Hirtelen ötlettől vezérelve vonultam a fürdőbe. Valami átvette az agyam felett az irányítást, nem én uraltam a testem. A tükör előtt elhaladva egy gyors pillantást vetettem magamra. Undorodva húztam szám tükörképem láttán. Egy felesleges, semmire kellő rémálom nézett vissza rám. Elkaptam tekintetem és kirángatva az összes fiókot kezdtem keresgélni a kis fürdöben lévő szekrényben. Az ablak nyitodását hallottam, de ettől függetlenül, berúgva az ajtót kerestem tovább. Az összes polcot végig kutattam,ahogy a fiókokat is. Sehol semmi. Se borotva, se olló. Még az elsősegély dobozból is kivannak véve a számomra bármilyen fájdalmat nyújtó tárgyak. Kinyitottam a fali tükröt, gyógyszerek után kutatva, ám azoknak is hült helye. Pedig biztosra vettem, hogy itt találok.
Idegesen fújtatva túrtam hajamba. Nem hiszem el, hogy pont akkor nincs meg semmi amikor szükségem lenne rá.
-Ha olyan dolgot keresel amiben kárt tehetsz magadban, közlöm elpakoltuk őket. Az egész ház "tiszta", annak érdekében, hogy leszoktassunk erről az egészről!- hallottam Ashley hangját.
Felkaptam fejem és megpillantottam az ajtónál támaszkodva Jinxx-el az oldalán.
- Hogyan jutottatok be?- kérdeztem még mindig egész testemben remegve a felgyülemlett érzések miatt.
-Tudod, mi itt lakunk, és tudjuk Andy hova rakja a szoba pót kulcsát, ráadásul az ablak nyitva volt!-nevetett ismertetve a tényeket.
- De örülök neki. -morogtam orrom alatt
Elindultam kifelé félrelökve őket, majd a szobában levágodtam az ágyra, majd hátatfordítva nekik öleltem át a takarót. Nem tudom miért, amolyan rossz szokásként rögzült be nálam. Mégis megnyugtat.
-Nem úgy nézel ki mint aki túlságosan is beszédes formában van, de szerintem sokkal jobb lenne ha elmondhatnád valakinek mi bánt.-ültek le elém
Felmordulva forgattam szemem.
Azt leshetik, hogy majd pont ennyi nap ismeretség után elmesélek nekik akármit is.
-Ha nagyon akarod kimehetünk..-sóhajtott Ash majd elhagyta a szobát haverja kiséretében aki még suttogott egy: "próbálj megnyugidni, hiddel minden jobb lesz!" félét, ám nem hallottam tisztán.
Nem értem miért ilyen bizalmasak, befogadóak és megértőek velem. Simán hagyhattak volna a sorsomra de nem tették. Befogadtak egy teljesen idegen, lelkileg instabil személyt a lakásukba, és nem értem miért. Nem értem miért, ez a tudat pedig idegesít.
Beszívva a levegőt ültem fel, majd kifújtam azt. Sós cseppek kezdték csípni a szemem. Szememre szorítva kezem, ellenkeztem. Nem sírhatok megint, nem lehetek megint gyenge. Én nem ilyen vagyok. Nem lehetek, ilyen!..
- Miért folytod el a benned lévő érzelmeket?- kérdezte rekedt hangján.
Rákaptam könnyes tekintetem, majd szólásra nyitottam számat, ám azon nem jött ki egy hang sem. Egy könycsepp gurult le arcomon, miközben feltettem a kérdést.
-Tényleg..Miért?!
