only you; lashton

15; Szakítás

Ashton

"Ha befogod akkor nem jövünk ki" förmedtem Calra.

"Jól van na!" morogta.

"És most mi a faszt csináljak?" kérdeztem leginkább magamtól.

"Ez lett volna az utolsó óránk, ugyhogy haza is mehetünk" ötletelt.

Értetlenül néztem Calumra.

"Most mi van?" ráncolta a szemöldökét.

"Beszélni akarok Lukekal az van" néztem rá hitetlenül.

"Akkor beszélj baszki!" nevette el magát kínosan. "De miért is?"

"Úgy érzem szakítanunk kell" mondtam ki halkan.

"MI VAN?" kerekedtek el a szemei.

"Lukehoz egy szép és aranyos csaj illik, nem én! És így is titkoloznunk kell. Szeretem őt. Nagyon. De ez nem mehet így tovább"

"De hát tök jól megvagytok"

"Tudod milyen nehéz, hogy nem smárolhatunk sehol csak olyan helyen ahol nincs senki?" akadtam ki teljesen.

Csengettek.

"Ne tedd ezt Ashton" rázta a fejét.

"Hidd el jobb lesz ez így"

"Most miért kell ezt?"

"Mit?" kérdezted a hátam mögött állva.

Hangodtól összerezzentem. Egyszerre volt megnyugtató és félelmetes.

"Én megyek" mondta Calum, majd lelépett.

"Beszélnünk kell" fordultam szembe veled.

Gyönyörű kék szemeidben elvesztem.

"Oké, miről?" mosolyogtál.

"Fontos. És ne itt" tekintetemet a fiú mosdóra vezettem.

"Jó" elindultál az előbb említett helyiség felé.

Bementünk a mosdóba, ahol pont nem volt senki.

"Nos?" a táskádat ledobtad a földre és a mondandómra várva neki támaszkodtál a mosdókagylónak.

"Luke" kezdtem bele. Ha most nem akkor soha. "Én.. Én szeretlek"

"Most megleptél" kuncogtál.

Figyelmen kívül hagytam a viccelődésed és komoly arc kifejezéssel folytattam.

"Tényleg imádlak, hihetetlenül. És, hogy megírtad azt a levelet, életem legjobb pillanata volt. A veled töltött idő, a csókok, az éjszaka. Minden. Sosem éreztem még ennyire erős szerelmet, mint irántad. De tud, hogy szörnyű ebbe belegondolni! Hogy miattam vesztél össze a családoddal, hogy miattam titkolozól. Talán ha nem ismersz meg akkor nem is jössz rá, hogy meleg vagy. De az is lehet, hogy nem vagy az és ez csak egy ilyen tini korszak szerű hülyeség. Különben is jobbat érdemelsz nálam. Tiffanyval is tök jól meg vagy, ahogy azt láttam és szószerint minden lány oda meg vissza van tőled."

"Nem értem. Mire akarsz kijukadni?" ráncoltad a homlokod.

"Én nem bírom ezt a titkolózgatást Lucas" turtam a hajamba.

"Ash.."

"Szakítani akarok"

Életem legrosszabb mondata volt ez. Soha nem akartam kimondani, főleg nem neked!

Kikerekedett szemekkel néztél rám.

"Ashton" suttogtad és a szemed bekönnyesedett.

"Luke én.. Én nem bírom érted?" legörbült egy könnycsepp az arcomon.

"Ashy hidd el jobb lesz, csak ne. Kérlek ne! Én nem fogom bírni nélküled. Én csak téged szeretlek, senki mást" javában folytak a könnyeid.

"Elhiszem" suttogtam, majd elindultam kifelé.

Két lépést tettem, majd megragadtad a csuklómat és szorosan magadhoz szorítottál.

Habozás nélkül nekem estél.

Puha ajkaid durván mozogtak ennyémel. Imádtam. Mindig is imádtam veled csokolozni.

A csókot félbe szakítottam levegő hiány miatt. Vettem egy nagy levegőt, amit ki is használtál és bedugtad a nyelvedet.

Elkezdtél előre menni én pedig hátra léptem.

Éreztem, hogy neki ütközöm a mosdókagylónak. Megemeltél és ráültettél.

Lábaimat szétnyitottad és közéjük álltál. Kezeddel körbefontad derekamat és úgy szorítottál magadhoz, mintha pár percen belül eltűnnék.

Kezed becsúszott a pólóm alá. Hatalmas tenyereiddel simogattad a hátamat.

Kezemet a tarkódra, onnan pedig a hajadba vezettem. Durván beletúrtam, amitől egy aprót nyögtél.

Lábaimmal átöleltem a derekad, hogy minnél közelebb legyél hozzám.

"A..Ash..Ashton" nyögted csókunkba.

"I... ig.. igen Lukey?" lihegtem két csók között.

"Bazd meg kurvára kívánlak" elharaptad alsó ajkamat.

Áttértél a nyakamra és azt hintetted be puha csókokkal.

"Lu..key... ezt.. ne"

Aprót szívtál a nyakamon. Nyögtem egyet.

Pólód széléhez nyúltam és elkezdtem felhúzni. Kibujtál belőle, majd a földre dobtad.

Újra ajkaimra tapadtál.

Kezemmel bejártam izmos felsőtestedet és néhol még bele is karmoltam a hátadba.

Rólam is lekerült a felső testemet fedő ruhaanyag.

Csókokkal és szívásokkal díszítetted nyakamat és kulcscsontomat.

"Lu...Luke...E...Elég" kezemet a mellkasára helyeztem és próbáltam eltolni magamtól.

"A..Ash..Ashton..Ne..Ne hagyj..El" suttogtad ajkaimra.

"Sajnálom Luke" arcomat a nyakadba furtam.

Így ölelkezünk több percen keresztül. Örökké ígymaradtam volna.

Egy apró csókot nyomtam a nyakadra, majd leszálltam a kagylóról.

Felkaptam a pólómat és a táskámat. Kifelé indultam, de az ajtónál megálltam.

Visszanéztem rád. Már rajtad volt a póló. Könnyeid beterítették arcodat és a hajad nagyon kócos volt.

Ajkamba haraptam, hogy ne sírjam el én is magam.

Vettem egy hatalmas levegőt és kiléptem az ajtón.

Vége.

És ez nagyon fáj.

/jó most tudom, hogy utáltok.
ez a "szeretlek-most megleptél" dolog olyan cortez-reni 'filling' volt nem?
nagyon köszönöm a 2k nézetséget és a sok voteot! ^.^
imádlak titeket💗/