Ami akkor történt felfoghatatlan volt. de nem történt semmi.
Éppen ezért olyan hihetetlen. Semmi. Csak ültünk, közben szólt a zene a háttérben, Luke pedig vérvörös szemekkel engem pásztázott, ami miatt sikerült zavarba hoznia.
Nem beszélgettünk. Elfeküdt az ágyamon, betakarózott, és már aludt is. Oké, én is tudom, hogy hosszú volt ez a mai nap, de azért.. Pofán csap, aztán átjön, és belaszik az én ágyamban. Nem tudtam mit tenni, lekaptam a mackógatyámat, és fehérneműben befeküdtem mellé.
Ezért is volt olyan hihetetlen. Engem is gyorsan elragadott az álom, az angyali szuszogás megnyugtatott. Soha nem lesz a tiéd. Ne szokj hozzá ezekhez az estékhez.
Pontosan tudtam, hogy most igazat suttogott a démonom, ami iszonyatosan fájt. Könnyeim végigcsorogtak az arcomon, miközben aludni próbáltam.
Hajnali kettőkor felkeltem, és Luke ugyanúgy feküdt mellettem, mire én vele szembe fordultam. Karját átvetette a derekamon, és úgy húzott magához. Most, hogy aludt, olyan gondtalannak tűnt, fiatalnak. Mint egy normális 19 éves fiú.
Megnehezítem az életét. Lehet ki kéne belőle szállnom, végleg. De képes vagyok arra, hogy végleg feladom ezt a gyönyörű fiút, a puha ajkait, a szőke fürtjeit, meg az egészet? Mi lenne velem? Csak még jobban lecsúsznék, még ennél is lejjebb.
Nem! Én nem akarom békénhagyni. Ő tart életben, miatta lélegzem. Hajnali háromkor is rágondolok, Ő jár a fejemben reggel, és lefekvés előtt. M. i. n. d. i. g.
Ezt nem tudom, képtelen vagyok elmagyarázni. Ha vele vagyok, minden perc boldogság, és a pillangók a gyomromban életre kelnek. Ah, hagyd már ezt a sablon dumát!
A napok elteltek. Azóta csak a folyosón futottam össze Luke-val, ahogyan éppen Arzayleával beszélget, vagy a fiúkkal.
Ashtonnal is sikerült találkoznom, de elmondta, hogy kevés szabadideje van, és a legtöbbet Bryanaval tölti. ( brashton:c )
Michael ma, azaz péntek délután áthívott magához, de egészen idáig nem adtam egyértelmű választ neki, de semmi kedvem otthon poshadni, miközben anyámnak jobb a szerelmi élete, mint nekem.
A suli kapujában sikerült összefutnom a cicámmal, ezért egy öleléssel üdvözöltem, majd belekezdtem a monológomba.
"Hé, Mikey! Akkor nem lenne baj, ha ma mégis benéznék? Nem akarok zavarni, csak anyám otth.." - hadartam volna, de a fiú félbeszakított.
"Nem, nem lenne baj! Csak kénytelen leszel velem lógni. Ash nem ér rá, mert romantikázik, a többiek pedig, hogy is mondjam.." - vakargatta zavartan a tarkóját. - "Szóval mindenki a csajával lesz. De a csajok lelépnek este, úgyhogy addig bírd ki. Lesz pia, meg vízipipa."
"Oké, nyugi cica, nem zavar!" - vágtam rá, de Mikey átlátott rajtam. elindultunk hozzá.
Igaz, hogy volt még egy tesim, de a tanár már hozzászokott, hogy a pénteki órára sose megyek be, ezért már nem is ír be hiányzónak.
Az idő egy fokkal melegebb volt, mint az elmúlt héten, de csak éppen annyira, hogy érezzem a lábujjaimat. Mike mindenféle dologról mesélt nekem, hogy neki is majdnem összejött Calum csaja, Jenna, de tudta, hogy Cal bukik rá, ezért nem döngette meg. Én mindent mosolyogva végighallgattam, aztán a fiú felhozott egy igencsak kínos témát.
"És.. Akkor most mi van veled és Luke-val?" - nézett rám a kicsit zavarban lévő, magas fiú.
"Semmi." - halk volt a hangom, én is alig hallottam.
De mielőtt újabb fájdalmas kérdést tehetett volna fel, kinyitotta a kaput, majd beengedett. Gyorsan bementünk a garázsba, majd levetettem magamat a kanapéra.
Az egyik fotelben Luke és Arzaylea, a másikban Calum és Jenna. Nem, nem csókolóztak, egyszerűen csak voltak. Összebújva, mint a cuki párok.
Aztán hirtelen, vagy 80 kiló nehezedett rám, és hófehér karok fonódtak a derekamra. Mikey.
Amíg este nem lett, és a lányok haza nem mentek, addig Michaellel kajáltunk, meg beszélgettünk, de szerencsére nem hozta fel a Luke-os témát.
Arzi kezén ott éktelenkedett a cigi, amit sikeresen elnyomtam rajta, folyamatosan nyávogott, hogy így meg úgy fáj. Aha, nekem meg az fáj, hogy a szívszerelmem ölében egy kurva ül. Szerintem, ez jobban fáj, mint egy nyamvadt cigicsikk.
Aztán besötétedett, este lett, olyan 21:00 körül végre hazmentek a 'csajok', én pedig kényelembe helyezhettem magam.
Aztán páf, beindult az este. Minden anyámmal kezdődött, és a jelentéktelen üzenetével, amit válaszra sem akartam méltatni, de a srácok nagyon mondták, ezért elintéztem valami egyszerű válasszal.
mom: hol vagy? nem látlak már itthon, és beszélnünk kell!!! Azonnal gyere haza, vagy itthagylak.
me: holnap beszelunk anyukam.
Mikey előkotorta a vízipipát az egyik szekrényből, Luke felbontotta az egyik bort, én pedig rágyújtottam egy cigire, míg a hímneműek életre keltették a vízipipát.
A ciginek sikerült valamennyire lenyugtatnia, már nem foglalkoztatott annyira anyám zavaros üzenete.
Mire beértem, a fiúk már megitták a boros üveg felét, és sikerült begyújtaniuk a pipát. Én csak álltam az ajtóban, a falnak dőlve, és néztem őket. Két éve is ezt csináltuk, csak pia nélkül.
Én is leültem törökülésben közéjük, aztán beleszívtam a pipába, és kifújtam a füstöt. A háttérben szólt a Rolling Stones, belül pedig nyugodt voltam. Szemben velem Luke ült, engem bámult. Még mindig friss emlékként élt a képzeletemben az az este, amikor együtt aludtunk. Szuszogása volt a kedvencem, azóta a nap óta. Ez az egyetlen dolog, ami soha sem változik meg.
Aztán Calum és Mikey elmentek boltba, vagy nem is tudom hova. Felszívódtak a szobából, mire Luke és közém beállt a feszült csend. A zene halkan szólt, de olyan távolinak tűnt, hogy nem is hallottam akkor.
Lehunytam a szemeim, nem volt erőm a fiúval felvenni a szemkontaktust. Lüktetett a vérem, a szívem eszeveszettül dobogott, aztán hirtelen hanyatt dőltem az ágyon. Luke fölöttem volt, ami nem volt helyes. De azért jó volt, mi?
Magához húzott, mellkasán pihent a fejem. Illata drogként hatott rám, elkábultam tőle. Csak voltunk. Bensőséges volt, csak mi értettük, nem történt semmi olyan, ami több lett volna barátságnál látszatra.
De belül éreztem. Szerelem, milyen szép dolog. Vajon Ő is? Érezte azt, amit én?
Azt a meleg, kellemes érzést, ami átjárja a testet, és megmelengeti a szívet?
Nem tudom elengedni. Képtelen vagyok feladni ezt a fiút. Küzdök érte, ha belepusztulok, akkor is! bele fogsz.
"Szeretsz engem?" - kérdeztem. Nem érdekelt, ha meglepődik, vagy eltávolodik tőlem. Csak a választ vártam.
Nem távolodott el. Nem csinált semmit.
"Nem.. tudom. Talán. Lehet. De lehet, hogy nem. Lehet, hogy csak fellángolás. Lehet, hogy Arzayleát szeretem. Vagy mindkettőtöket."
Fájt, szúrt. Ez mindennél jobban. Ilyen kurva szar ez a szerelem?
Elhúzódtam, felálltam, majd felkaptam a bakancsomat.
"Hova mész?" - kérdezte. Anyádba!
/eszrevettetek, hogy ugralok a napok kozott. tudom, h ti is unjatok maar:D/
