Remek, itt ragadtam. Mázli hogy nyár van és nincs annyira hideg, azonban azt is tudom hogy ezután melegebb lesz, én pedig megfogok dögleni itt fenn.. Volt egy babzsák az egyik sarokban szóval levágódtam oda. Mázlim van hogy mindig magamnál tartom a telefonom na meg egy fülest vész esetére. Időérzékem nem a legjobb ezért nem tudom mennyi ideje lehettem itt, nagyban zenét hallgatva, behunyt szemmel mikor valami a hasamra ugrott. Felsikítottam kirántva fülemből a füleseket majd lenéztem a "támadómra".
-Szia Crow!- mosolyogtam az ijedt cicusra miután felismertem.-Nem akartalak megijeszteni, ahogy gondolom te se engem. Azealia vagyok.-vettem ölembe és simogatni kezdtem a fekete fehér tömör cukiságot.
Halkan dorombolt karjaimba fészkelve magát. Néha néha el is bóbiskolt, ilyenkor abbahagytam simogatását, azonban minden ilyen esetnél felébredt és vagy kezembe nyomva fejét,vagy pedig orromnak érintette az ő hideg nóziját, ami mindig kisebb nevetést váltott ki belőlem. Ez így ment perceken keresztül mikor meghallottam a srácok kiabálását. Valószínűleg engem kereshettek, ugyanis már kb. 2 órája "eltűntem".
-Nem hiszem hogy már az első nap elveszted mikor kiszabadul a szobából!-kiabált az egyik
-Nem veszett el, bent van a cucca te agyhalott!-vágta rá Andrew
-De ha elszökött anélkül?-próbálkozott a harmadik szerencsétlen is
-Vagy vagy...-kezdte volna a következő a saját elméletét.
-Gyerünk srácok, vetkőzzünk alsógatyába. Ha meglát minket biztos előjön!!- lelkesedett be Ash.
Na hát számítottam is rá hogy ha ő megszólal az valami ilyesfajta ,megnyilvánulás lesz. Szinte azonnal kitört belőlem, amit számra szorított kezemmel próbáltam leplezni. Csönd állt be és vagy visszafojtott levegő vételem lehetett hallani. Egyszer csak valamii beröpült az ablakon, közvetlen mellkasomba csapódva. Idegesen állapítottam meg hogy ez a tárgy egy kibaszott kavics volt. Eldöntöttem, hogy nem reagálok rá, de mikor a második,majd még pár kő követett, szintén belém csapódott idegesen felálltam és az ablakhoz sétáltam karjaimban a cicával.
-Na jó, ez melyik barom volt?- kiabáltam le rájuk.
Egyszerre kapták rám fejüket, majd vigyorogva emelték fel kezüket. Gondolhattam volna. Odasétáltak a törött létrához, ami a földön hevert, majd nem is foglalkozva előző kérdésemmel a faház "ajtaja" elé sétáltak.
-Ugorj!!-néztek rám elszánt mégis őrült tekintettel.
