Ajak piercingjétől egy pillanatra kirázott a hideg, ahogyan ajkunk összeért. Arcát még mindig kezeim között fogtam, Arzaylea még mindig minket bámult az ablakon túl, én pedig még mindig a csókunkba mosolyogtam. Kezemet a fiú kócos, szőke, göndör hajába túrtam, majd meghúztam, amire Ő belenyögött a csókba.
Elváltunk. Én remegő számhoz kaptam a kezem, amit csak akkor vettem észre, hogy vérzik. Luke kiharapta a szádat. Nem szeretnéd esetleg kiszívni a nyakát? De!
Közelebb hajoltam hozzá, lehunyta szemeit. Puszikkal hintettem be borostás arcát, majd a nyakára vezetett utam. Eleinte csókoltam, majd harapdáltam és szívtam. Azt akartam, hogy nyoma maradjon, méghozzá látható.
Ajkam levált nyakáról, szemeimmel az összetört lányt bámultam, majd megnyaltam ajkaim. Luke is a lány irányába kapta tekintetét, majd kiszállt az autóból, amint rájött, hogy az úgynevezett barátnője, végignézte ahogyan megcsalja. Megint.
A kocsiajtó becsapódott az én oldalamon pedig kinyílt. Egy szál cigaretta csüngött a számban, és éppem azon voltam, hogy meggyújtsam, amikor valaki hisztérikusan felsikoltott, és megindult felém. Vajon Luke megint végignézi, ahogyan megver? Ja, várjunk! Most én leszek az, aki bánt másokat. Elnyomom a kurván a csikket.
Beleszívtam a cigibe, pangó tüdőm megbékélt. Lassan fújtam ki a füstöt, de nem tudtam újabbat szívni, mert a lány két méteres körmei megtalálták a szürke loboncomat, és tépni kezdték. A cigim pedig megtalálta Arzaylea bőrét.
Aztán halk sikítás, és egy csattanás az arcomon. De nem Arzaylea a kéz tulajdonosa. Felnéztem. Kék szemeim csillogtak a könnyektől, amik nem a fizikai fájdalmaktól szöktek oda.
A két kék szempár szinte harcolt, szavak nélkül is megértettem, hogy ennek a fiúnak többet jelent ez a lány, mint én magam. Annyira sokat jelent neki, hogy képes volt fejbe kúrni. Ehhez már pofa kell.
Arcom piros volt, a szám remegett, szemeimből kicsordultak az eddig visszatartott könnyeim.
Sporttáskámat kikaptam az ülésről, a megmaradt fél szál cigarettát újra meggyújtottam, majd szó nélkül elindultam a város irányába.
Miért Luke? Mi lett vele? Hova tűnt?
És Calum hol van, huh?
MICHAEL?
ASH?!
Oké. Mikey szabad. De ha egyszer Luke-ot szeretem?
Nem fogok összejönni az összes haverommal, mert úgy tartja a kedvem.
Nem ettem ma még semmit, a fejem majd' szétrobban, a gondolataim ezerfelé kószálnak, és a cigim is elfogyott. Ha ez még nem lenne elég, nincs busz a közelben. Fasza, lol.
Telefonom a kezemben rezgett. Luke írt, de nem volt kedvem megnézni, majd otthon.
Telefonkönyvemben kutattam át a neveket, aztán megtaláltam a tökéletes névjegyet, Mikey cicát.
Me: szio bby. nincs kedved ertem jonni, netalan?
Cico: hol vagy?
Me: korulbelul az erdo szelen, ugy 20 percre a varostol.
Cico: megyek, de amugy mi a faszt csinalsz ott ilyenkor?
Me: koszi cica. hat tudod, hosszu. majd elmeselem. addig is szia Mikey.:-)
Szóval, ameddig Michaelre vártam, sikerült kunyerálnom pár tizenéves lánytól cigit, és letelepedni a fűben, miközben hallgattam a zenét a fülesemen. Aztán megláttam a színes - most éppen szőke - hajú Mikey-t.
Kiszállt a kocsiból. Elém sétált, majd a kezét nyújtotta felém, amit szívesen fogadtam el. Felkapta a vállár a táskáját, majd kinyitotta nekem az anyósülés felőli ajtót. Beszálltam, és megvártam, míg Mikey bedobja hátra a táskámat, majd beül a kormányhoz.
Valami ATL szám ment, és bár én nem vagyok oda ezekért a zenékért, jó volt nézni, ahogyan Mikey boldogan dudolgatja a dalt.
"Köszi, hogy értem jöttél." - mondtam ki végül. Ami a szíveden, az a szádon?"
"Ja, szóval mit kerestél itt?" - na, és itt kezdődött a mese délután, ami egészen este tizenegyig tartott.
Sírtam is, nevettem is, aludtam is. Mindent. Énekeltünk, ittunk kicsit. Aztán Mikey hazament, mert álmos volt, és nem akart nálam aludni.
Eszembe jutott, hogy Luke írt valamit még pár órája, ezért feloldottam a töltőn lévő telefonomat, és rámentem az üzenetre.
unknow: uristen, sajnalom!
Na igen, itt vettem észre, hogy azóta nem csak egyet írt, hanem folyamatosan, vagy negyed óránként hagyott egy üzenetet.
unknow: en nem akartalak megutni, sajnalom.
unknow: szakitottam arzayleaval, nem akarom ot, en teged szeretlek.
unknow: ella, jol vagy?
unknow: valaszolj mar
unknow: calummal vagy?
unknow: nem tudom, hogy mi utott belem, sajnalom, bocsass meg. atmehetek?
unknow: atmegyek?
Ez volt az utolsó üzenet, és ezt olyan 5 perce írhatta. Tehát, Luke Hemmings útban van hozzám, azok után, hogy pofánbaszott egy kurva miatt, mert elnyomtam rajta egy cigit. Hűha, és akkor most egy világ dől össze, vagy mi?
Lefürödtem. Fogat mostam, felvettem egy melltartót, és egy mackógatyát. És ilyenkor esett le a tantusz. HOL AZ ANYÁM?!
Egész héten nem voltam itthon, és nem is érdeklem. Egy hete már itthon vagyok, és Ashtonnal még nem is beszéltem.
Éppen a kávé forrt, amikor csöngettek. Felvéve az érdeklődő, intelligens tekintetemet - egy szál melltartóban, gratulálok magamnak - nyitottam ajtót.
Luke csak nézett, szemeim kissé vörösek voltak, de lehet, hogy csak a fény miatt láttam így. Még mindig álltam ott szótlanul, aztán odasétáltam elzárni a kávét, Luke pedig a szobámba vette az irányt. Még jó, hogy te döntöd el, hogy felmehet e.
Követtem. Az ágyamon ült, én pedig a kezébe nyomtam egy bögre kávét, majd nekidőltem az ajtófélfának, és így néztük egymást.
"Nem ülsz le mellém?" - kérdezte, én pedig nemlegesen ráztam a fejem. - "Kérlek!"
Közelebb léptem hozzá, és leültem a földre. Isten ments, hogy én mégegyszer az aurámban tudhassam ezt a fasztallért.
Egyébként az ütésének nyoma maradt, mert egy kicsit belilult az arcom, ami tök jól nézett ki, meg minden, de iszonyatosan fájt, pont, ahogyan a kezem is sok helyen, mert méteres körmöket vájtak bele.
Ajtónyitódás, nevetgélés. Anya. Sietősen pattantam fel a földről, majd becsuktam az ajtót, és felhangosítottam az eddig nulla hangerőn szóló rádiót. A szekrényemhez léptem, és póló után kutattam, de mindhiába, hiszen nem volt olyan, amit fel tudtam volna venni. Minden lent van a nappaliban, a rohadék sporttáskában.
Tehetetlenül sóhajtottam fel, majd hassal rádőltem az ágyra, és feloldottam a telefonomat. Éreztem, hogy Luke néz, és tudtam, hogy mondani akar valamit.
Szomorúan fogtam fel, hogy az idő már rég elhagyta éjfélt, ami azt jelenti, hogy Lucas kénytelen lesz nálam aludni ma.
Ismét felsóhajtottam, majd törökülésben a fiúval szemben ültem az ágyon. Belenéztem szemeibe, amik csillogtak, majd megszólaltam.
"Mit szeretnél? Mondjad!" - lehet nem volt valami kedves a hangsúlyom, de egy ilyen nap után nem is próbáltam arra törekedni.
Lehunyta szemeit, majd arcát a tenyerébe temette, és nem szólalt meg. Akkor nem.
lol, sziasztok. itt van az uj resz, eleg kaka lett, bocsi miatta
nos. Michael fuggo lettem, es ma egesz nap azon nevettem, ahogyan eltaknyolt a szinpadon a kis faszparaszt. annyira imadom. :DDD na, jo olvasast, es jo hetet nektek, vagy kitartast hozza? mert nekem inkabb az kell, ikszde.
