Felsóhajtva megfordultam kezemmel megtámaszkodva magam mögött.
-Mit akarsz?-kérdezem nem a legkedvesebb hangnememben
Igen, nyugodtan gondolhatjátok, hogy egy utolsó paraszt bunkó vagyok mert ilyen pofátlan és ellenszenves vagyok mindenkivel, főleg velük. De hát ez van, nehezen engedek magamhoz közel akárkit is, mert félek csalódni.
-A többiek küldtek érted, kaja van!-felelte szemembe nézve
Hm..mindig is elgondolkodtató volt számomra hogy vajon Jeremynek előben is ilyen cuki kék szemei vannak-e, vagy csak a képeken.Persze félreértérs ne essék Andynek is az van!
-Nem kérek. - ráztam meg enyhén fejen
Erre csak egy amolyan "hát oké,legyen" arc volt a válasz na meg egy vállrántás. Ezt követően elindult felém. Sejtettem hogy ő is cipelni akar és állításom azonnal be is igazolódott mikor hozzám ért. Könnyed mozdulattal kapott fel, elindulva velem a földszintre.
Ütöttem,rúgtam, kapáloztam amennyira csak ment hisz az apa álltal szerzett zuzódásom tömkelege, és a friss vágások fájdalmat okoztak minden egyes mozdulatnál. Szerencsére már azért enyhült a fájdalom.
-Te..gyél le!- szürtem fogaim között
Eleget téve kérésemnek letett maga elé.
Tekintetét végigvezette rajtam.
-Az..öhm..-mutatott kezemre Összehúzva szemöldököm, értetlenül pillantottam le az említett testrészre.
Pulcsim felcsúszott ezzel felfedve a még enyhén véres sebeket.
Hátam mögé raktam majd azonnal rávágtam semmi.
-Ha akarod hívhatom a srácokat, vagy könnyebbik módszerrel el is mondhatod.- kapta el karom mikor elindultam volna
-S.E.M.M.I.!-taglaltam a szót mire elordította magát.
Összerezzentem mire szinte azonnal bocsánatot is kért.
Mostanában különösen érzékeny vagyok a kiabálásra,főleg ha az felém irányul!
Hirtelen minden fiú, na jó, csak Ash és Andy, hisz csak őket ismerem "jobban", mellettünk termett.
-Mi történt?-kérdezték szinte egyszerre.
-A pici lány akinek még mindig nem tudom a nevét,- tette hozzá- nem akarja elárulni mi ez!?- rántott egyet karomon megmutatva nekik újonnan szerzett barátaim.
Elszörnyedve néztek, bár Andrew kevésbé, majd egy hatalmas ölelésben részesítettek, ám épp hogy elengedtek már kaptam is a kevésbe kívánatos szúros pillantásokat, melyek már szinte égették minden porcikám.
-Jinxx ha megkérhetlek menj fel vele, lásd el a hegeit, majd beszélj vele. Legalábbis próbálj meg. Én is nemsokára megyek.!-adta ki neki Batman a parancsot.
Bólintott majd elkezdtett felfele tessékelni. Morogva indultam meg.
-Tudod nem vagyok valami lelkizős típus, szóval ezt most passzolnám!-húztam szám mikor végzet a kezem kötözésével.
- Mindennek adni kell egy esélyt. Na mesélj Pindurka. -mosolyodott el kedvesen
-Először is. Nem vagyok olyan pici, csak ti vagytok túl magasak, és a nevem Azealia!- javítottam ki
-Szép név, és de pici vagy!- nevetett fel-Azért csak mesélj.-kérlelt
-Fáradt vagyoook- húztam az időt.
Szinte varázs szóra jelent meg Andy. Leválltva Jinxxet. Ő elköszönt, sőt még egy jóéjt öleléssel is vagy mivel díjazott majd kiment. Lefürödtem, majd lehajtott fejjel beléptem a szobába.
Kezdem úgy érezni bele kell törödnöm hogy itt vagyok. Majd holnap elmegyek. Ma már úgy is késő van..
Szóval mint ahogy az imént említettem beléptem a szobába és felemelve tekintetem Andrew Kibaszott Dennis Biersack látványa fogadott, de nem akárhogy hanem egy kibaszott boxerben állva a szoba közepén.
-Már megbocsáss, de kimész? A..ludni szeretnék.-kaptam el a fejem
-Úgye nem gondoltad hogy ezek után egyedül alszol?-mutatott a kötésre hitetlenkedve-Meg amugy is, ez az én szobám!-vigyorodott el
Vonakodva feküdtem be a kényelmes ágyba, lehunyva szemem próbáltam elaludni. Egszer csak besüppedt mellettem az ágy másik fele,és két kéz ért csipőmhöz. Ösztönösen remegtem meg, még levegőt is elfelejtettem venni. Elkezdett húzni, majd legközelebb vonva magához átölelt és nyakamba fúrva fejét apró köröket írt le hasamon.
- Ne bántsd magad, nem megoldás. De teszek róla hogy többet ne kelljen szomorúnak lenned.- suttogta alig hallhatóan.
Lassan fordultam meg karjaiban, majd félve, de hozzábújtam.
