-Mi az hogy nem tudod?- nevetett megtörve az így köztünk beállt kínos csendet, mely már jó pár perce tartott.
-Sétáltam a parknál..és megláttam és..ajj.Te nem láttad a szenvedését!- zártam le
Kezembe véve a rongyot kezdtem homlokát borogatni annak reményében hátha felébred.
Előkerestem az egyik pólom, majd ügyelve sebeire ráadtam. Eltávolodva leültem egy székre és onnan néztem a törékeny szépséget. Mellkasa lassan, mégis ütemesen emelkedett, utána pedig süllyedt egyaránt. Arca békességet tükrözött ami engem is megnyugtatott.
De vajon mi történt vele. Miért van szétvagdosva karja és miért borítják teste egészet hegek? Miért van tele zúzódásokkal, ki tette ezt szegényel? Ki volt képes kezet emelni rá? Egyáltalán magától szökött el, vagy lehetséges elüldözték?
Ez, és ehhez hasonló gondolatok cikáztak fejemben már néhány perce, mikor mocorgásra lettem figyelmes.
Az ágyra kaptam tekintetem,
így megpillantván az ébredező lányt.
- Szia! Jobban vagy?- indultam meg felé hirtelen ötlettől vezérelve.
Elkerekedett szemekkel szorította a takarót már-már olyan szinten hogy apró ujjai elfehéredtek. Álláig felhúzta és hátrálni kezdett az ágyban.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni..- vakartam tarkom megtorpanva
Hogy is gondoltam hogy majd egyből megbízik bennem.
- Ki vagy?-kérdezte rekedten
Hangja úgy látszik nem csak engem de önmagát is meglepte. Kérdése jogos volt mert kapucnit viseltem és szemüveget.
- Andy. Te?- kérdeztem
- Azealia.- nézett rám félénken. - Hol vagyok? Hol a ruhám? Miért vagyok itt?- rohamozot meg kérdéseivel
Ami érthető is, hisz ismeretlen hely, személy, ruha stb.
Kis időbe telt mire elmagyaráztam neki hogy került ide, viszont ő semelyik kérdésemre nem igen akart válaszolni.
- Miért vagy tele hegekkel?- indultam meg felé
- Ne gyere közelebb!- kiabált
- Sss.. nem bántalak- nyugtatam
- Mondja ezt egy eltakart arcú idegen- nevetett fel gúnyosan
Ekkor viszont berontott Ashley. Nagyban leszarva hogy kopogni kéne, *mert hát miért is* ráadásul "álca" sem volt rajta.
- Purdy?-kerekedett el a csaj szeme
Ezek szerint egy rajongó, remélem a jobbik fajtából és nem a sikítozós pi***kból.. Már nem azért de tényleg. Imádom a rajongóink és aranyos hogy ennyire törődnek velünk, és a szívünkön hordják a bánatunk, de mikor sikítoznak, szinte már ájuldoznak attól agyfaszt kapok..
Visszatérve Ash nevét meghallva összeráncolta szemöldökét és a csajt kezdte vizslatni.
-Ismerlek?-kérdezte értetlenül.
Azealia megrázta fejét majd rám, utána pedig rá nézett. - Te nem. De én már almáimban láttalak- suttogta.
