Hm, Luke.
Ez a név még mindig az őrületbe kerget. Fáj kimondani, hallani, rágondolni. Fáj, hogy nem keres. Fáj, hogy úgy váltunk el, hogy összetörte a szívemet, már sokadjára. És, ami a legjobban fáj, az az, hogy miatta tönkrementem. Egy két lábon járó hulla vagyok, alig eszek valamit, a napjaim egy doboz cigivel és vagy öt doboz energiaitallal telnek.
Próbálok keveset lógni Michael nyakán, beköltöztem a sulim bentlakós részére, ha már anyám itt hagyott azzal a szöveggel, hogy tanuljam meg, hogy milyen felnőttnek lenni.
Mikey haja piros lett, amit imádok. Mindig a hajában matatok, ami lehet kezd már kicsit idegesítő lenni, de engem nem zavar. Nos, visszatérve Luke-ra.
Tényleg szakított Arzival. Sőt, Arzaylea már nem is jár ebbe a suliba, nem is lakik ebben a kikúrt városban. És nem, nem én öltem meg. Igaz, hogy közel voltam hozzá, de visszafogtam magam.
Vasárnap van. Több, mint egy hete nem láttam azokat a csodás kék szemeket, vagy azt a piercinges ajkat. Ugyanis nem jártam be a héten a suliba, mivel azt intéztem, hogy beköltözhessek a rohadék kollégiumi részre. És sikerült, ez legalább sikerült.
Szóval holnap suli. Igaz, csak másfél hetet hagytam ki, nem baj. Majd kölcsönkérem valakitől.
Ma, viszont nincs jobb dolgom, mint a szobámban csücsülni, nyomkodni a telefont, és várni a csodára. Jelen esetben a csoda Luke-ot jelenti.
Éppen Arzaylea instáját nézegettem, ahonnan egyik napról a másikra kitörlődtek a Luke-val készült közös képek, amikor valaki kopogott. Most komolyan megérkezett a csoda, vagy csak halucinálok?
Hát nem. Kócos, szőke haj, feltűnően kék szemek, és egy baromira magas test. Na de várjunk. Bazd, ez nem Luke. Ez kurvára Jack.
"Szia!" - mosolygott rám, amikor kinyitottam az ajtót. Öm, szabad egy kérdést? Ebben a családban mindenki ennyire jól néz ki?!
"Szia!" - elnyújtottam az 'a'-t. - "Gyere be! Hogy hogy itt vagy?" - mosolyogtam a fiúra, aki helyetfoglalt az ágyamon.
"Luke-ról lenne szó.." - kezdte sóhajtva, amit én csak lehunyt szemmel hallgattam. Már megint Luke. - "Nem tudom mi van vele. Egyszerűen magába fordult. Arzaylea már elment, de ez nem is igazán zavarja. Inkább az, hogy.. Hogy már te sem vagy ott neki." - nem tudtam mit hozzászólni, vártam, hogy folytassa. - "Szeretném, ha átjönnél hozzánk. Mondjuk úgy most." - vigyorgott. Aw, miért élnek ilyen pasik?
"Oké!" - egyeztem bele, majd felkaptam a bakancsomat és a kabátomat, és indultunk is.
A sulitól messze volt Luke-ék háza, de Jack autóval volt, ezért negyed óra alatt odaértünk. Nem beszélgettünk Jack-vel, mert én a telefonomat nyomkodtam, ő pedig az utat figyelte.
Mielőtt bementünk volna a Hemmings házba, rázúdítottam a kérdéseimet a fiúra.
"Öh, és ki van itthon?" - mondtam, majd a fiúra néztem.
"Luke. Én hamarosan megyek el, úgyhogy tiétek a ház." - vigyorra húzta a száját és kacsintott, én pedig kissé elpirulva elmormoltam egy 'remek' szócskát.
Nem először jártam a házukban, de azért nem voltam valami sűrűn, talán háromszor. Jack mondta, hogy merre találom Luke szobáját, és miután megköszöntem az útbaigazítást, már indultam is az emeletre.
Szokásom, hogy kopogás nélkül megyek be valahova, mint most. Luke ott feküdt az ágyán, miközben a telefonját nyomkodta, és fel sem nézett, de már kiabált is.
"Jack, takarodjál már ki a picsába!" - ordította Luke, én meg megszeppenve azt sem tudtam, hogy mit csináljak.
"Szia!" - mondtam, mire a kék szempár egyből szembenézett velem. huh?
"Ella!" - arca meglepődöttséget tükrözött, ami kicsit megnyugtatott. Leültem az ágyára. - "Hiányoztál." - és átölelt.
Fehér karjait szorosan tartotta a derekam körül, és megint hallhattam az édes szuszogását. Lentről egy ajtócsapódás hallatszott. Jack lelépett. Fasza. Szex szagot érzek.
Hm, Luke.
Egyre biztosabb vagyok abban, hogy te tönkreteszel. Kihasználod a szerelmem. Azt, hogy mindent megteszek érted. Komolyan, még az utolsó szál cigimet is neked adnám. Ez nagyon romantikus volt.
Nem is tudom, hogy miért pont te vagy az, akibe ennyire nagyon beleestem.
Szóval, miután Luke kiölelgetett, elhelyezkedett velem szemben, és kaján vigyor ült ki az arcára.
"Valamit félbehagytunk." - mondta, majd megpuszilta a nyakam.
"Nem, Luke! Nem gondolod, hogy mondjuk tartozol magyarázattal vagy bármi?" - próbáltam tartani magam, mintha tényleg erős lennék, de nem nagyon ment. Még a hülye is észrevette volna rajtam, hogy a testem minden porcikája Luke-ért imádkozik, de tényleg megszerettem volna beszélni vele, hogy akkor most hogy is állunk, mi van most velünk.
A fiú felsóhajtott, majd hanyattdőlt az ágyon.
"Miről akarsz magyarázatot? Arzaylea nincs többé, nem is szerettem." - félbe akartam szakítani, hogy múltkor nem éppen ezt mondta, de nem hagyta. - "Tudom, hogy aznap este nem ezt mondtam. Tudom, hogy megbántottalak. Szerinted miért nem kerestelek? Nem volt pofám beállítani eléd. Még akkor este vége volt mindennek Arzival." - a plafont bámulta, és a száját rágcsálta.
"Értem. És, akkor most mi lesz?" - vártam egy kicsit, de nem válaszolt. - "Figyelj, nem vagyok hülye. Értem, hogy nem szeretsz úgy, mint egy barátnőt, és nem is tudnál. Én viszont veled nem szeretnék érzelem nélkül szexelni. Baszki, Te vetted el a kibaszott szüzességem! Három éve utánad sóvárgok, és csak azért nem adtam még fel, mert mindig adtál valamilyen okot. De most kezdek elbizonytalanodni. Úgyhogy, döntsd el mit akarsz." - fejeztem be.
Vége. Nem tudok tovább küzdeni érte. Ha eddig nem kellettem neki, akkor ezek után sem fogok.
Felálltam az ágyról, majd felvettem a táskámat, és az ajtó felé indultam.
"Hova mész?" - hm, de ismerős ez a mondat.
"Haza. Miért, azt akarod, hogy maradjak?" - mondtam felé fordulva.
"Igen!" - ez egy eléggé határozott igen volt.
"Jó." - adtam meg magam, majd a táskámat újra a földre dobtam, én pedig elterültem az ágyon, lerúgva a fiút onnan.
Ő pedig nemes egyszerűséggel lerántott az ágyról, belőlem pedig kirobbant a röhögés, de Ő csak mosolyogva figyelte minden tettemet.
"Min mosolyogsz?" - löktem oldalba gyengéden.
"Szeretlek!" - bökte ki, mire én teljesen lefagytam.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Erre vártam már évek óta, és most mégis megrémiszt.
Lehajtottam a fejem, és elsuttogtam egy 'én is' félét. Törökülésben ültem vele szemben, Ő pedig engem pásztázott, tekintete égette a bőrömet. Aztán egy puszit nyomott a fejem búbjára, és felemelte az állam, hogy a szemébe nézzek.
"Tényleg. És.." - megakadt. Nem tudta kimondani. Nem mer együtt lenni veled. Szopás. - "Ne haragudj!" - egy kósza könnycsepp gördült le sápadt arcomon, amit a fiú leakart törölni, de nem hagytam neki.
Csak hagyd, hogy megtörténjen, aminek meg kell. Ne feledd, a Sors egy ribanc!
