Nap #38

1.9K 161 14
                                    

•Ella szemszöge•

Két hét telt el azóta, hogy Luke és én hivatalosan is egy pár vagyunk. Valld csak be, hogy valami nem stimmel.

Igen, csak két hét, de valami furcsa érzésem van. Mintha megint egyedül lennél? Sőt, mondok egy jobbat! Mintha eddig is egyedül lettél volna?

Sóhajtva mentem ki a konyhába, hogy egyek valami ehetőt és ne csak a cigit szívjam, amikor hirtelen erős hányinger jött rám, ezért le kellett ülnöm. Igen, ez tuti, hogy azért van, mert már két napja nem ettem.

Mivel nincs kajám, a boltba meg lusta vagyok elmenni, ezért tárcsáztam Luke számát, de természetesen hiába. Sosem veszi fel. Mi a szart csinálhat? Nem akarok beleszólni, de um.. mondjuk megcsal?

Nem! Az nem lehet. Minek mondta volna azt azon az estén, ha rá két hétre már félrekúr?

Felszaladtam a szobámba, hogy kivegyek pénzt, utána belebújtam a bakancsomba és a kabátomba, majd elindultam a boltba. Igazság szerint kurva messze van innen bolt, a belvárosban, és mivel utálok másokra szorulni, ezért buszoznom kell fél órát. Fasza!

Mire végeztem a bevásárlással, ami nem volt más, mint két pizza, egy nagy kóla, és valami húsz kiló chips, már beesteledett.

A buszmegállóban állva, rágyújtottam egy cigire, ami most olyan jól esett. Olyan nagyon jól. Megnyugtatott. Nem tudom, hogy mitől lehetnék ideges. Mondjuk attól, hogy a barátod egy másik lányt döngöl, míg te otthon baszod a rezet?

Kussolj már te kibaszott hang! Faszért vagy. Megőrjítesz.

A telefonom csörögni kezdett, megszólalt a Bmth - Drown című szám, és megvártam míg Oli elkezd énekelni, aztán felvettem.

"Ella! Megmondanád, hogy hol a retkes picsában vagy?" - ordított Luke a telefonba, és féltem, hogy esetleg az egész buszmegálló hallja. Arcomra gúnyos mosoly kúszott, amit Luke nem láthatott, majd beleszóltam.

"Oh, hát szervusz! Tudod, ha felvennéd néha napján a telefont, akkor most nem lennénk itt, és nem veszekednénk ilyen faszságokon, mint hogy hol vagyok." - a hangom nyugodt volt. Oh, azt miért nem mondod neki, hogy ha otthon lenne veled, és nem más nőket kúrogatna, akkor semmi baj nem lenne? Hm? Csak nem félsz?

"Azonnal gyere haza, a többit majd itthon megbeszéljük!" - hallottam, hogy ideges. Kinyomta.

Á, nehogy értem gyere, tényleg. Így is olyan fáradt vagyok, hogy örülök, ha a hazafelé vezető utat kibírom úgy, hogy nem esek össze valahol.

A busz megérkezett, egy öreg néni elémtolakodott, mondva, hogy bunkó vagyok, hogy nem engedtem alapból előre. Nagy levegő, ez csak egy szaros néni!

Nem kértem bocsánatot, csak leültem egy szabad helyre, és vigyorogtam a nénire, akinek nem volt hova leülnie. Oké, tudom, hogy ez nagyon köcsög dolog, de az nem parasztság, ha lebunkózól egy idegen lányt, akinek anélkül a beszólás nélkül is van elég baja? Mert szerintem ez is az.

Az én megállóm következett, amint felálltam a helyemről a néni azonnal megcélozta, és már ott is volt. Mormogott magában egy sort, hogy milyenek a mai fitalok, de nem nagyon érdekelt.

Lehetett este hat óra, az utcák már mindenhol karácsonyi díszben pompáztak, ahogyan a házak is. A suliban téliszünet van, nekem legalábbis az van. Nem járok be, nem érdekel a tanárok lenéző pillantása, a tananyag meg annyira sem.

A busz megállt, én pedig biccentettem a sofőrnek köszönésképp. A bakancsom aljára rátapadt a hó, ezért megálltam, majd dobbantottam egyet kettőt, és folytattam az utamat haza. A haza alatt itt a koleszos szobámat értem. Igen, Luke is ott van elvileg.

A suli ajtajában leveregetem a cipőmről a havat, jó estét kívánok a személyzetnek, majd vonulok fel a szobámba.

Csak Luke-ot találom ott, miközben a TV-t bámulja, de az ajtónyitódásra felkapja a fejét. Most az egyszer valahogy jobban örülnék, ha mondjuk Calum lenne itt.

"Hol voltál?" - vágja hozzám a szavakat úgy, hogy rám se néz. Én is így teszek, csak válaszolás nélkül elkezdem kipakolni a zacskóból a megvett kajákat. - "Válaszolj!" - rivall rám, mire én összrezzenek. Miért hagyod, hogy így beszéljen veled? Nem vagy kutya.

"Az Istenért, baszdmeg! Ne kiabálj már!" - emelem fel a hangom. - "Ha annyira tudni akarod, akkor elmondom, hogy a belvárosban voltam, hogy vegyek valami kaját." - köptem a szavakat.

"Aha, és engem nem lehet hívni? - kérdezte. Pofám leszakadt. Neki kéne inkább. Miért nem baszod orrba?

"Na jó. Szerinted nem hívtalak? Te hülyének nézel engem, baszki? Csak tudod, baszol felvenni a kurva telefont, és akkor mit csináljak, haljak éhen, vagy mi?" - olyan ideges voltam, hogy már ordítottam. - " És te hol voltál, huh?" - mentem közelebb a fiúhoz.

"Sehol!" - vágta rá. Olyan érzésem volt, minrha arcon csaptak volna. Megcsal! Tuti.

"Takarodj!" - meglöktem a fiút az ajtó felé, aki se szó, sze beszéd kivágódott az ajtón.

Kíváncsi voltam, hogy tényleg megcsal e, ezért követtem. Gyalog indult útnak, ami azt jelenti, hogy közel lakik a csajhoz. Nem lehetett több öt percnél az út, az arcomat már könnyek áztatták, ami nagyon nem volt jó, mivel ráfagyott az arcomra, és mégjobban fáztam.

Becsöngetett a házba, ahol az ajtó mögött Arzaylea állt. Hosszú körmök, töredezett, ápolatlan haj, hat kiló smink és . . . alsónemű.

Megelégelve a látottakat rohantam vissza a buszmegállóba, eldöntve, hogy a mai éjszakán nagyon-nagyon berúgok. Annyira, hogy nem fogok tudni magamról. Sőt, ha már úgyis a belvárosban vagyok, beugrok valamilyen dílerhez. Ez nem jó ötlet.

"Szarok bele!" - üvöltöttem, amit szerencsére senki nem hallott. Egyedül voltam a buszmegállóban.

A buszok óránként jöttek, és szomorúan vettem tudomásul, hogy még fél óra van a következőig. Visszabaktattam a suliig, egészen föl a szobámba.

Eldöntöttem. Egy kicsit átöltözök, egy kicsit ma többet engedek meg magamnak. Csak egy kicsit?

Felvettem egy harisnyát, ahhoz pedig egy fekete picsagatyát. Igen,tudom, hogy minusz 20 fok van. Fölé egy kivágott felsőt, és kár siettem is vissza a buszmegállóba.

Töltöttem két doboz cigit, ebből egy szálat elszívtam, míg vártam a buszt.

A szemem sarkából észrevettem Luke-ot, aki szintén észrevett, és azt is, hogy miben vagyok. Egyszóval, hogy úgy nézek ki, mint egy kurva.

Jött a buszom. A fiú elkezdett sietni felém, én pedig felpattantam a járműre. Bemutattam neki az ablakon keresztül, mire valakit hívni kezdett.

Calum, Mikey. Ők jönnek majd értem, már most tudom. Csak nem biztos, hogy megtalálnak.

/na, sziasztok!:-) ezen a reszen kivul meg 2 resz van, es vege ennek a konyvnek. mar kicsit unalmasabb, de remelem, hogy a vege tetszeni fog nektek majd:-)/

Fly away • lrh • befejezettWhere stories live. Discover now