Leszállás után, anyáék hívtak egy taxit ami a hotelig visz minket. Beraktuk a csomagtartóba a cuccokat majd beültünk az autóba és elindultunk a tenger felé. Jah,tényleg. Nem is említettem hogy ez a szálloda féle, közvetlen a parton van. Visszatérve elinduláskor az ablaküvegnek döntöttem a fejem, és néztem kifelé a világba. Az utcák nyüzsögtek az emberektől.Mindenhol szerelmes párokat láttam, amitől teljesen összeszorult a gyomrom. Elkaptam fejem és lehajtottam.
- Én miért nem lehetek ilyen szerencsés?.. -suttogtam magam elé
Egyszerűen nem láttam magam sosem szépnek. Akárhányszor tükörbe nézek sírhatnékom van, és legszívesebben beleordítanék a képembe, hogy "Sosem leszel elég jó!" Újra csak elértem, hogy szemeimet könyfátyol fedje be, de erős maradtam. Nem hagytam magam sírni, nem leszek gyenge! Durván kitöröltem szememből a sós cseppeket, majd beszívtam a levegőt és szép lassan ki.
Hamarosan megérkeztünk az uticélhoz. Kiszálltam a járműből, majd kirángattam magam után a bőröndöm. Elindultam anyáék után a recepcióra, majd miután lejelentkeztünk, és persze kiharcoltam magamnak egy saját szobát, felmentem kipakolni. A szoba egész tagás volt. Na jó, hatalmas! Volt benne egy 2 személyes francia ágy,mellete egy kis komoddal. Egy hatalmas tükör az egyik falon, egy kanapé, egy fotel, tévé, iróasztal, szekrény, és a saját fürdőt még nem is említettem. Ezek mellett még volt egy erkélyem is. A falak színe fekete,bordó, és fehér volt. Őszintén szólva mindig is egy ilyen szobáról álmodtam, de hát sosem kaptam meg. Miért is kaptam volna?! Az egyetlen dolog amit kaptam az élettől, azok a pofonok. De még mennyit. Szóval jobb is ha ezt hanyagoljuk. Miutàn berendezkedtem előszedtem egy rövid gatyát, és egy fekete halálfejes rövidujjút.
-Lementem a partra!- kopogtam be a szüleimhez, nem mintha annyira érdekelné őket mit csinálok. Legalábbis szerintem egyáltalán nem. Elfeküdtem a homokban amely kellemesen "simogatta" bőrömet. A nap sugarai pont annyi melegséget nyújtott, amelytól ugyan még nincs melegem, de nem is fázok. Pont jó volt. Egészen addig mi valaki elnem rohant a fejem mellett, így homokkot rúgva arcomba.
-Hé baromarcú, nem tudnál kicsit vigyázni!?- szóltam fel talán kicsit túl durván.
Felültem majd szememből kisöpörtem hajam, és arcomból a homokot. Felnéztem az illetőre aki időközben elém állt. Azonnal lefagytam. Az illető aki elöttem állt nem volt más mint Ashley Purdy! Az az ember akiért én olyan szinten odavagyok, hogy azt már szavakkal kifejezni nem lehet.
-A..A..Ash- nyögtem ki nehezen
- Tudod, egy ilyen szép lánynak mint te, nem kéne ilyen csúnyán beszélni!- jegyezte meg egy félmosoly kíséretében.
Arckifejezésem azonnal átváltott komolyra. Szép? Jó vicc. Vagy másról beszél, vagy pedig nagyon vak. Mindegy. Felálltam és ott hagytam.
