Good Girls are Bad Girls [l.h.]

11.

Bridget

Tudtam.
Tudtam, hogy Lukenak van egy másik oldala. Egy békés, nyugodt oldala.
És most itt vagyok.
Vele.
Ez az első alkalom, hogy nem félek attól, hogy megölhet.
Az a Luke most eltűnt.
Helyette egy aranyos srác ül a padon mellettem, és csak beszélgetünk, miközben a távolban lévő várost nézzük.

-Köszönöm Luke.-mosolyogtam rá.

-Mit?

-Ezt. Hogy megmutattad.-vigyorogtam szélesebben.

-Hát. Nincs mit.-mosolygott vissza rám. Istenem, valójában nagyon gyönyörű mosolya van.

-Hogy hogy nem tudja Calum?-kérdeztem. Sóhajtott egyet, majd kissé felém fordult.

-Calum folyton azt várja el tőlem, hogy azt csináljam, amit ő mond. Szabályokat alkot, és elvárja, hogy betarsam.-mondta kissé lehangoltan.

-Miért hagyod?-kérdeztem.

-Mert igaza van. Azért hagyom, mert felelőtlen vagyok. Ő pedig felelősség teljes.-mondta megvonva a vállát.

-Egyszóval, ide menekülsz előle.-állapítottam meg. Elég jó ember ismerő vagyok.

-Igen! Pontosan! Csak nem tudtam hogy kifejezni magam.-nézett rám csodálkozva.
Akaratlanul is elmosolyodtam a tekintete miatt.
Olyan kedvesnek tűnik.
Vajon ez meddig tart?

Neki dőltem a vállának, és csak csendben figyeltük a várost, majd nem sokra rá a naplementét, és ahogy felkapcsolják a lámpákat.
Egész végig csendben voltunk, de nem volt kínos. Sőt, csodálatos volt.

-Mennünk kéne.-szólaltam végül meg.

-Rendben.-mosolygott, majd felállt, és elindultunk.

Nevettünk.
A semmin.
Nevettünk a semmin.
Vagy épp egymáson. Vagy a helyzeten.
Csak úgy magunktól nevettünk.

-Luke, mégis miért nevetünk?-kérdeztem.

-Nem tudom.-mondta.

-Hideg van.-jelentettem ki inkább magamnak, mint neki.

-Siessünk akkor.-mondta, majd gyorsított a tempón.

Én pedig amilyen béna vagyok...elestem.
Luke hangos nevetésben tört ki.

-Segítenél?-kérdeztem sértődve.

-Jólvan na!-nevetett, majd oda nyújtotta felém a kezét.
Segített felállni, majd leporoltam magam.

-Béna vagy.-nevetett rajtam.

-Tudom.-nevettem én is.

-Bridget...-szólt.

-Hm?-néztem rá.

-Még koszos vagy.-jelentette ki.

-Hol?-kérdeztem meglepődve, ugyanis meggyőződtem róla, hogy alaposan leporoltam magam a kezemmel.

-Itt!-mondta, majd elkezdte a hátsómat leporoni, mire én hirtelen arrébb ugrottam.

-Luke!-emeltem fel a hangom.

-Jó. Bocsi!-emelte fel mindkét kezét nevetve, egy pimasz mosollyal az arcán.

-Gonosz vagy.

-Tudod, ez semmi.-kacsintott rám, mire nekem a pulzusom az egekbe szökött, és az arcom vörösen égett.
És ezt ő is észre vette, ezért egy aprót nevetett.

-Nem akartalak zavarba hozni.-nevetett.

-Ne..nem! Nem! Dehogy iiiiis.-tiltakoztam elcsukló hangon.