Kedvellek. Visszhangzott fejemben. Tekintetébe fúrtam egyemét, és csak néztem őt. Percek teltek el a néma csendben mely köztünk állt be, és amit nevetésem szakított meg.
-Nem kedvelsz! - mondtam továbbra is szemébe nézve
Engem senki sem kedvel. Sőt még én sem kedvelem magam. Akárhányszor tükörbe nézek legszivesebben arcon köpném magam. Beleordítanék a képembe, hogy téged senki sem szeret, nem vagy jó semmire, felesleges vagy, öld már meg magad. Csak egy dolog tart vissza a haláltól. Egyetlen egy, én magam. Félek. Félek meghalni, mert mi lenne azokkal akik elfogadnak, és velem vannak. Félek meghalni, mégtöbb fájdalmat okozni azoknak, akik már eddig is eleget szenvedtek miattam. Félek, hogy nem hiányoznék senkinek. Félek a feledés homályába veszni..Gyáva alak vagyok. Ezért is utálom magam annyira. Mosolygok, míg belül darabokra hullok. Azt mondom jól vagyok, de valójában hangtalanul sirok, tombolok, orditok, es haldoklok. Ezt nem igen értheti senki. Csak az, aki saját maga is megéli. Csak ő tudja milyen lehet nap mint nap így létezni. Csakhogy nekem ez már nem lét. Ez maga a pokol. Nap mint nao megkell küzdenem a saját kis démonjaimmal, és van..hogy ők nyernek. A hideg földig taposnak, hogy felállni se tudjak. Majd otthagynak, és másnap újra megkínoznak. Nem hallja, látja őket senki, nem hisz nekem senki. Mindenki azt mondja elék a magam kis világában, kár hogy ez már nem álom. Az álmaim tettekké vállnak. A tettek pedig következményeket vonszolnak maguk után. Ekkor jön el a pillanat mikor elvonulok az emberektől, világtól, mindentől. Felrakom a fejhallgatófejhallgatót, és megszűnök létezni. Csak dolog van, ami ezt sem teszi tökéletessé, egy dolog amit ilyenkor kérdés formájában teszek fel magamnak. Miért pont én, és miért nem lehet a zenét a végtelenségig hangosítani?..
- Ezt én tudom nem te!- zavart meg.
-Hagyjuk!- fordultam az oldalamra
-Legyen. De akkor gyere le a tengerhez velem meg a srácokkal.- felelte
-Nem akarok!- ellenkeztem
-Nem igazán érdekel-kapott vállára és elindult velem
Mikor leértünk láttam ahogy egyik térfélen Jinxx és Jake , másikon Andy és Cc röplabdáznak. Várjunk. Röplabdáznak!? Sosem gondoltam volna. Mondjuk nem volt kényelmes úgy nézni hogy épp valaki vállán cafogsz..
-Tegyél le te vadbarom!- ütöttem ököllel hátát.
- Biztos vagy benne?-nevetett és berohant velem a vízbe.
-Menj ki!- kiáltottam el magam-Fehér a pólóm észlény!-
- Nekem pont megfelel- rántott vállat.
-Ash, tényleg ne szadizd szegény csajt. Inkább hozd ide- röhögött Andy.
Sóhajtva, de megtette amit kért. Odavitt a cuccaikhoz majd ledobott rájuk. Mondanom sem kell milyen kedves volt tőle.
