Ashton
A part nem volt túl messze a háztól.
Sosem gondoltam volna, hogy szakadó esőben, kézen fogva fogok sétálni szombat este veled, Luke Hemmingssel.
"Min gondolkozol annyira?" halványan elmosolyodtál és leültél az egyik fenyőfa tövébe.
A talaj száraz volt, az eső nem tudott átütni a tűlevelek között.
Megköszörültem a torkom és leültem melléd.
"Semmin"
"Akkor miért vagy ilyen csendes?"
"Magam sem tudom"
Mindketten a szakadó esőbe meredtünk.
"Mesélj magadról" kértelek meg.
"Nincs bennem semmi érdekes"
Mindha csak magamat hallanám.
"Szoktál olvasni?"
"Igen" mosolyod még nagyobb lett. "Te?"
Bólintottam.
"Van kedvenced?"
"Hmm..nem is tudom. Minden könyvre amit imádok azt mondom, hogy a kedvencem. Igazi, rendes kedvencem nincs" megvontad vállad.
"Én is így vagyok vele. Sok fajta könyvet szeretek. Dráma, thriller.., sorolhatnám" sóhajtottam.
"Dráma?"
"Igen. Talán abból a műfajból a kedvencem a Csillagainkban A Hiba"
"Azt én is szeretem"
Halványan mosolyogva újra a távolba meredtem. Az eső elállt. A fekete égbolton száz meg száz csillag ragyogott.
"Gyere" megragadtam a kezedet és a part felé húztalak.
Értetlenül néztél rám.
Lefeküdtem a nedves homokba.
Úgyanígy tettél.
Együtt néztük a csillagokat.
"Olyan gyönyörű" hozzád bújtam és arcomat a mellkasodba fúrtam.
"Te is az vagy" belepusziltál a hajamba.
"Holnap mit csinálsz?"
"Egyenlőre semmit"
Csend telepedett közénk.
Hosszú ujjaidat a hajamba túrtad.
"Van kedved valamihez?"
Végig gondoltam a holnapi napom. Ha délelőtt megtanulok, akkor délután ráérek.
"Persze, délután szabad vagyok"
"Elmehetnénk valahova" ötleteltél.
"Például?"
"Hmm..a közeli erdő szélén van a szüleimnek egy kis faházuk. Hosszú hétvégén oda szoktak menni piknikezni. Mi is elmehetünk, ha van hozzá kedved"
"Én benne vagyok"
Egy kis ideig még néztük a fekete eget, majd elindultunk visszafelé.
Summer-éknél még mindig ment a zene és semmivel sem lett kisebb a létszám. Sőt, inkább egyre többen lettek. Pedig már elmúlt éjfél is.
"Én haza megyek" álltam meg a kapu előtt.
A tekintetedet a házra vezette, majd vissza rám.
"Akkor én sem maradok" előhalásztad a telefonodat, pötyögtél valamit.
Visszacsúsztattad a telefonodat a farmer zsebedbe, majd elindultál.
Melletted sétáltam.
Meg akartam fogni a kezed, de tudtam, hogy túl sok fiatal van a suliból a környéken, ezért nem tettem.
"Merre laksz?" kérdezted amikor egy másik utca sarkán befordultunk.
"Ebben az utcában" motyogtam.
Az utca 7. háza volt a miénk.
"Itt vagyunk" álltam meg a házunk előtt.
Végig mérted az épületet, majd elmosolyodtál.
"Aranyos"
Felém fordultál.
"Jó éjt Luke"
"Jó éjt Ashton"
Elindultál haza.
Csalódottan álltam ott.
Megfordultam és az ajtó felé kezdtem haladni.
"Várj Ash!"
Kezeddel visszarántottál. Ezzel a mozdulattal magadhoz húztál és puha ajkadat enyémre nyomtad.
"Szeretlek Ashy" lehelted ajkaimra.
"Én is téged Lukey" suttogtam.
Elhúzódtál.
Hátat fordítottál és elmentél.
Boldogan mentem be a házba.
A szüleim már aludtak, ahogy a testvéreim is.
Levettem a kabátom és a cipőm.
Halkan felmentem a szobámba és annak ajtaját becsuktam magam mögött.
Alsónadrágra vetkőztem és lehuppantam az ágyra.
"Majd reggel zuhanyzok" gondoltam.
Lehunytam a szemem és próbáltam elhinni, hogy együtt vagyunk.
Hogy együtt vagyok veled.
/ezt a részt a kedvedért megírtam SzaboFannii luv❤️
miközben írtam az jutott eszembe, hogy (oké tudom ez bunkó..) két homokos fekszik a homokban. oke most utáljatok..
KÖSZÖNÖM a 600+ nézetséget és a 100+ voteot. hihetetlenek vagytok.soksoklashtonpuszi; Luna🦄/
YOU ARE READING
only you; lashton
FanfictionÚgy éreztem egy olyan srác mint te sose vennél észre egy olyat mint én. 2015-2016. oasislukey®