- Szükségem van rád kislány, miért egyedül én vagyok szerelmes és.. - kezdte énekelni.
Istenem, hogy lehet ennyire tökéletes?
Nem. Ne gondolj erre.
- Hagyd abba - vágtam oda szárazon, de igazából azt akartam, hogy soha ne hagyja abba.
- Akkor így énekeljem neked?
I need you girl,wea honja saranghago honjaseoman.. -
- Állj. Nem akarom hallani sehogy sem - szakítottam félbe megint.
- Kislány, tudom, hogy akarod - lépett egyet felém.
- Nem tudsz te semmit - mondtam, kicsit sem kedvesen.
- Lin, nem unod még? Azóta ilyen vagy velem, mióta idejöttél. Eljátszhatod, hogy utálsz és, hogy Kwonnal jobban érzed magad, mint velem, de te is tudod, hogy én ismerlek a legjobban. Átlátok rajtad.
- Ez nem így van.
Utállak. Utálom a mosolyod, az illatod, a nevetésed, a hangod, a zenéidet, azt,ahogy kislánynak hívsz, sőt,mindent, ami veled kapcsolatos, érted?
Már rég nincs közünk egymáshoz.
Hagyj békén, Kim Nam Joon.
Könnyek gyűltek a szemembe, én sem hittem el, hogy ezt mondtam neki.
Elmosolyodott.
- Te kérted, Kizutsu Chaelin - mondta, majd hanyagul elsétált mellettem.
