only you; lashton

16; Békülés

Luke

Egy hete.

Egy hete szakítottunk.

Nem tudom, hogy te hogyan viselted ezt.

A héten nem mentem suliba. A külvilágot teljesen kizártam.

7 napja nem beszéltem senkivel.

Haza jöttem. Anyáék próbálnak velem beszélni, de nem nagyon van hozzájuk kedvem.

Ez az egész rohadtul megviselt.

Az őrület határán voltam.

De tényleg.

"Kicsim... Beszélhetünk?" lépett be a szobámba anya.

"Hagyj békén" szóltam vissza durván.

"Jajj Luke! Több mint egy hete nem beszélsz velünk!" akadt ki. "Az anyád vagyok Lucas!"

Igaza van.

Bólintottam.

Leült mellém az ágyra.

"Figyelj Luke... Először is. Nagyon sajnálom a reakciómat. Tudom, szörnyű volt, hogy csak úgy letámadtalak hisz a fiam vagy. Én.. Én nagyon sajnálom. Tényleg. És elfogadom, ha ilyen vagy. Különben is Ashton nagyon édes és biztos nagyon cukik vagytok. Apád is így gondolja és Ben meg Jack is hidd el. Sajnálom szörnyű vagyok!" fogta meg a fejét.

Megenyhültem. Ennyit akartam hallani.

"Köszönöm anya" mosolyodtam el halványan.

"Megbocsátasz?" nézett rám reménykedve.

"Persze" nevettem fel halkan.

Szorosan megöleltük egymást.

"Bármikor szívesen nálunk lehet Ashton. Kiváncsi vagyok, hogy milyen ha nem haverként jön ide" kuncogott anya.

"Ash és én nem vagyunk már együtt" mondtam halkan.

"Szuper.. Várj mi?" ráncolta a szemöldökét, mikor rájött, hogy mit mondtam.

"Ashton és én szakítottunk. Azért vagyok mostanában ilyen.." újra könnyeimmel küszködtem.

"De miért? Nem működött vagy mi?" döbbent le totálisan.

"Azt mondta, hogy úgy érzi miatta változtam meg és, hogy az ő hibája, hogy összevesztünk így családban. Nem bírta, hogy titkolóznunk kell" sóhajtottam szomorúan.

"Jajj édesem... És miért titkoloztok?"

"Mert félek a reakcióktól" nyeltem egy nagyot.

"Lucas, ezen nincs mit szégyelni! Szereted Ashtont nem?"

"Kurvára" csúszott ki a számon.

Anya felvonta a szemöldökét, majd elnevette magát.

"Nos akkor mire vársz?"