Egy hete még csak, hogy visszatértem Syndeybe. Ma ismét hétfő van. Egész hétvégén Calummal voltam, és hiába bújok vele ágyba, egyszerűen csak a legeslegjobb barátomnak tudom tekinteni. Akkor miért nem próbálsz meg vele úgy is viselkedni?
Már kezdtem megszokni a hangot a fejemben, a démonomat, aki csak az igazságot sziszegi a fülembe, és tudom, hogy igaza van.
Mindenki tudja.
Nos, a kiscicám tanácsára én is elkezdtem a hajfestést. Igen, Michael bébi rám is hatással volt. Barna hajamat szürkésre festettem. Nem érdekel, hogy mit szólnak majd hozzá. Nem érdekel semmi.
Bakancsomat figyeltem. A nap a szemembe sütött, pont ahogyan a mellettem sétáló fiúnak is. Összekulcsolt ujjainkra pillantottam. Senki sem csodálkozott ezen. Mindenki tudta, hogy csak barátok vagyunk. Már hozzászoktak.
Anyám még mindig nem keresett. Ha meghalnék, észrevenné? nem. Négy napja nem jártam otthon, úgyhogy a mai, csodálatos hétfői nap pont tökéletes lesz erre a célra. Amúgy sem lóghatok mindig Cal nyakában, kell neki szabadidő, meg valami barátnő is. Lehet, hogy most furán hangzik ez pont tőlem, de tényleg, és szurkolok Calumnak, hogy végre eltalálja Ámor nyila. Pont, mint téged, mi?
Szemembe hullott a hajam, amikor levettem a sapkát a fejemről. Megérkeztünk az iskolának nevezett börtönbe. Nincs lelkiismeret furdalásom Luke miatt. Hazudj még, kérlek! Calum nyomott egy puszit a fejem búbjára, majd elindult az osztályterme felé. Én is ezt tettem. Tudtam, hogy most vigyáznom kéne Arzayleával meg a kis barátnőivel, de egyszerűen nem érdekelt. Luke érdekelt csak. Szeretem! Hogyan tudnám figyelmen kívül hagyni, miközben Ő ad értelmet a napjaimnak?
Oké, hogy Calummal összejövünk néha, de ez teljesen érzelemmentes. Luke is összejött Arzival. Beleszóltam? Nem! De csak mert félsz.
Gyáva vagy!
Osztálytermem előtt a kabátzsebemben valami rezegni kezdett. Valaki írt. Ez nagyon szokatlan volt, általában minden emberrel személyesen szoktam beszélgetni. Egyszerűen nem látom értelmét annak, hogy nem hallom az illető hangját, és nem is látom a lényét.
unknow: hetedik ora utan talalkozunk.
me: ?
unknow: majd minden kiderul.
Aha, értem. Szóval egy full ismeretlen személlyel fogok találkozni az óráim után. Benne vagyok. Miben nem?
Telefonomat visszacsúsztattam jól megszokott helyére, a zsebembe, majd benyitottam az osztályterembe. Oké, tudom, hogy általában minden osztály nyüzsögni szokott azokban a percekben, amelyekben csak tud, de a mi osztályunk valahogy más. Olyan punnyadt. Persze, beszélgettek, de nem az az őrült hangzavar, hogy a csengőt sem hallod, egyszerűen csak volt némi zaj.
Utamat a második pad felé vettem, táskámat letettem a földre, kapucnimat fejemre húztam, majd lehajtottam a padra a fejem. Ez kell nekem. Egy kis nyugi.
Rezgett a telefonom. Kezd elegem lenni ebből az akárkiből, akit tuti, hogy ismerek. Nyugi, Ella, ez még csak az első óra lesz.
unknow: milyen orad lesz babygirl?
me: nemtudom. asszem' fizika.
unknow: kitartast. mar csak 6 ora es latlak.
me: majd.:)
Becsöngettek, de már rég. A fejemet még mindig a padon pihentettem, és vártam, hogy ír e még valamit az ismerős ismeretlen, vagy eltehetem a nyamvadt telefont, és nem fog rezegni a kabátzsebemben, mint egy elektromos műszerszám.
Nem írt többet. Babygirlnek nevezett. Engem még senki nem hívott így ebben az életben, de most, hogy valakinek volt annyi mersze, hogy megtegye, kezd megtetszeni. Babygirl, mi? Talán Lukey az. Dehogy, ne is reménykedj!
Nem hiszem, hogy Calum lenne a titkos személy, mivel nem nagyon szokott a telefonján függni, nem is biztos, hogy nála van. Luke meg.. nem hiszem, hogy a múltkori után bármit is szeretne velem csinálni.
Kicsöngettek. A hang kiszakított a gondolkodásból, de mire sikerült felkelnem a padról és összepakolni, már senki sem volt a teremben.
Hajrá második óra. Nyelvtan.
Beatles-es pólómat megigazítva léptem ki a 106-os teremből, álltam a lenézö tekinteteket, visszaköszöntem ismerős arcoknak, és üveges tekintettel bámultam Luke-ot, aki Arzi szájában matatott. Vajon miért csinálja ezt veled, ha? A haverjával kefélsz, és azt várod el, hogy Luke várjon rád?
Igaza van a démonomnak. Vagy a hangnak, vagy nevezhetjük bárminek. Nem várhatom el, hogy Luke velem legyen, amikor én okoztam ezt magamnak.
Elsétáltam mellettük, de összeakadt a pillantásunk Luke-val. Elpirultunk. Ismeritek egymást.
Ez is olyan közös dolog volt bennünk, mint mondjuk, hogy a mexikói kaják a kedvencünk, vagy hogy egyikünknek sem megy a földrajz. Nem tudtunk a másik szemébe nézni, zavarba jöttünk.
Nyelvtanra siettem, útközben találkoztam Mike-val, aki megdícsérte a hajam, és közölte, hogy miatta van az, hogy ennyire jó a stílusom. Tudjuk, hogy imádod a színeshajú kiscicád!
Rezgett a zsebemben a telefonomnak nevezett vibrátor.
unknow: jol all ez a haj. megkivantalak.
me: köszönöm.
Feleltünk nyelvtanból. Mindenki, minden egyes személy. Sajnos - vagy nem sajnos - kiment a fejemből, hogy létezik olyan, hogy iskola, de lehet, hogy soha nem is volt benne.
Egyes lett.
Harmadik óra előtti szünetben éppen a padra karcolgattam Kurt Cobain nevét, amikor a telefonom ismét rezgett. Ne tagadd, hogy örülsz az ismerős ismeretlen üzijének!
unknow: mar csak 4 ora Ella. milyen orad volt?
me: szar.
unknow: nem ugy ertettem, de mi tortent?
me: nem keszultem nyelvtanra.
unknow: majd felviditalak.
me: :)
Nem tudom, hogy ki ez. Nem tudom, hogy mit akar, de egyre jobban érdekel.
A harmadik óra után, ami ének volt, megkerestem Calumot, mert már kezdett hiányozni a hülye feje. Miért nem jársz vele?!
Amikor beléptem a tizenkettedikesek termébe, és szememmel a fiút kutattam, majdnem lehidaltam, amikor megláttam. Egy lány éppen az ölében ült, és egymást falták. Hát, ennyit a Calum járatról. Marad a maszturbálás.
Megkértem Cal egyik osztálytársát, hogy majd mondja meg neki, hogy ne várjon meg, mert más dolgom van, és már szaladtam is ki a teremből.
Talán ennek a lánynak a monogramja van Calum kezére tetoválva.. JKH. Az biztos, hogy a lánynak a neve, aki az ölében ült Jenni. Tehát meg van Calum szerelme. Juhé!
Hamar eltelt a hetedik óráig az idő. Pont földrjaz volt az utolsó óra, a legszarabb tantárgy ezen a világon, ezért ezt is pihenéssel töltöttem. De a telefonom természetesen nem hagyta nekem.
unknow: maradj abban a teremben, ahol most van orad es varj meg.
me: oke.
Még húsz kínszenvedéssel teli percet kellett kibírnom, aztán megszólalt az abban a pillanatban életmentő csengő. Már készültem kisietni a teremből, amikor eszembe jutott, hogy az anonimus azt üzente, hogy maradjak a seggemen, és várjam meg, míg be nem toppan.
Így tettem.
Pár perc telt el, talán tíz. A nyolcadik órát jelző csengő megszólalt, én pedig a lábamat lógatva ülten az egyik padon, és vártam.
Aztán belépett az ajtón. Fekete, térdnél szakadt csőgatya, Nirvanas póló.
mi a faszt akarna tőlem?!
