Az ajtóban hallott utolsó szavak után nem volt kedvem találkozni Luke-val. Aki aznap este, barátnőjével az ölében, miután az ajtóban állva próbáltam kilépni a hidegbe, azt mondta a fiúknak "Végre! Végre ez is elment." Nem szerettem, ha bántottak. Ki szereti? De ez több volt a soknál. Az a fiú, aki már több, mint két éve elvette az eszemet, most porig alázott, lerombolt bennem mindent, összetört. Persze, hiszen Ő most azt hiszi, hogy beveszem ezt a nevetséges álcát, ezt a buta, gyerekes színjátékot, hogy most Ő lett a Gonosz kis Pingvin, aki mindenkit sérteget.
Holnap iskola. Azaz ma. Mindjárt. Talán még tíz perc, és becsöngetnek, de nem baj, én ráérek, maximum kések pár percet. Elindultam a ruhásszekrényhez, kiemeltem a kabátomat, majd a kockás sálamat szorosan a nyakamra tekertem, belebújtam a bakancsomba, és indultam is. Hideg volt. Hidegebb, mint tegnap. A levegőbe fújtam, majd a leheletemet látva elmosolyodtam. Imádtam. Imádtam a telet, amikor, ha sokáig nézem a fehérrel beborított földet, beleszédülök. A hópelyhek szüntelenül hulltak a hajamba, ezért felvettem a bézsszínű, bolyhos sapimat, hajamat megigazítottam a sapka alatt. Természetesen a gondok és a gondolatok most sem hagytak békén. Forogtak a kerekek az agyamban, amiből csak annyi látszott kívülről, hogy a szám szélét rágcsálom, ezért a tízperces úton elmerülhettem a gondolatok tengerében. Túl sok volt. Miért Arzaylea? Miért nem én? Hiányoztam egyáltalán neki? Gondolt rám? Elfelejtett? Jelentek neki valamit?
Sok volt, és megválaszolatlan. Válaszokat akartam, de nem volt annyi bátorságom, hogy fel is tegyem őket. A cipőm nyoma ottmaradt a hóban, hallottam, ahogyan ropog minden egyes lépésemnél a fehér csoda. A telefonom rezgett. Calum írt. Hogy hol vagyok? Szeretnék sehol sem lenni, de én mégis itt vagyok. Mint valami robot.
Az iskola kapuját elérve abbamaradt a gondolkodás. Vagyis Luke-ről elterelődtek a gondolataim, az iskola, a dolgozatok és a barátnőm vette át a helyét. Belerúgtam párszor a falba, hogy leesen a felesleges hó a bakancsom talpáról, aztán elindultam befelé. Már becsöngettek. Csak néhány hangot, nevetést hallottam az aulából, de nem foglalkoztam vele. Elindultam fölfelé a lépcsőn. Még a hülye is tudta, hogy Luke meg a cuksi barátnője nevetgéltek a folyosón, ami engem nem nagyon érdekelt. Jobban érdekelt a matek, mint ezek ketten. Hülye vagyok, vagy mi? Kit érdekelne jobban a matek, mint bármi más?
Engem.
Ha eddig gyorsan teltek a napjaim, most biztosan elszáguldott ez a nap, mert az órák perceknek tűntek, főleg úgy, hogy egész végig a termekben ücsörögtem.
A kabátom cipzárjával szenvedtem, amikor valaki fellökött. Köszönöm, igazán köszönöm Arzaylea. Igaz, hogy nem is ismersz, életedben először láttál tegnap este, de nem baj!
A kellemes találkozás után a "hercegnővel" Calum karjaiban találtam magam. Beszívtam az illatát, majd lefejtem karjait a derekamról, felkaptam a táskámat és elindultam hazafelé. Persze Calum jött utánam.
Mindig ezt csinálta.
"Hé! Várj meg! Mi a baj" - úgy tettem, ahogyan kérte. Megálltam míg a fiú odafutott mellém, majd még vártunk pluszba pár percet, míg kilihegte magát, aztán elindultunk.
"Semmi, csak tudod nem volt kedvem nézni Mrs. és Mr. Hemmingset ahogyan megeszik egymást. Még a végén nemhogy fellök a céda, hanem egyenesen eltöri a lábamat. Mondjuk." - és mosolyogtam. Mintha Cal nem tudta volna, hogy ez a mosoly olyan mű, mint Arzaylea érzései Luke iránt.
"Ne kezdd Te is ezt Ella. Egész nap hallgathattam Luke hisztijét, hogy végre itt vagy, de Ő nem tudja, hogyan közeledjen feléd. Ne kezdd Te is a faszságokat, mert esküszöm megőrülök!"
Hű. Ezen még én is meglepődtem. Elgondolkodtam egy pillanatra. Vajon elmondjam Calumnak, hogy már szóba került köztem és Luke között a szex? Nem tudtam. Össze voltam zavarodva. Elmondom!
"Calum! Beszélnünk kell valami nagyon fontos dologról, amit már több, mint három éve rejtegetek és.. El kell mondanom valakinek."
Végig hallgatott. Nem néztem rá egyszer sem, miközben meséltem a kis történetünket Luke-val, hogy egyik nap, amikor átmentem hozzá és csókolóztunk (először és utoljára) megkérdezte, hogy akarom e. És minden úgy alakulhatott volna, ahogy, de Luke azt mondta, hogy Ő nem szeretne megrontani, nem akar velem lefeküdni. Tudomásul vettem. Igaza volt. Ki akarna? Időközben hazaértünk, utána pedig a szobámban beszélgettünk.
Feküdtem az ágyon, háttal Calumnak, aki átvetette derekamon izmos karját. Rosszak voltak ezek az emlékek. Főleg most, tizenhat évesen. Most már lefeküdne velem, de természetesen már nem kellek neki. A helyében én is Arzayleát döngetném.
Sírtam. Egyedül éreztem magam. Szerelmes akartam lenni. Élni akartam azt az életet, amit a velem egykorú lányok élnek. El akartam veszteni a szüzességemet, azzal a fiúval, akit szeretek. Mindent akartam, amit csak akarhat egy tizenhat éves lány. De egyik sem volt meg. Vagyis, Luke nem volt meg. Ő már másé. És én ezt felfogtam.
Másnap szerda volt, de nem volt kedvem bemenni suliba, ahogy Calumnak sem. De sajnos Calnak haza kellett mennie, hogy beadja a szüleinek, hogy beteg, de megígérte, hogy délután visszajön. Ő nem vetett meg azért, mert majdnem tizennégy évesen el akartam veszteni a szüzességemet. Nem vetett meg semmiért. Szerettem Őt.
Mivel Calum elment, ezért én is kénytelen voltam lecsoszogni a bejárati ajtóig, de már a lépcső tetején tudtam, hogy ebből bizony nagy veszekedés lesz köztem és az anyám között. Anyukámmal mindig bunkó voltam, visszafeleseltem, volt, hogy napokra elmentem otthonról, és még csak fel sem hívtam, azt sem tudta, hogy hol vagyok. Tudjátok miért? Azért, mert nem is akart keresni! Nagy ívben tett arra, hogy hol vagyok. Nem érdekeltem. Sosem érdekeltem. Ő bulizott, pasizott, mindennap másik férfi volt nála. Mindezt azért, mert apát nem tudja elfelejteni. Aha, látszik! Ha valakit nem tudsz elfelejteni, akkor úgy viselkedsz, mint én. Én sem tudtam kiverni a fejemből Luke-ot, mégsem bújtam ágyba egyetlen fiúval sem.
Calum elment. Az ajtó csapódott, én pedig anyám dühös tekintetébe fúrtam sajátomat.
"Miért nem vagy az iskolában?! Erről nem volt szó, Elena, hogy visszaköltözünk és te majd azt csinálsz, amit akarsz!"
"Sajnálom."
Nem volt erőm ehhez. Nem akartam annyira nagy, lámpatörős veszekedést, de ezek szerint most ő sem. Anyám elment, csak egy ajtócsapódás maradt utána. Elmentem fürdeni, de mivel csak Calumot vártam, ezért felvettem egy rövid gatyát - na jó, lehet picsagatyának is mondani. De na, ő Calum! - és egy trikót. Aztán csöngettek.
Végre! Már azt hittem sosem jön vissza. Rohantam a lépcsőn lefelé, mint egy fogyatékos, a lábamat is sikerült majdnem kitörnöm, de ez most nem nagyon érdekelt. Már ideje lenne megnéznem egy filmet Calummal.
Szinte kivágtam magam előtt az ajtót, és automatikusan vetettem volna a fiú nyakába magam, amikor egy Caluménál magasabb testbe ütköztem. Mi a..?!
"Luke?" tátogtam. Mit keres itt? Miért?
