Óvatosan ölembe vettem a kába lányt, majd sietve leadtam a srácoknak, én pedig macskámmal másztam le. Bevittük, fel az szobámba, majd az ágyba lefektetve próbáltuk a tőlünk telhető összes módon felébreszteni, nem túl nagy sikerrel. Már ott tartottunk, hogy hívjuk a mentőket mikor végre ébredezni kezdett. Lassan nyitotta ki szemét majd körbenézett. Annyira gyengének, és esetlennek tűnt.. Idegesített a tudat, miszerint nem tudom mi történt vele az előbb. Segíteni akarok de valamilyen oknál fogva próbál eltaszítani magától mint engem, mint másokat. Pedig ezzel másnak is fájdalmat okozhat...
***Azzi***
Nem emlékszem pontosan mi is történt, csak az marad meg, hogy a faházban ülök mert nem akartam leugrani, majd minden kiesett..
Mikor felébredtem már egy puha ágyon feküdtem. Lassan nyitottam ki a szemem, abban reménykedve ez is csak egy álom, de nem így lett. Bágyadtan tekintettem körbe, öt aggódó szempárral találtam szembe magam.
- Jól vagy?-guggolt elém Cc
-Azt..hiszen- nyögtem ki rekedt hangon. -Kaphatok egy pohár vizet?-kérdeztem hallkan
Ashley bólintotva kiment, majd nem sokkal később egy pohár vízzel tért vissza. Segített felülni, majd megitatott.
Meglehetősen úgy éreztem magam mint egy kislány akire vigyázni kell, de jelenleg nem volt erőm ellenkezni.
Lassan visszazuhantam a párnák közé.
Andy az ablak mellett tamászkodott, összefont karokkal vizslatva mintha csak azt próbálná kiolvasni arcomból, mi bajom.
Kár, hogy ez nem igazán fog neki menni.
Az elmúlt évek során megtanultam elrejteni az érzéseim. Sem örömöt, sem bánatot, sem csalódást, sem fájdalmat nem tükröz már arcom, se testem!
Lesütve szemem vártam. Hallván távozásuk lassan emeltem fel tekintetem. Azt hittem egyedül vagyok, de csalódnom kellett. Andrew továbbra is engem bámulva ült le velem szembe.
-Akarsz róla beszélni?- kérdezte
Nemlegesen ráztam fejem, nem akartam még elmondani. Nem álltam készen rá hogy beavassak akárkit is a múltamba. Még nem. Talán majd egyszer eljön a pillanat amikor lesz valaki az éltemben akiben feltétlenül megbízok, akiért az életem adnám, akinek nem félek elmondani semmit, akinek megtudok nyílni. De ez az ember egyenlőre még nem érkezett meg..Majd egyszer, de most még nem!..
----------------------
Tudom, tudom rövid lett holott mennyit vártatok, de ne öljetek meg! :D Igérem holnap is hozok részt, de ma fáradt vagyok éd csak erre a kis szösszenetre telt az energiámból..Remélem azért tetszik!! Legyetek rosszak!! ^^
Xx.V
