- Chaelin, mi volt ennyire sürgős? Jól vagy? - kérdezte Jin, miközben kiszállt az autóból.
- Csak ezt akartam odaadni - nyújtottam felé a lapot, amin a dalszöveg volt, amit tegnap este írtam.
- Ez mi? - kérdezte értetlenül miközben elvette.
- Dalszöveg. Nektek írtam.
- Ments meg - olvasta el a címet. - Ezt mikor írtad? És egyáltalán mióta írsz dalszöveget?
- Tegnap este óta - mondtam mosolyogva.
Csendben álltunk a házunk előtt, amíg olvasta, majd felnézett.
- Csodálatos vagy, Kizutsu Chaelin - mondta elképedve. - De mondd, JÓL VAGY? - kérdezte úgy mellékesen, és ordítva.
- Sokkal jobban - mondtam nevetve.
- Tényleg, nem tudom mit mondjak, ez a szöveg annyira.. - kereste a szavakat, - csodás - tárta szét a karját, majd elnevette magát.
- És a tiétek - tettem hozzá.
- Köszönjük, tényleg - mondta, miközben hálásan mosolygott rám.
- Lehetne, hogy még nem.. Illetve, hogy..
- Ne mondjam el Namnak, hogy te írtad - fejezte be helyettem Jin.
- Igen - mondtam lehajtott fejjel.
- Ha ezt szeretnéd. Majd azt mondom, hogy Suga írta. Ő úgyis szokott néha dalszövegeket írni.
- Köszönöm Jin. Nem jössz be? - kérdeztem tőle, mert elég illetlen dolognak tartottam, hogy rögtön jött, amikor hívtam, és csak a ház előtt állunk.
- Sajnos most nem, ne haragudj - utasította vissza udvariasan. - Félbe hagytam a főzést otthon, szóval most tényleg nem tudok.
- Rendben, majd máskor - mondtam neki nevetve, mire ő is elnevette magát.
Még pár percig beszélgettünk, majd elment.
***
Az ablakon bámultam ki, amikor megláttam a szomszédház ablakában Hinatát.
A telefonomért mentem, majd vissza az ablakhoz, miközben elindítottam a hívást.
- Chae? - szólt bele Hinata.
- Nézz ki az ablakon - mondtam, majd abban a pillanatban az ablak felé fordult, és hangosan felsikoltott.
- DAEBAAAK! - kiabálta a telefonba. - Nyisd ki az ablakot. Most leteszem - mondta, majd kinyomta, és kinyitotta az ablakot, mire én is így tettem.
- Ezt eddig miért nem vettük észre? - kérdeztem tőle nevetve.
- Nem tudom, de olyan szupi - mondta tapsikolva.
- Nem jössz át? - kérdeztem tőle.
- Átmehetek? - kérdezett vissza, kicsit félénken.
- Jó lenne - mondtam neki mosolyogva.
- Két perc - mondta, és már el is tűnt az ablakból.
Mosolyogva zártam be, majd lementem.
- Anya, Hinata átjön - mondtam anyának, aki épp egy újságot lapozgatott a konyhában.
- Ó, ennek örülök kicsim - mondta, és abba is hagyta az olvasást. - Sütök valami finom sütit nektek.
- Az jó lesz - mondtam neki, és ekkor kopogtattak.
Az ajtóhoz mentem, és kinyitottam.
- Szia - ölelt meg Hina, majd elálltam az ajtóból, és bejött. - Jó estét, Hinata - mutatkozott be, majd kezet fogtak anyával.
- Sandara, és nyugodtan tegezz, kedvesem - mondta neki anya.
- Rendben - mosolygott rá Hina.
- Anya, amíg sütsz, mi felmegyünk - mondtam.
Csak biccentett, majd hozzá is kezdett a sütéshez.
Fél órával később, amikor már anya fehozta a sütit, és azután lement, mi még a tegnapi és a mai napot beszéltünk át Hinatával.
- Oké, szóval ezekután írtál nekik egy dalt, aminek a címe Ments meg? - kérdezte.
Bólintottam.
- Megmutatod? - nézett rám kiskutya szemekkel.
- Úgy érted énekeljem el?
- Igen, nagyon szeretném hallani - mondta lelkesen.
- Oké, khm. Akkor kezdem.
Lecsuktam a szemem, és énekelni kezdtem a dalt.
Lélegezni akarok, utálom ezt az éjszakát.
Felakarok ébredni, utálom ezt az álmot.
Be lettem ide zárva, s meghaltam.
Nem akarok egyedül lenni, csak a tiéd akarok lenni.
Miért van ennyire sötét ezen a helyen, ahol te nem vagy?
Ez veszélyes, tönkretettem magam.
Ments meg, mert én nem vagyok rá képes.
Nem megy ...
