A busz gyorsabbnak tűnt, mint gondoltam. Miután leszálltam az első utam egy éjjel-nappali boltba vezetett, ahol nem nézik a kort.
Öt üveg bor, és egy vodka. Ennyi talán elég lesz. Lehet, hogy nem fogom mindet meginni, de arra biztosan elég lesz, hogy ne tudjak magamról.
A telefonomat előkotortam a táskám mélyéről a bolt előtt, majd megkerestem Don számát.
A fiú a húszas évei elején járhatott, de nem volt józan pillanata. Minden második órában felszívott egy csíkot, és még a mamámnál ismertem meg, amikor egész nap a gép előtt ültem, és ismeretlenekkel beszélgettem.
Rányomtam a hívásgombra, és pár másodperc múlva felvette.
"Hallo." - szólt bele.
"Szia, Don! Szóval, itt vagyok a városban, és kéne egy kis anyag. Összefutunk valahol?" - határozott voltam, még akkor is, ha soha nem csináltam ekkora baromságot.
"De! Gyere át hozzám." - mondta.
"Oké." - letettem.
remélem tudod, hogy most valami nagyon nagy faszságot csinálsz.
Tudom. Mindent tudok. A következményeket, az előzményeket, mindent. De szükségem van erre.
Lábaimat gyorsan szedtem, hogy minél előbb odaérjek. A hó lassan kezdett el hullani, de mire megálltam a betonház előtt, már szakadt. Mintha tombolt volna.
Fekete szövekabátomat mégjobban összhúztam magamon, becsomagoltam magamat, és csengettem.
A kitágult pupillájú fiú fél perc alatt az ajtóban termett. Nem volt egyedül, gondolom voltak nála haverok. A kezében tartott egy kis zacskót, amiben vagy hét darab bogyó volt. Ő azt nyújtotta felém, én meg a pénzt felé.
"Köszi Don!" - mondtam, és megöleltem.
"Nincsmit királylány. Légy jó, és majd beszélünk." - elengedett az öleléséből, majd becsukta az ajtót.
A gyógyszereket a zsebem mélyére süllyesztettem, a táskámban néha összekoccantak a piásüvegek.
A tempót lassabbra vettem, és azon gondolkoztam, hogy mennyit kell bevenni ebből a kábítószerből. Mindegy is, a felét lereszelem és felszívom, a másik felét meg csak lenyelem. /szerk.: egy tabletta már alapból is nagyon meghajt, 7 pedig halálhoz is vezethet./
A telefonom csörögni kezdett a farzsebemben. Odakaptam a kezem, és megnéztem ki keres.
Calum.
"Szia!" - szóltam bele a telefonba teljesen nyugodt hangon, pedig beül bömböltem.
"Most azonnal áruld el, hogy hol vagy!" - förmedt rám. - "A problémák elől nem menekülni kell, hanem meg kell oldani őket. Nekem, Mikey-nak, Luke-nak és Ash-nak is a faszunk ki van, mert nem tudjuk hol vagy! Ez nem játék, gecire aggódunk miattad!" - remegett a hangja. nem érsz ennyit.
"Sajnálom!" - sírásban törtem ki, miközben leültem a buszmegállóba. Gyenge vagy. Eddig is tudtuk. - "Én.. Nem mondhatom el. Nem szeretnék a terhetekre lenni többé, érted? Egy hiba vagyok, egy kibaszott baki ebben az egész Világban. Nézz rám! Élő halott vagyok, leépültem. Csak ma este. Csak a ma estét szeretném. Utána minden olyan lesz, mint régen." - suttogtam a készülékbe.
"Mire készülsz?" - harsant fel a fiú. - "Ella, mégis mi a retkes faszomat csinálsz?!" - ordított.
Egy könnycseppet pislogtam ki a kék szememből, majd letettem. Képes voltam letenni a legfontosabb embernek számomra. Szörnyeteg vagy.
