Good Girls are Bad Girls [l.h.]

31.

Luke

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok erre a pontra.
Nem gondoltam volna, hogy egyszer lesz egy lány, aki átveszi Clary helyét.
Azt hittem, nekem már nem jár egy lány, azt hittem, én nem érdemlem meg, hogy kapcsolatom legyen, és hogy érzéseket tápláljak egy lány miatt.
Reménytelennek találtam, de jött Bridget, és mindent felforgatott.
Nem tudom, hogy ki vagyok, és nem tudom, mit akarok az élettől.
Sosem gondoltam volna, hogy ennyire fájni fog a visszautasítás.

Calum és én lassan mentünk ki a kórházból, némán egymás mellett sétálva.
Ordítani akartam volna, rohadt hangosan.

-Minden rendben van, Luke?-kérdezte végül halkan Cal.
Bágyadtan ránéztem, és csak nagyokat pislogtam.

-Nem, nincs rendben semmi.-adtam végül választ.
Calum nagyot sóhajtott.

-Luke, össze kell szedned magad.-nézett rám, miközben kinyitotta az ajtót.
Rögtön megcsapott a hideg levegő, ezért összehúztam a pulcsim.

-Elegem van már. Mindenből.-vettem egy nagy levegőt.

-Változásra van szükséged, Luke.-mondta Calum teljesen komolyan.

-Talán.-vontam meg a vállam unottan.

-Figyelj, kinéztem egy házat, ott úgy élhetnénk, ahogy jól esik. Szerintem a legjobb lenne itt hagynod mindent. Itt amúgy sem biztonságos.-nézett rám komolyan Calum.
Belegondoltam abba amit Calum most mondott, és talán van benne valami.
Lehet, hogy jót tenne a környezet változás.

-Talán igazad van.-válaszoltam hanyagul.

-Na látod.-mosolyog rám.

-Vedd meg a jegyeket, holnap már indulni akarok.-jelentettem ki, fel sem fogva mit mondok.

-Ez a beszéd.-vigyorog rám Calum egy széles vigyorral.

Ekkor már az autóhoz értünk, és Calum szinte rögtön kinyitotta, és be is szállt.
Én lassabban szálltam be, mivel szívem szerint inkább visszamentem volna Bridgethez.

-Akkor holnap?-kérdezte Cal, majd elindította a kocsit.

-Holnap.-bámultam magam elé.

-Holnap.-ismételte halkan és kuncogva Calum.

-Nem jöhet velünk Bridget?-csúszott ki véletlen a számon.

-Szerinted jönne?-nevetett Calum.

-Igaz.-sóhajtottam.

-Mindig igazam van.-jelentette ki Calum.

Ezután csend lett, egyikünk sem mondott egy szót sem.
Lefagyva bámultam az utat, és az embereket az utcán.

Hat perc múlva Calum megállt a házamnál.

-Nem megyek haza.-emeltem fel a hangom.

-Anyád szarrá aggódta magát szerintem már, tehát húzz haza.-közölte Calum komolyan.

-Kit érdekel? Calum, nem akarok haza menni.-emeltem fel jobban a hangom.

-Be is kell csomagolnod, nem rémlik?-mosolyog rám Calum.

-Hogy mondom el anyának, hogy elköltözünk?-kérdeztem.

-Szerintem semmit sem szólj. Úgysem fogják tudni, hogy hova mentél. Eltűntnek nyilvánítanak minket, és már meg is van oldva.-jelentette ki Calum összecsapva a tenyerét.

-Igazad lehet. Ha elmondjuk, hogy elköltözünk, az a rendőrségnek is gyanús lesz.-mondtam belegondolva a dologba.

-Látod, van neked még eszed, nem vette el az összeset Bridget.-mondta rám mosolyogva Calum.