***Azzi szemszöge***
-..Álmaimban már láttalak.- nyögtem ki
Meglehet, sőt biztos hogy ez valami béna romantikus filmbe illő mondathoz hasonlított leginkább,de már kimondtam, szóval mindegy.
-Ha nem tudnád, a legtöbb rajongó álmodik velünk!- nevetett ki azonnal ami azért enyhén lerombolta a maradék önbizalmam.
-Én. .én nem úgy vagy..mindegy- fújtam ki az eddig bentartott levegőt szinte halálosan megsemmisülve.
- Hazamehetek?- kérdeztem
Ekkor azonban leesett. Nincs hova mennem. Nincsenek már szüleim, befogadó otthonom. Egyedül vagyok. Minden apa miatt. Eddig is jelentéktelen senkinek éreztem magam, ám ez mostanra egyre inkább fokozódott.
Megvertek, megaláztak. Kézen, lábon kúszva menekültem el, már amennyire a maradék energiám engedte. Most viszont hol vagyok? Pontosan! Sehol. Egy félig ismeretlen hazában, az ő cuccaiban, távol az otthonomtól, egy kibaszott nyaraláson. Előre éreztem hogy nem kellett volna idejönnön..
-És hova mennél? Már nem azért de nem úgy nézel ki mint akinek lenne otthona!- húzta száját Ash kizökkentve gondolatmenetemből.
-Te meg kurvára nem úgy nézel ki mint aki tudja mi történt velem az elmúlt 15 évben. Elakarok menni. Add vissza a ruháim, és soha a büdös életbe nem látjuk egymást többet! -csattantam fel
Hát igen, kezd előtörni az igazi énem.
- Értékelem, és hálás vagyok neked Biersack, hogy nem hagytál magamra az utcán, de ettől eltekintve nem ismertek, én se titeket, szóval jobb ha tovább állok! - mondtam
Nehezen de feltápászkodtam
a meleget és biztonságot nyújtó agyról, és elindultam a számomra kedvező irányba. Kisebb fájdalmakkal de sikerült legalább az ajtóig botorkálnom, ám így is hallattam pár fájdalmas nyögést, avagy szisszenést.
- Hol vannak a ruháim és a többi cuccom?- érdeklődtem.
- Jó helyen. De nem hiszem hogy megtalálod. Meg amúgy is vizesek. Kimostam- vigyorgott Andy.
-Fanság (egyáltalán van ilyen szó?? :"D) ide vagy oda, beverem a kibaszott képed ha nem adod oda most rögtön! - néztem rá gyilkos pillantással
Ha nézéssel ölni lehetne, "drágaságom" már rég nem tudta énekelni, sem mást csinálni.
- Feküdj vissza.- kapta el derekam Ash amit egy erős rúgással díjaztam mely pont büszkeséget érte.
-Bazdmeg- dobott le fájdalmasan felnyögve mire összeszorítottam szemem és öklöm egyaránt. Nem estem magasról, vagy hasonlók, szimplán nem volt időm lábaim magam alá rakni, így hátamra estem. Arra a helyre ahol apa megütötte.
Újabb fájdalom nyilallt végig testemen.
- A kurva életbe is normális vagy ember??- vett karjaiba a kék szemű.
Kezdem unni ezeket a szituációkat..
