- Khm - köhintett egyet az osztályfőnök, mire visszatértem a valóságba.
- Gyerekek, ha Chaelinnek sincs ellenére, akkor feltehettek neki pár kérdést.
- Részemről rendben van.
Bólintott.
Nyújtotta a kezét egy fekete hajú lány, aki kicsit félénknek látszott.
Amikor ránéztem rögtön zavarba jött.
Rámosolyogtam.
- Nyugodtan kérdezz öhm..
- Hinatának hívnak, Hinata Higurashi.
Mi a hobbid, Chaelin? -kérdezte kicsit bátrabban.
- Az éneklés - válaszolt helyettem Nam.
Lehajtottam a fejem, nem mertem felnézni.
- Honnan tudod? - kérdezte tőle Hinata, majd felém fordult, - Ez igaz?
- Igen - mondtam alig hallhatóan.
- De ő honn.. - kezdett bele Hinata, de Nam félbeszakította.
- Lin, szerinted egy távkapcsolat működhet? - kérdezte tőlem.
Az osztály egy emberként fordult Nam felé.
- Én..
- Nam Joon, mit képzelsz magadról? - szólalt meg egy fiú, aki mellett volt az az egy szabadhely, ahová valószínűleg én ülök majd,
- Nincs jogod ilyet kérdezi tőle.
- Majd én eldöntöm, Kwon.
- Elég lesz fiúk - szólt az osztályfőnök, - És ilyen kérdésekre nem kell valaszolnia Chaelinnek.
Nyugodtan foglalj helyet, majd a szünetben beszélgettek gyerekek.
- Tanár úr, mellém ül Chaelin? - kérdezte a fiú, aki imént kimentett egy kellemetlen kérdés alól.
- Igen Jiyong. És kérlek, légy kedves az új osztálytársaddal.
- Természetesen. Gyere kislány - kacsintott rám.
Amikor kimondta azt, hogy kislány, akaratlanul is Namra néztem.
Ideges lett, mikor meghallotta, hogy így hív.
Belevert egyet a padjába.
Mindenki meglepődött.
Csak én értettem, miért csinálta.
- Kim Nam Joon, van valami problémája?
- Csak egy bogár volt, tanár úr.
- Legközelebb kultúráltabban, ha lehet.
Van még pár dolog amit szeretnék beírni a naplóba.
Kérlek titeket, foglaljátok el magatokat óra végéig, csendben! - mondta a tanár, majd elkezdett írni.
Közben odamentem az új padtársamhoz.
Szerencsémre Nam pont a mellettünk lévő padban ült.
Nem néztem rá.
- Szia. Köszönöm, hogy megvédtél - mondtam Jiyongnak, még mindig állva.
- Szia. Akármikor, főleg Nam Joon-tól. És ne is figyelj rá, ő mindig ilyen bunkó a lányokkal.
Elgondolkoztam..
Nam megint.. bunkó?
Mielőtt megismertem, akkor is az volt, de mellettem megváltozott.
Úgy tűnik, most ismét a régi Nam..
- Öhm Chaelin, akár le is ülhetnél - mondta Jiy nevetve.
Leültem mellé.
- Kwon Jiyong - nyújtotta felém a kezét.
- Kizutsu Chaelin - kezet ráztunk.
Eltelt egy perc, de még mindig fogta a kezem.
- Akár el is engedhetnénk egymás kezét - mondtam neki mosolyogva.
Elengedte a kezem.
- Ne haragudj, Chaelin, nem akartam - jött zavarba.
De hamar elmúlt.
- Semmi baj Jiyong.
- Oké, csajszi, ha akarod, körbe vezetlek szünetben. De mielőtt válaszolnál, tudnod kell, hogy nem mindenki kap tőlem ilyen ajánlatot - kacsintott rám megint.
- Ki nem hagynám ezt a lehetőséget - mondtam, majd hangosan felnevettünk mindketten.
Hirtelen oldalra pillantottam.
Nam oldalra billentett fejjel, felhúzott szemöldökkel figyelt minket.
Visszafordultam, majd lehajtott fejjel ültem tovább.
Próbáltam nem arra gondolni, hogy Kim Nam Joon mellettünk ül, és engem néz.
Gombóc nőtt a torkomba.
Szomorú lettem.
Ki gondolta volna, hogy mi újra találkozunk?
2 év telt el azóta..
~VISSZAEMLÉKEZÉS~
-Lin, el kell mennem, értsd meg - mondta Nam, könnyes szemekkel.
Akkor láttam őt először így.
- Ne hagyj itt, kérlek.. - mondtam neki sírva.
- Nem tehetek mást.
De Lin, mindennap beszélünk majd, ígérem. Tudom, hogy nem szeretnél távkapcsolatot, de én veled akarok lenni. Nagyon szeretlek - már ő is sírt, és átölelt.
Eltoltam magamtól, és letöröltem a könnyeimet.
- Nem akarom a távkapcsolatot.
- Tudom - mondta megtörten.
- Vége.. - mondtam suttogva.
- Lin, kérlek én nagy.. - nem hagytam, hogy befejezze.
- Csak. menj. el. - mondtam külön ezeket a szavakat,
- És hagyj békén, nem akarok tudni rólad semmit. Elakarlak, és el is foglak.. felejteni - mosolyogtam keserűen.
De tudtam, hogy ez nem így lesz. Sosem fogom elfelejteni. Szeretem őt. Örökké szeretni fogom.
Nem mondott semmit, csak rám mosolygott.
De ez nem öröm, hanem lemondás volt.
És elment.
~VÉGE~
És így is tett. Békén hagyott.
Azt sem tudtam hogy hová költözött.
Semmit nem tudtam róla.. Egészen idáig.
Most újra itt van. De erre nem voltam felkészülve.
Nem akartam őt ismét látni. Nem akartam a közelében lenni. Nem akartam érezni az illatát.
Nem akartam hallani a hangját. Semmit nem akartam.
Haragudtam rá.
Utáltam.
Kim Nam Joon nagyon...
- hiányzott - mondtam ki ezt a szót, a kelleténél kicsit hangosabban.
- Ki hiányzott? - kérdezte Jiyong értetlenül.
Szerencse, hogy csak ő hallotta, gondoltam magamban.
És pont kicsengettek, így nem kellett válaszolnom a kérdésére, mert Jiyong felpattant mellőlem.
- Akkor jössz, csajszi?
- Aha - mondtam, majd felálltam, és elindultam utána, de meglepetésemre valaki megfogta a csuklómat, és visszarántott.
