunk élni, így valószínűleg jól ki fogunk jönni.

Daisy elővette a fülhallgatóját, majd a telefonjába helyezte.

-Kell?-nyújtotta felém az egyik felét.

-Aham.-válaszoltam hanyagul, majd a fülembe tettem.
Kicsit furcsa zenei ízlése volt, de igazából nem érdekelt.
El tudtam merülni a gondolataimban, így legalább az idő is gyorsan eltelt.

Nem vagyok ellene egyik zenei műfajnak sem, mindegyikhez könnyen tudok azonosulni.
Képek villantak meg a fejemben, ami miatt folyton mosolyogtam.
Lejátszódott bennem a múlt, és mindaz, amit most magam mögött kell hagynom.
Hatalmas lépést tettem, amit már nem tudok visszavonni.
Megtettem, és most csak rajtam múlik, mi lesz a jövőben.
Úgy érzem, hogy most felnőttem.

Eléggé elkaladoztam zenehallgatás közben, majd csak azt vettem észre, hogy leszállunk.
Izgatottan húztam ki a fülemből a fülhallgatót, ami miatt Daisy füléből is kiesett a másik fele.

-Hé, már le is szállunk?-kérdezte szintén izgatottan Daisy.

Csak hatalmas mosollyal bólintottam egyet. Lukera néztem, aki még mindig csukott szemmel szuszogott.
Calum pedig a lábával dobolva bámult előre. Biztos nagyon el volt gondolkozva.

-Ugye mi ketten nagyon jóba leszünk majd?-kérdezte Daisy.
Örültem, hogy ezt kérdezte. Nagyon jól esett, hogy ő is barátságot akar velem építeni.

-Biztos vagyok benne.-válaszoltam egy nagyon nagy vigyorral.
Olyat éreztem, amit ezelőtt sosem. Boldog voltam és borzasztóan izgatott.
Teljes mértékben új életet kell kezdenem, és teljes mértékben megváltozik az eddigi életem.
Vajon a személyiségem is meg fog változni?