Ashton
Megnéztünk pár filmet a fiúkkal.
Nagyon örültem, hogy megmondtad Calnak és Mikenak, hogy velem vagy.
Amikor megjelentek az ajtóban és rajtakaptak minket... Azt hittem elsüllyedek. Féltem, hogy megtudják és nem fogadják el, hogy ilyen vagy. És ez mind az én hibbám lett volna.
De amikor megtudtam, hogy ők már tudják nagyon megkönnyebbültem.
Kényelmesebben éreztem magam így, hogy hozzád bújva nézhetem a filmet, mint, hogy feszengve visszatartsam magam.
Néhány csókot is elsütöttünk a film alatt, aminek hihetetlenül örültem.
Igaz, a kanapés jelenetünknek végül befellegzett. De hát, majd máskor.
"Holnap a suliban" köszöntél el az ajtóban és lepacsiztál a fiúkkal.
"Ja.. És ez még nem publikus ugye?" kérdezte Michael rám és rád mutatva.
Egyszerre ráztuk meg a fejünket.
"Oké. Akkor lakat a számra" szorította össze a száját.
Elnevettük magunkat, majd megragadtad a kezemet, megfordultál és kivezettél Michaelék házából.
Összekulcsolt kézzel sétáltunk végig az utcán.
"Mennyi az idő?" kérdeztem, amikor észrevettem, hogy a ti házatok felé tartunk.
"Délután 4" nézted meg a telefonod kijelzőjét.
Bólintottam.
***
Lassan mentünk fel a szobádba.
Te lehuppantál az ágyadra én pedig leültem az íróasztalod előtt álló székre.
"Mikor mondtad el nekik?" utaltam Calékra.
"Mielőtt megjöttél" felelted.
"Örülök, hogy elmondtad" mosolyodtam el halványan.
"Én is. Jobban ment mint az elképzeltem" sóhajtottál fel.
Elnevettem magam.
"Tudod ez nekem milyen stresszes?" néztél rám vigyorogva.
"Igen, persze" kuncogtam.
"Idefigyelj Irwin" álltál fel hirtelen.
Még mindig nevettem, te pedig visszatartva a nevetésed közeledtél felém.
Felálltam és hátrálni kezdtem.
Addig mentem amíg neki nem mentem a könyvespolcodnak. Te is jöttél és neki nyomtál.
Nem úgy jött össze ahogy eltervezted, ugyanis ránk zúdult a könyvek többsége.
Nevetve néztem, ahogy megbotlasz és magaddal rántasz a padlóra, a könyvek közé.
Belőled is kitört a nevetés.
"Tudod többször elképzeltem ezt a jelenetet" kezedet a tarkómra vezetted.
"Igazán?" mosolyogtam.
"Igen, annyi eltéréssel, hogy kevesebb ruha volt rajtunk" (MÁRXI MOMENT!) vigyorogtál.
"Legközelebb teszünk ellene, hogy ne csak elképzelés legyen" kacsintottam, majd feltápászkodtam.
"Ahh.. Eszembe jutott" ültél fel a padlón.
"Mi?" lehajoltam, felvettem egy kupac könyvet és azokat raktam vissza a helyére.
"Michael rád kacsintott a kávézóban. És megfogadtam, ha megtudja, hogy meleg vagyok és, hogy veled járok, akkor kiütöm a szemét" a földön ülve adtad nekem a könyveket amiket én pakoltam.
Pont lehajoltam egy példányért ami mellesleg a Papírvárosok volt.
"Ashton. Egy kicsit fordulj jobbra" kértél meg.
Jobbra fordultam a könyvekkel a kezemben és még mindig hajoltam.
Hirtelen csattanás.
A hangot a kezed és a fenekem találkozásának ütése adta ki.
A könyvek kiestek a kezemből. Égő vörös arcal fordultam veled szembe.
Gyorsan felálltál és segítettél pakolni, mintha mi sem történt volna.
Jól van Hemmings. Ezt még visszakapod.
Összepakoltuk a könyveket, beszélgettünk egy kicsit, majd haza indultam.
Este hét óra körül lehetett amikor haza értem.
"Megjöttem!" szóltam be a konyhába ahol anya csinálta a vacsorát.
"Szia Ashton! Gyere ide kérlek" a mutatóujját mozgatva hívott magához.
"Igen?" ráncoltam a szemöldököm.
"Beszélgessünk" le se vette a szemét sütőről.
"Anya kérlek" nyögtem unottan.
"Nem-nem. Érdeklődők, hogy mi a fészkes fene van a fiammal? Én elfogadtam, hogy ilyen vagy. Te is hozzá szokhatsz ha kérdezek felőled" dörzsölte össze a tenyerét. "Különben is mostanában tőbbet jársz el otthonról. Aminek nagyon örülök, mivel mindig a szobádban ülve gubbasztasz a tankönyvek előtt. Láttam, hogy gyakran haza is kísér valaki. Csak nem egy fiú?"
"Ez bonyolult" turtam a hajamba.
"Kérlek mesélj!" lelkesedett." Ne keljen úgy kihúznom belőled mindent.
"Jó oké" adtam meg magam. "Van egy barátom."
"És? Jártok?"
"Igen" mosolyodtam el.
"Ki az?"
"Öö.. Hemmings, Luke Hemmings" haraptam ajkamba.
"Liz fia?" döbbent le anya.
"Üümm.. Igen"
"Ohh.. Liz az osztálytársam volt általánosban" mesélte.
"Az klassz"
"És mióta vagytok együtt?"
"Két hete talán" töprengtem.
"És nem szóltál nekem?" kerekedtek ki a szemei.
"Tudod, Luke nehezen, de próbálja elmondani, hogy... Hát meleg" sütöttem le a szemem."Fél a reakcióktól, csak a legjobb haverjai, Cal és Mike tudnak róla"
"Értem. És persze tudom, hogy ez nehéz neki. De gondolom így neked se könnyebb."
"Nem" sóhajtottam.
"Minnél előbb el kell mondania, mert a végén még valaki sérül. Vagy Luke sokal be, vagy te nem bírod tovább."
Igaza volt.
"Tudom" sóhajtottam ismét.
***
/kipróbáltam egy tesztet, hogy melyik 5sos taggal kéne randiznom.. most nézzetek, hülyének. kipróbáltam 1000 fajta variációt és minden hogyan Luke jött ki. :') sosem tudok dönteni Calum, Ashton és Luke között. tudom ott van Michael. lehet, hogy ez bunkó tőlem de ő nekem mindig második :): Ash, Cal és Luke között pedig nem tudok dönteni. szó valaki segítsen!! ty
1.1k nézetség és 200+ vote :D köszönöm
mindenkineksoklashtonpuszi: Mrs. Hemmwin 🤗💖/
YOU ARE READING
only you; lashton
FanfictionÚgy éreztem egy olyan srác mint te sose vennél észre egy olyat mint én. 2015-2016. oasislukey®