-Azt leshetitek!-nevettem kínomban
Ha jobban belegondolok egész kényelmes itt lenni. Csendes, tágas, viszonylag kényelmes, nyugodt és egyedül is vagyok. Talán még kedvenc helyemnek is kinevezném ha nem tudnám, hogy hamarosan már nem fogok tudni a faház közlébe sem jönni. Bizony, nem fogok tudni, hisz ha jól kalkulálok pár nap múlva már nem fogok ebben a házba, ezekkel az emberekkel tartózkodni. Ha kell megszökök, de nem hagyom, hogy megint csak teherré, majd feleslegessé váljak. Nem akarok láb alatt lenni! Hiába tagadják, tudom hogy útban vagyok.Érzem.. Biztos van jobb dolguk mint egy öngyilkos hajlamú hülye libát pesztrálni. Nekem sem lenne hozzá kedvem. Ráadásul ők hamarosan újra koncertezni mennek, stb. csak nem kérhetem hogy cipeljenek magukkal, mekkora pofátlanság lenne már?!Áhh..azt sem értem miért nem dobták már ki a szűrömet. Mindig is tudtam, hogy ilyen kedvesek,meg hogy ennyire törődnek rajongóikkal, de azért amit velem tettek nem fogom tudni nekik sosem eléggé meghálálni. Ezért is kell elmennem innen. Különben minden egyes nap gyötörne a bűntudat, miszerint olyanokkal élék egy fedél alatt, akik megmentették az életem. Nem bírnám ki azt a mérhetetlenül fájdalmas érzést, mely lassan, de idővel biztosan felemésztene majd. Egyszóval muszály innen eltünnöm mielőtt valakinek bajt, kellemetlenséget, vagy fájdalmat okozok..
-Ne ne félj elkapunk! Nem esel nagyot!- próbálkoztak
Eszem ágában sem volt leugrani. Még a végén nem bírnak el és elesünk.. Hevesen megráztam fejem.
-Ha nincs létra akkor én inkább itt maradok!-huppantam vissza a helyemre.
Pár perc csönd telepedett le. Ölembe húztam a cicát. Hirtelen megszédültem majd fekete foltokat kezdtem látni. Lehet az elmúlt napokban ért sok stressz, étel és ital hiány váltotta ezt ki, nem tudom. Csak arra emlékszem lecsukódtak szemeim, és minden elsötétült.
***Andy***
-Hajj....mivel én vagyok a legmagasabb, felmászom és leadom nektek. Oké?-néztem a mellettem álló
Mindenki heves bólogatásba kezdett, mire én is biccentettem egyet és elindultam fel. Megkapaszkodtam a faház aljába. Csoda hogy egyáltalán ugrásból felértem.. Lényeg hogy nehezen de felhúztam magam. Ekkor megpillantottam a félig babszákban, félig a földön elterült lány. Akit cicám nézegetett. Örülök hogy Crow meglett mert már 1 hete nem találom, de most fontosabb volt hogy mi van a Pici lánnyal.
Lehajoltam hozza majd csalódottab tapasztaltam, hogy nincs teljesen magánál. Nem tudtam mi történhetett. Hisz előbb még velünk beszélt..
-Srácok. Baj van!-kiabáltam kétségbe esve
