-Tényleg! Miért?!..-tettem fel magamnak a kérdést Szólásra nyitottam a szám, azonban nem tudtam belekezdeni. Egy hangot sem tudtam kiadni. -Nem megy..-nyögtem ki -Menni fog. Bízz magadban! Tudom hogy menni fog! Ki bántott? Ki tette ezt veled? Mi történt régen? Mi fáj?- fokozta a feszültségem, elő hozva az emlékeket Egyre jobban kiakart belőlem törni, hogy elmondjam valakinek mi is bánt, de sosem találtam megfelelő embert akiben kellően megbíztam volna, és nem volt hozzá érőm. Épp ezért nem értem most miért tettem. Sóhajtva, fájdalommal teli hanggal kezdtem bele a történetembe. A végén már szinte ordibáltam. Dühös voltam magamra. Dühös voltam a világra. Nem értettem miért nyíltam meg neki. Igaz, oly rég kikívánkozott már belőlem ez az egész. Jól esett kimondani mi fáj.. Megkönnyebültem.. Zokogva hulltam mondandóm végén a földre.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Ss..semmi baj! - ölelt át. Azonnal karjaiba fészeltem magam. Úgy éreztem bennük bízhatok. Hogy ők nem bántanának. Soha! Felemelte állam, majd letörölve könnyeim, mélyen szemembe nézett. Olyan érzésem lett mint az álmomban, csakhogy ott minden Ashleyel történt.. Hevesen vettem a levegőt, és vártam. Nem tudtam mi fog most történni. Vajon most ő is itt hagy a múltam miatt? Nem azt nem hiszem..ő nem olyan! Nem tenné. Míg ezen gondolkodtam azt vettem észre, hogy ajkait enyémre tapasztja. Lassan mozgatni kezdte azokat ezzel invitálva engem is a mozgásra.Mikor feleszméltem mit is csinálunk, a döbbenettől elhúzódtam, és elkerekedett szemekkel néztem rá. -Ké..kérlek most menj ki.- suttogtam még mindig "sokk" alatt állva -Azzi..én..én sajnálom- túrt hajába- nem tudtam hogy..bazdmeg!- szitkozódott miközben távozott a szobából. Még mindig döbbenten néztem a földet ahol előbb történt, életem első, rendes csókja.. Leültem az egyik székre és csak néztem magam elé. Nem hiszem el,hogy ezt tette. Azt hittem,..áhh nem is tudom mit hittem. Meglehet csak összezavarodott és nem tudta mit csináljon velem. Igen, ez elég ésszerű, azonban fenn áll annak is a lehetősége, hogy pontosan tisztában volt azzal mit is csinál, és szándékosan tette amit. Csak azzal nem számolt,hogy rám ez ilyen hatással lesz. Mikor megcsókolt pillangók ébredtek fel a hasamban, és heves csapkodásba kezdtek. Nem gondoltam volna, hogy valaki, valaha is ilyes fajta érzést fog tudni kiváltani belőlem. Azt meg pláne nem, hogy pont az aki megment. Aki befogad. Aki segíteni akar. Aki nem más, mint Andy!...
