Good Girls are Bad Girls [l.h.]

36.

Luke

-Luke.-suttogta halkan valaki, miközben a hajamat simogatta.
Aludtam, de már kezdtem a tudatomhoz térni. Bridget kezeit éreztem meg magamon, miközben a hajamat birizgálta. Nem akartam kinyitni a szemem, de egyre jobban kezdtem magamhoz térni.

-Fent vagyok.-nyújtózkodtam egyet a tévére pillantva, amin még mindig ment a borzasztóan unalmas film, amit Bridget választott.

-Persze. Megint bealudtál. A film alatt harmadjára.-fojtotta vissza a nevetését Bridget.

-Nem, dehogy. Nézem.-válaszoltam teljesen álmosan. Igazából, fogalmam sincs, milyen film megy, de valami romantikus akármi, ami eléggé unalmas és egyáltalán nem érdekel.

-Aludj, ha akarsz. Beletörődtem, hogy érzéketlen vagy.-nevetett fel Bridget.

-Mi? Nem vagyok érzéketlen.-könyököltem fel az ágyon.

-Persze.-nyújtotta el ezt a szót Bridget.

-Hiszen szeretlek.-néztem rá, miközben egy nagyot nyeltem.
Láttam rajta, hogy valamin erősen gondolkozik. Féltem, hogy esetleg azon agyal, hogy szeretem-e vagy sem. Nem akartam, hogy kétségei legyenek , hiszen ő az az egyetlen ember, aki iránt érzek is valamit.

-Szeretlek.-tűrtem el egy hajtincsét a füle mögé.
Bridget óvatosan rám nézett, majd válaszra nyitotta a száját, de nem hagytam, ugyanis azonnal az ajkaira tapasztottam az én ajkaimat.

Ebbe a csókba próbáltam mindent belevinni, amit csak érzek.
Puha, lágy ajkaitól még századjára is kiráz a hideg.

-Szeretlek.-suttogta, amikor elváltak egymástól az ajkaink.
Mosolyra húztam a szám, és a derekát kezdtem el simogatni, amitől Bridget libabőrös lett. Kicsit elnevettem magam. Imádom látni, ahogy érzéseket váltok ki belőle.
Éppen újra arca felé hajoltam, amikor hatalmas nagy kiabálások és törések hangját hallottam meg a nappali felől.
Bridget ijedtében kissé felugrott.

-Jézus, mi folyik lent?-kérdezte rémülten Bridget.

-Nem tudom. Maradj itt.-pattantam ki az ágyból, és az ajtó felé siettem.
Hiába mondtam Bridgetnek, hogy maradjon, hallottam hogy ő is jön utánam.
Csak sóhajtottam egyet, és figyeltem arra, hogy mindig előtte legyek.
Amikor beérünk a nappaliba, mondjuk úgy, hogy megnyugodtam, de mégsem. Nem betörő, vagy valami ilyesmi volt, "csupán" Calum balhézik.
Daisy a földön ült, borzasztóan sírt, az arca teljesen kipirosodott a sok sírástól.Üvegszilánkok ezrei lepték be a padlót.

-Basszus, mi a szent szart csináltok?-akadtam ki teljesen jogosan.
Calum csak idegesen fogta a fejét, amíg Daisy mégjobban szipogni kezdett.

-Megtudta.-suttogta egészen hallhatóan Calum felém nézve.
Daisy ekkor kiabálva kezdett el sírni. Látszott rajta, hogy borzasztóan megrémült.

-Daisy, nyugi. Nem bántunk.-léptem hozzá közelebb, de ő úgy kúszott hátrébb.

-Faszom, Hemmings. Ez rohadtul a te hibád.-kiabált rám Calum.

-Hé, állítsd le magad, te tehetsz erről, és ezt te is kurva jól tudod.-emeltem fel a hangom.
Daisy felé pillantottam aki mellett ekkor már Bridget guggolt, és próbálta lenyugtatni őt. Daisy arcán egyszerre látszott hogy dühös, de rettentően fél.

-Calum, rohadtul nyugodj le.-léptem hozzá közelebb.

-Basszus.-nézett maga elé Calum ledermedve.

-El akarok innen menni!-kiabálta sírva Daisy.

-Menjél, baszd meg!-kiabálta vissza iszonyatosan feszülten Calum.

-Cal, lenyugodnál?-fogtam meg az egyik alkarját. Calum idegesen a szemembe nézett, majd bólintott egyet.

-Oda megy ez a kurva, ahova csak akar, ha nem tetszik neki.-biccentett a fejével Daisy felé.

-Daisy majd lenyugszik. Ahogy te is.-közöltem sóhajtva.

-Kit érdekel Daisy? Engem nem.-fújtatott idegesen Calum, majd kiviharzott még a házból is.

Sóhajtva fordultam a lányok felé.

-Daisy, figyelj. Nem bántunk.-guggoltam le Bridget mellé.

-Vigyetek el innen! Most!- kiabálta kiakadtva Daisy.

-Figyelj, menj fel a szobádba, és pihend ki magad. Gondolj át mindent, de itt mi téged nem bántunk.-mondtam neki egy apró mosolyra húzva a szám.

-Luke, felmegyek vele, és beszélek vele, okés?-nézett rám Bridget.
Hirtelen teljesen lefagytam.
Bridget is vajon valami ilyesmit élt át velem, mint most Daisy?
Bridget félt valaha ennyire is tőlem?
Vagy most is félne?

-Hahó, Luke.-szólt rám Bridget.

-P..persze, menjetek csak.-vettem egy mély levegőt.
Bridget segített Daisynek felmenni az emeletre, én pedig egyedül maradtam a nappaliban.
Úgy döntöttem, hogy elindulok Calum után.
Kiléptem a bejárati ajtón, és nem is kellett tovább mennem ahhoz, hogy megtaláljam Calumot.
A teraszon ült egy szál cigarettát szívva.

-Figyu, Cal.-ültem le mellé.
Calum nem figyelt rám, csupán maga elé bámult, miközben beleszívott a cigibe.

-Mi bajod?-szólalt meg végül legnagyobb meglepetésemre teljesen normális hangnemben.

-Nekem semmi.-nevettem fel, de próbáltam visszafojtani.-Vagyis, tudod, hogy Daisy le fog nyugodni.-fejeztem be a mondatom.

-Kit érdekel?-nézett rám felhúzott szemöldökökkel.

-Téged. Tudom, hogy érdekel.-néztem rá. Cal csak keserűen felnevetett.

-Tudod Luke,...-kezdett bele, majd elnyomta a cigijét.- még a költözés előtt kétszer lefektettem. Mindkét alkalom után megmondtam neki, hogy csak kihasználtam. Rohadt szarul esett neki. Aztán a szülei veszekedni kezdtek vele valamiért, és szabadulni akart onnan. Pénzt is adott, nem is keveset, csak hogy itt legyen.-fejezte be Calum a beszámolóját.

-Megsajnáltad?-kérdeztem tanakodva.

-Nem.-nevetett fel.

-Akkor?-kérdeztem teljesen értelmetlenül.

-Nem tudom.-nyelt egy nagyot.

-Miért egyeztél ebbe bele? Hogy itt legyen?-kérdeztem.

-A második alkalom óta valamiért kötődök hozzá.-suttogta inkább magának, mint nekem.

-Calum?-szóltam neki egy apró mosollyal az arcomon.

-Hm?-nézett rám.

-Te rohadtul szerelmes vagy.-húztam egy széles mosolyra a szám.

-Kurvára nem, Hemmings!-emelte fel a hangját, majd felállt, és idegesen bement a házba.

Csak sóhajtva néztem utánna, majd egy fél másodperc után én is bementem.
Felmentem a szobákhoz, és a folyosón megálltam, pont Daisy szobája előtt. Nem lenne jó, ha kiderülne, hogy hallgatózok, de kíváncsi vagyok.

-Luketól sokáig féltem. Néha most is. De tudom, hogy nem fog bántani. Calum sem fog téged.-mondta Bridget.
Idegesen fújtam ki a levegőt, és inkább el is mentem onnan és a szobámba siettem.
Nem akarok lemondani erről az egész "rossz" oldalamról, ami alapból tényleg nem rossz, de azt sem szeretném, hogy Bridget úgy tekintsen rám, mint valami szörnyetegre.
Nem szeretnék neki fájdalmat okozni, mégis akaratom ellenére azt teszem.

•••
Sziasztok!:)

Gondoltam, hogy valentin-nap alkalmából megleplek titeket egy résszel. Előbb szerettem volna hozni, csak hát rengeteg házim volt, amit persze én mindig az utolsó pillanatra hagyok.

Nagyon nagyon köszönök nektek mindent, hihetetlen a sok visszajelzés számomra. Köszönöm ❤
Fel tudjátok dobni a legrosszabb napomat is. Nagyon szépen köszönön ezt nektek, és minden egyes visszajelzést is.❤

Ha bármilyen véleményetek van, nyugodtan jelezhetitek:)