Köpni - nyelni nem tudtam. Egy részem izgatott volt, örült annak, hogy itt tudhatja Luke-ot az ajtóban, a másik viszont egyenesen rávágta volna az ajtót. De mivel a pillangók a gyomromban nagyobb erővel bírtak, ezért elálltam az ajtóból, behívtam a lakásba.
Felmentünk a szobámba. Ez olyan természetesnek tűnt, valahogy sosem szerettem lent lenni, még akkorsem, ha tudom, hogy csak én vagyok itthon. Leültem az ágyra, Luke szorosan mellém.
Baszki! Ez emlékeztet arra a napra, amikor.. Amikor belészerettem.
"Luke. Miért jöttél ide?" - beszélj, kérlek. Csak ne legyen ilyen kínos ez a helyzet.
"Te miért mentél el? Tudod te, hogy mennyire hiányoztál? És egy szó nélkül leléptél" - szinte nekem fájt, ahogyan kimondta a szavakat.
"Hát, elég szar volt látni, ahogyan más lányokkal enyelegsz, azután, ami azon a napon történt!" - ingerült voltam. Nem kéne elárulnom magam, hogy szerelmes vagyok Hemmingsbe. A végén még Arzaylea kinyír.
"Nem emlékeztet téged ez a mai nap arra az estére? Mert engem nagyon is. És már nem vagy kislány."
"Tudom." - leheltem.
Levette a pulcsiját.
"Akarsz még?" - felém hajolt, éreztem leheletét az ajkaimon.
"Igen"
Rámmászott. Ledöntött az ágyon, a nyakamat kezdte szívni. Imádtam, ha nyoma marad valaminek, ezért neki is adtam néhány szívásfoltot az este folyamán, amit nagyon nem kellett volna. Mindenki észrevenné, még egy vak is. Nem hiszem, hogy a barátnője ennyire buta lenne. De hát ő dolguk, én csak kihasználom az alkalmat.
A szívem úgy dobogott, hogy féltem, hogy ő is megérzi. A lélegzetünk szaporább lett, nekem is és neki is gyorsabban emelkedett a mellkasunk. Ajkaink és nyelveink ritmusban mozogtak, szinte egybeforrtunk.
Aztán csöngettek. Szemeim kipattantak, és ellöktem magamtól a kissé zilált fiút. Csak néztem. Nem fogtam fel az elmúlt perceket. Megint megszólalt a csengő.
Remegő kézzel nyitottam ki az ajtót, teljes sokkban voltam még mindig. Calum volt az. Arcán egy tenyérnyom piroslott, haja kócos volt.
Elálltam az ajtóból, hogy be tudjon jönni. Hát ez csodás! Két hímneművel vagyok egy házban, és az egyikkel az előbb egy elég komoly smárpartit tartottam.
Mire beértem én is a nappaliba, addigra mind a két fiú a kanapén ült, nekem pedig akaratom ellenére is mosoly kúszott az arcomra. Olyan ártatlanul ültek ott egymás mellett engem bámulva, hogy kedvem lett volna mind a kettőt megölelgetni.
De ez nem az a helyzet volt.
"Calum, mi történt?" - aggódtam miatta. Cal mindennél fontosabb volt, ha lehetett ezt így mondani. Egyszerűen ő volt az az ember, aki mindig, minden helyzetben mellettem volt. Támogatott, amikor részeg voltam ő fuvarozott haza. Vigyázott rám. És ez a kapcsolat, ami köztünk van, még Luke-nál is többet jelent. Calum a mindenem.
"Anyám kiakadt. Bocsi, ha megzavartam valamit" - vakargatta a tarkóját. Luke csak mosolygott, én pedig vörösödni kezdtem. Calum összehúzta a szemöldökét, elmosolyodott, aztán felment az emeletre. Pontosan tudja, hogy zavart. Vagyis engem nem, de tudta, hogy Luke nem csak pusziszkodni szeretett volna, hanem többet. Én viszont meg akartam ezt beszélni vele. Nem játszadozhat velem, hogy egyszer ellök magátol, sérteget, aztán bekopog az ajtómon és letámad azokkal a mézédes ajkaival.
Leültem mellé.
"Luke" - sóhajtottam. Azt sem tudom, hogy mit akarok neki mondani. "Ez nem jó így, neked ott van Arzaylea, és én nem akarom, hogy tönkre tegyél. Régebben nem kellettem. Most pedig játszol velem, mint egy kibaszott labdával."
Csak pislogott. Nem szólt semmit, csak ugyanúgy ült a kanapén, mint az előtt és engem nézett. Leültem mellé.
Tudtam, hogy Calum mindent hall, és tudtam, hogy itt van nekem, ha valami baj van, de ezt a problémámat még ő sem tudja megoldani. Egyszerűen ez nem megy.
A szőke felállt, majd végig pásztázott szemeivel. Szinte égetett a tekintete, egyszerűen fájt, ahogy nézett. Aztán én is ránéztem. Vártam. Vártam a válaszára, hogy mivel magyarázza azt, hogy majdnem, sőt. Megcsalta Arazyleát. És ezt nem lehet megmagyarázni egy 'hiányoztál' kifogással. Calumnak is hiányoztam, mégsem nyomott a falhoz és részesített csókban.
"Ella.. Én sajnálom, oké? Arzayleával nagyon beszoptam. Miattad volt, leléptél egy rohadt szó nélkül, nekem pedig a szívem megszakadt, annyira hiányoztál. Nem tudtam rólad semmit. Próbáltalak pótolni." - nem emelte fel a hangját, nyugodt volt. Érezni lehetett, hogy szomorú Arzaylea miatt, hogy vele van.
"De te tegnap örültél, hogy elmentem, és nem akadékoskodtam ott tovább. Hallottam! Ne merd tagadni Lucas!" - kezdtem ideges lenni. Így Arzaylea, úgy Arzaylea, de azért boldog volt, hogy szabadon falhatta a barátnője ajkait.
Aztán Luke megfogta a csuklóm, és felrántott magához. Megcsókolt, de éreztem a csókjában, hogy mérges. Pont annyira volt mérges, mint én.
A falhoz hátrált, aztán felemelt. Hajába túrtam, aztán eltávolodtam ajkától, és a nyakát kezdtem el behinteni csókokkal.
"Tudod mit? Adok okot Arzayleának, hogy féltékeny legyen" - suttogtam.
Szívtam és haraptam a nyakát. Aztán levettem a pólóját. Idő közben már a kanapéra vándoroltunk.
Calum vagy mindent hallott, vagy befogta a fülét, mert bizony eléggé forró volt a levegő köztünk Luke-val.
Lefeküdtem vele. Hűha. Ebből baj lesz.
Nagyon nagy baj.
És tényleg baj lett. Hiszen másnap ilyenkor, már a szám tiszta vér volt, és sok helyen karmolásnyomok voltak. Ahol értek, ott ütöttek...
Na sziasztok! Úristeeeen! Először is bocsi, hogy sokára volt rész, húzos heteim vannak. Másodszor köszönöm, hogy írtok véleményt, nagyon sokat jelent. De tényleg! ❤ Aztááán. 5SOS HEY EVERYBODY! Videóklip. Én halott vagy. Ezek a fiúk mindig lenyűgöznek.:D
