Jin felvont szemöldökkel nézett rám.
- Ez az, aminek látszik, Chaelin? - kérdezte.
- Hogy mi? Nem.. - ráztam meg a fejem, - nincs köztünk semmi, ha arra gondolsz..
Keresztbe tette maga előtt a kezét, és komoly tekintettel nézett rám.
- Nam nem haragszik rád azért, amit a mosdóban látott, ugyanis nem tud rád haragudni, de ez nem jelenti azt,hogy nem szomorú miatta - mondta.
- Én nem.. - kezdtem, mire Jin közbe vágott.
- Ne tedd ennél is szomorúbbá, kérlek - a hangjában keserűséget hallottam.
Összeszorult a szívem.
Gombócot éreztem a torkomban.
Nem akartam Namot szomorúvá tenni, és nem is volt szándékos.
Viszont ő azzá tett, méghozzá szándékosan.
Lehunytam a szemem, és vettem egy mély lélegzetet, mielőtt válaszoltam.
- Ígérem.. Nem teszem azzá Nam Joon-t, soha többet - mondtam, de azt hiszem inkább magamnak, mint Jinnek.
- Nam igazán szeretett téged, ugye tudod? - kérdezte halkan.
Szeretett. Múlt idő. Minden,ami köztünk volt, az már a múlt.
- Én is szerettem, de azóta minden megváltozott - álltam fel, - ő ment el, és hagyott magamra, nem fordítva - mondtam dühösen, magam sem tudom miért.
- Te is tudod.. - kezde, de most én szakítottam félbe őt.
- Már mindegy. Eléneklem vele, illetve veletek a dalt, és próbálom nem megbántani azzal,hogy sikerült tovább lépnem - mondtam, kissé hisztérikusan, és közben mosolyogtam, kicsit sem őszintén.
Megrázta a fejét.
- Bárcsak így lenne - felelte, aztán ő is felállt, és a dalszövegre mutatott, - gyakorold, van még két óránk, viszont ha úgy érzed,hogy nem megy, nyugodtan passzold - mondta közömbösen és elindult.
- Hé, állj meg, Kim Seok Jin! Nem hagyhatsz csak úgy itt - kiabáltam utána sértődötten.
Hátra fordult, és türelmetlenül nézett rám.
- Szívesen maradnék, de nézz a többiekre, - mondta, és a fejével a másik oldal felé biccentett, - ott nagyobb szükség van rám. Nem látszik rajtuk, de hihetetlenül izgulnak,hisz ez az első közös fellépésünk.
Neked pedig tudom, hogy sikerülni fog egyedül is, és nem hagyod cserben őt, és minket sem - mosolygott rám most már őszinte kedvességgel, és elment.
Jin után néztem, és megláttam Namot.
Ült, és bámult maga elé. Észre sem vesz.
****
Nam szemszöge:
Egész idő alatt Lint néztem, remélem nem vette észre.
Jin egy ideje beszélget vele, valószínűleg nem ment bele.
Hátra dőltem a székben, és a plafont bámultam.
- Az ott GD? - kérdezte Jimin.
Odakaptam a fejem, és megláttam,ahogy ott áll Lin mellett, és Jinnel beszélt.
Aztán.. jól láttam? Arcon puszilta Lint?
Hallottam ahogy a srácok halkan elkáromkodják magukat.
Ökölbe szorított kézzel, magam elé meredve ültem.
Mégis mi van köztük? Nem lehet.. Nem tudnám elviselni,hogy Linnek barátja van, azt meg végképp nem,hogy az a barom Jiyong.
Felnéztem, és Jin állt előttem, összehúzott szemöldökkel.
- Te meg miért vagy ennyire feszült?
- Csak a fellépés - mondtam hanyagul, hogy ne vegye észre mennyire szarul vagyok amiatt, amit megint láttam, - Mit mondott? - kérdeztem teljesen közömbös hangon, legalábbis próbáltam annak hallatni.
