Egész éjjel sírtam, aztán amikor abbahagytam,csak forgolódtam. Egy percet sem tudtam aludni, és már nem is próbáltam.
Az éjjeli szekrényemen lévő órára pillantottam,
03:22-t mutatott. Úgy döntöttem kikelek az ágyból, és elkezdek készülődni.
Leglább lesz elég időm eltüntetni a fekete karikákat a szemem alól, amiket Namnak köszönhetek.
Elég hamar elkészültem, aminek örültem, és a végeredmény is tetszett.
Nem volt annyira hideg kint,ezért egy farmert vettem fel,ami a térdénél szaggatott volt,barna csizmát, és egy ugyan olyan színű, bő fazonú felsőt.
A hajamat szerettem a legjobban. Barna volt, és mindig egyenes,ezért sosem kellett szenvednem vele.
Nam mindig azt mondta, hogy szereti, ha kiengedve hagyom. Így hagytam most is.
Sikerült eltűntetnem a karikákat, és a sminkem is tetszett. Elégedett voltam.
De egy valamit elfelejtettem..és az az órarend volt.
Csak Jiy adta meg a számát, ezért őt hívtam.
Rögtön fel is vette.
- Chae? Baj van? - kérdezte két ásítás között.
Azt hiszem felébresztettem.
El is felejtettem,hogy még 5 óra sincs.
- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni, csak tegnap nem figyeltem,mikor az órarendet diktálta az osztályfőnök. Mást nem tudtam felhívni,csak téged.
És azt reméltem te leírtad - hadartam zavartan.
De Jiy nem válaszolt. Egy pillanatig azt hittem, hogy elaludt, miközben beszéltem,azán hallottam ahogy megint ásít.
- Tudod te hány óra van csajszi?
- Ne haragudj..
Nem mondott semmit,ehelyett elkezdett nevetni és pár perc után sem hagyta abba.
Kezdett kínossá válni.
Csak is én tudok ekkora hülyét csinálni magamból.
- Leteszem - mondtam halkan, de reméltem,hogy így is meghallja.
- Várj már. Bocsi, hogy kinevettelek. De miért vagy fel ilyen korán? - már komolynak és kedvesnek hallatszott a hangja.
- Nem volt jó éjszakám - mondtam szomorúan.
- Azt mondtam hívj fel, ha baj van - csalódottságot hallottam a hangjában,viszont még mindig kedves volt és megértő.
- Túl sokat aggódsz miattam.
- Fogok is.
Amúgy nem tudom az órarendet. Ha nem vetted volna észre, én sosem figyelek - mondta úgy,mintha ez normális lenne.
- Mit is vártam.. - motyogtam alig hallhatóan.
- Iskolanap - mondta Jiy, de nekem fogalmam sem volt miért mondta ezt.
- Mi?
- Iskolanap lesz. Nincs ma szükséged az órarendre.
És fölöslegesen keltél fel ilyen korán, csak 8-ra kell bemenni.
Fölöslegesen felkelni? El sem aludtam.
- Ó.. ez szuper - mondtam vidáman. Ebben a két napban ez az első pozitívum.
Mindig is szerettem az ilyen rendezvényeket.
- Aranyos, hogy egy ilyen dolognak ennyire tudsz örülni - mondta a lehető legkedvesebben.
Elgondolkoztam.. Ami azt illeti, Jiynek annyira.. tetszik a hangja.
Talán ő is?
- Jiy, kérhetek valamit?
- Persze. Akármit.
- Énekelsz nekem?
- Chae. Ne keverj össze azzal a ... - ezt nem fejezte be,de tudtam kire gondol - Én nem szere.. - nem hagytam,hogy befejezze.
Annyira meglepődtem azon, ahogy ezeket mondta, hogy nem tudtam mondani semmit,csak egy szót.
- Bunkó - vágtam oda úgy, hogy érezze mennyire megbántott, majd kinyomtam.
Ezután folyamatosan csörgött a telefonom, de én mindig kinyomtam. Egy idő után meguntam,és lehalkítottam,hogy ne is halljam.
Hihetetlenül megbántott.
