Good Girls are Bad Girls [l.h.]

10.

Luke

Kémia.
Utálom ezt a tantárgyat.
Utálom a tanárt is.
A tanár is utál engem.

Leültem a padba, és a telefonomat kezdtem el nyomkodni.
Annyira belemélyültem, hogy észre sem vettem, hogy az óra már rég elkezdődött, és azt sem, hogy a tanár dumál.

Arra kaptam fel a fejem, hogy a mellettem ülő Michael oldalba bök és a tanárnő dühös szemeivel találtam szembe magam.

-Mr. Hemmings, szóval, mi is a válasz a kérdésre?-nézett rám.

-Öhm, a válasz igen.-mosolyogtam rá büszkén.
Remélem, megfelel ez a válasz, akármi is volt a kérdés.
A tanár hirtelen az asztalra csapott, amitől mindenki kissé megugrott.

-Hemmings, ez így nem mehet tovább! Össze kell szednie magát, különben megbuktatom.-mondta már szinte kiabálva.

-Majd én azt eldöntöm.-válaszoltam flegmán.

-Órai munka egyes!-kiabálta, majd a naplóba véste az egyest.
Huh, örülök hogy ennyi "veszekedéssel" megúsztam.

Megvontam a vállam, majd ugyanúgy a telefonomat nyomkodtam.
Egy darabig ezzel voltam elfoglalva, amikor Michael hozzám szólt.

-Hé, Luke!

-Hmm?-néztem rá.

-Vége az órának.-mondta egyszerűen.

-Hál' Istennek!-sóhajtottam fel, majd felkaptam a táskám, és kisiettem a teremből.
A folyosón neki mentem az osztályfőnöknek.

-Bocs.-morogtam az orrom alatt.

-Mr. Hemmings, hol volt az első órán?-kérdezte.

-Otthon.-mondtam, majd el is mentem onnan, amilyen gyorsan csak tudtam.

Bementem az 56-os terembe, ahol az irodalom tanár már az asztalánál ült.
Az irodalom az egyetlen tantárgy, amiből jó vagyok.
Tartom az erős hármas átlagom.

-Jó reggelt!-köszöntem a tanárnak, majd ő biccentett egyet a fejével, köszönésképp.
Gyorsan leültem Michael mellé.
Tara Clifford. Michael testvére volt. Volt.
Vajon tudja már, hogy meghalt?

-Luke, Calum keresett.-fordult felém.
Cal a másik osztályba jár, így nem igazán tudunk beszélgetni.

-Nem tudod, hogy miért keresett?-kérdeztem.

-Nem, azt nem mondta. Csak annyit, hogy szünetben legyél a büfé előtt, és hogy fontos.-válaszolt Mike.

-Kösz.-mondtam, majd előszedtem a táskámból az irodalom könyvem.

-Volt házi?-kérdeztem Michaelt.

Nem válaszolt semmit, csak sóhajtott egyet, és elém tolta a füzetét, hogy lemásolhassam.
Már megszokta.
Gyorsan lefirkantottam.

-Köszi.-motyogtam.

Elég gyorsan eltelt az óra, és amint kicsengettek, szélsebesen kiszaladtam a teremből, egyenesen a büfé felé haladva.
Calum a falnak dőlve várt.

-Mi az?-léptem oda.

-Ezt nézd!-mondta, majd felém fordította a telefonját.
Egy cikk volt rajta.

A rendőrség több eltűnt személy után kutat. Többségében fiatal lányok és férfiak tűnnek el. A rendőrség kapitánya szerint gyilkosság állhat az eltűnések mögött, bár holttestekre még nem bukkantak. 'Mindent elkövetünk, hogy megtaláljuk az eltűnt személyeket, és azokat, akik az eltűnés mögött állnak. Kérek mindenkit, hogy egyedül ne sétálgassanak az utcákon. Szerintünk ez több mint eltűnés.' nyilatkozta a rendőr kapitány a riporterünknek. Minden esetre, jobb félni mint megijedni.