- Bébi, te egyre szebb vagy - köszöntött Jiy, majd nyomott egy puszit is az arcomra.
- Te pedig egyre helyesebb - mondtam neki, mire aranyosan elmosolyodott.
- Chalin - szólt mögülünk egy hang, amit rögtön felismertem. - És Jiyong - nézett ránk gúnyosan Mia.
- Mia - mondtam, és vártam, hogy Jiy is mondjon valamit, de ő csak szó nélkül kikerülte, majd bement a terembe.
Éretetlenül bámultam utána, majd észrevettem, hogy Mia is ugyanígy tesz, és mintha láttam volna egy kis szomorúságot is a szemében, ami még jobban meglepett. Rajta is elidőztem egy kicsit, amit észre is vett.
- Te meg mit nézel? - förmedt rám, majd ő is beviharzott a terembe.
Pár perc múlva utánuk mentem.
Csak páran voltak bent. Köszöntem, mire mindenki visszaköszönt, majd leültem Jiy mellé.
- Hé, mi a baj? - kérdeztem, az arcát fürkészve.
- Semmi - mondta elfordulva.
Megfogtam a vállát, és magamfelé fordítottam.
- Nem úgy tűnik - mondtam neki, mire ő elhúzta a száját, és sóhajtott egyet.
- Mia a baj. Utálom, hogy ilyen undok veled.
- Erről nem tehetsz.
- Nem tudhatod - mondta sejtelmesen, majd visszafordult az ablak felé.
A mellettünk lévő padra néztem, ahol Jin ült egyedül, és olvasott.
Rám nézett, elmosolyodott, majd folytatta amit csinált.
Azt hittem Nam már nem jön, amikor csengetés előtt pár perccel kinyílt az ajtó.
Mindenki ránézett.
Hihetetlenül jól nézett ki ma is.
Bejött, köszönt, majd levágta magát Jin mellé.
