Luke
-Miért?-kortyoltam bele a kezemben lévő piába.-Mi a faszért kellett ezt tenned?-fújtattam idegesen.
Tompa, alig hallható nyögés töltötte be az egész helységet, ami az előttem fekvő lányból jött.
Barna szemeibe néztem, ami teljesen kivörösödött a több napos sírástól.-Nem volt szép.-doboltam idegesen az üres kád szélén, amiben feküdt, teljesen lekötözve.-Hallani akarom, ahogy sikítasz.-szedtem ki gyorsan a szájából a rongyot, ami miatt eddig nem tudott megszólalni.
-Ne bánts! Segítség! Kérem! Valaki!-kezdett el azonnal torka szakadtából kiabálni.
Remegő testtel ficánkolt össze-vissza, miközben folyamatosan kiabált.
Én pedig élveztem nézni, ahogy retteg.
Sosem tudtam volna megunni.Pedig ez már a harmadik nap, hogy csak nézem, ahogy szenved és kínzom.
-Hogy van a hátad?-fordítottam meg a lekötözött testét. A hátát rengeteg seb és alvadt vér borította, ami a tegnapi unalmam eredménye.
Az ujjam végighúztam a keresztbe lévő, mély 'ribanc' feliratú vágásomba, ami hatására azonnal reszketni kezdett és zokogni.-Kérlek, többet ne bánts.-könyörgött zokogva.-Inkább ölj meg végre.-visítozott elvékonyodott hangon.
-Na, ne nyavalyogj.-kortyoltam bele újra a piába.-Kezelésbe veszem a hátad.-húztam az arcomra egy hatalmas vigyort.
Kezembe vettem egy csiszolópapírt, és teljes erőmből dörzsölni kezdtem a hátát.
A lány azonnal sikoltozni és kiabálni kezdett, ami tovább ösztönzött arra, hogy csak csináljam tovább.
A sebeiből egy pillanat alatt ömleni kezdett a vér, a bőre pedig kezdett teljesen lejönni.-Biztos rossz lehet a saját véredben lenni. Megfürdetlek.-simítottam végig az arcán.
Teljesen lefagyott a félelemtől és a fájdalomtól, így úgy döntöttem most jól jönne egy kis frissítő.-Dőlj hátra.-fektettem le vízszintesen a kádba. Nem igazán tudott ellenkezni, hiszen nagyon szorosan volt lekötözve, ami ráadás volt, hogy a fájdalomtól se tudott mozdulni.
Hirtelen öntöttem a kádba egy kannából sósavat, ami abba a pillanatba meghozta a kívánt hatást.
Fülsüketítően hangos sikítás és ordítás tört ki belőle. Kétségbeesetten próbált valahogy kijutni, vagy legalább ellenkezni, de csak össze-vissza vergődött a kádba, amibe én csak öntöttem az egyre több sósavat.
-Most megfullasszalak ebbe... Vagy inkább felakasszalak?-töprengtem el a végleges halálának a módján.
A lány megszólalni se tudott a sikítozástól és rázkódástól. Kétségbeesetten próbálkozott valahogy kijutni, de egy cseppnyi esélye se volt rá.
Lassan húztam a kezeimre egy gumikesztyűt, mivel a kézfejem tele volt apró sebekkel, és nem igazán akartam egy sósavval teli kádba mártani.
-Ugye tudod, mennyire utállak?-hajoltam közelebb. Kezeimet a vállára helyeztem, és egy hirtelen mozdulattal a kád aljára nyomtam. Kétségbeesetten próbált valahogy levegőhöz jutni, de én erősebb voltam.- Soha többet nem fogsz senkit kilökni az ablakon. A pokolban fogsz megrohadni!-kiabáltam mindent kiadva magamból. Rögtön éreztem, ahogy könnyek csordulnak le az arcomon, de szerencsére a lány nem láthatta.
Zokogva néztem, ahogy a buborékok felszöknek a kád felszínére, majd nem sokra már nem jött fel egy buborék se. Elengedtem a lány meredt testét, majd idegesen járkáltam fel-le.
Hajamba túrva bámultam magam elé, és szinte majd' felrobbantam a sok gondolattól.
Ilyen hamar meg kellett ölnöm??
Félve néztem meg a pulzusát, és sóhajtva fogtam fel, hogy meghalt.
Többet érdemelt volna.
Több szenvedést.
Több kínt.
De meghalt.
•••
Sziasztoook!:)Remélem mindenkinek össze állt a kép, hogy a lány akit Luke 3 napig kínzott az az volt, aki kilökte Bridgetet az ablakon.
Sokáig gondolkoztam azon, mit is írjak a kiegészítő novellába, de végül hű maradtam Luke karakteréhez, aki visszaesett ebbe az egész gyilkolásosdiba, és ez volt a kiválasztott jelenet.
Remélem tetszett nektek:)
Furcsa, hogy ez az utolsó rész, ha úgy nézzük.
Azt hiszem sírni fogok:(((
Még egy írói utószó hátra van, amit ha nem is olvastok majd végig, szeretnélek megkérni titeket, hogy legalább az aljára gurítsatok le, mert lesz ott egy fontoooos kérdés:)
Ma délután már fel is teszem, szóval nem is kell rá sokat várni...
Köszönök nektek mindent ❤❤❤❤❤❤❤❤❤