Nem meglepő, ha azt mondom, hogy a hely, ahová a fiúk hoztak, számomra teljesen idegen volt, viszont nagyon tetszett.
Hangulatos volt, de talán csak a fiúk miatt éreztem így, akik egész idő alatt szórakoztattak.
- Végre, már azt hittem sosem jönnek vissza - túlzott V, Jinre és Jungkookra célozva, akik négy, kajával és innivalóval teli tálcákkal tértek vissza.
Döbbenten néztem a sok kajára.
- Ezt ti mind megeszitek? - kérdeztem teljesen elképedve.
- Ja, de szerintem kevés lesz - mondta Jin, mire az egészükből egyszerre tört ki a nevetés, én pedig a fejemet rázva, mosolyogva néztem őket.
Épp hozzá kezdtem volna az én adagomhoz is, amikor
SMS-em jött.
Velem szemben Nam ült, aki rögtön rám nézett, amikor meghallotta, a többiek pedig észre sem vették.
Előhalásztam a táskámból a telefont.
Anya írt. Azt hiszem egy kicsit berúgott..
Kicsim, anya nagyon szeret!!!
Jól érzed magad?
Én fantasztikusan!!!!!
Puszi, anya!
Mosolyogva, a fejemet ingatva, visszaírtam neki.
Én is szeretlek. Jól érzem magam, és örülök, hogy te is, de ne igyál túl sokat!
Nemsokára megyek.
Puszi.
Letettem a telefont az asztalra, ami megint jelzett, hogy újabb SMS-em érkezett.
Én??? Inni?
Hová gondolsz??? :D
Csak nyugodtan. Addig maradhatsz, ameddig szeretnél.
Anya hangulatjeleket használ. Erre hangosan felnevettem, és felpillantva láttam, hogy Nam felvont szemöldökkel néz rám.
Még erre válaszolni szerettem volna, de ezután olyan történt, ami mindenkit meglepett.
- Chae, nem eszel? - kérdezte Jimin, aki mellettem ült.
- Még nem - mondtam neki mosolyogva.
- Basszus - dobta le az evőpálcikáját Nam az asztalra, és untottan nézett rám - Minek jöttél egyáltalán? - kérdezte, és abban a pillanatban az asztalunk körül megfagyott a levegő.
Mindenki döbbenten nézett Namra, aki ezután folytatta.
- Azt a rohadt telefont nyomogatog, és SMS-ezel egész idő alatt. Inkább menj haza.
Ezt már a fiúk sem hagyták annyiban, és rögtön a védelmükbe vettek.
- Ember, neked meg mi a franc bajod van? - kérdezte tőle J-Hope idegesen.
Teljesen lefagyva néztem Namra, aki továbbra sem hagyta abba.
- Inkább tőle kérdezzétek - mondta összekulcsolva maga előtt a karját, és hátradőlt.
- Semmi közöd hozzá, hogy mit csinál - mondta Jimin, aki eközben a kezét a vállamra tette - Chae, jól vagy? - kérdezte aggodalmasan, mire én csak egy aprót bólintottam.
Nam erre felnevetett.
- Na jó - állt fel Jin - kifelé, mindannyian hazamegyünk. Ezt nem csinálhatjátok, főleg nem itt, és ennyi ember előtt. Te meg - nézett Namra - fogd már vissza magad. Nem tudom mi bajod van, de így akkor sem beszélhetsz egy lánnyal.
Nam Joon, mivan veled? Nézz már rá, hányszor akarod még megsiratni?
Valóban könnyek gyűltek a szemembe.
- Hyung, hagyd - mondta Jungkook, aki ezután csalódottan Namra nézett, majd felállt - inkább menjünk haza.
- Szerintem is - értett egyet Suga, aki Nam mellett ült -
És ezt én sem tolerálom. Fogalmam sincs mi ütött beléd - mondta és ő is felállt,
majd ezután mindannyian felálltak, kivéve engem és Namot.
- Chae - szólt kedvesen Jin - gyere, megint te ülsz előre - mondta és V-re nézett - Ugye nem baj?
- Dehogy - mosolygott V - Az se baj, ha mindig ő ül elől, csak mosolyogj, kérleeek - mondta lebiggyesztett ajakkal V, mire elmosolyodtam.
Jin csak mosolyogva intett a fejével, jelezve, hogy menjek.
Felálltam, és a többiekkel együtt kimentünk, és beszálltunk az autóba.
Mindenki úgy helyezkedett, hogy távol üljön tőlem Nam, már amennyire lehet..
Nem igazán sikerült feldolgoznom az iménti esetet, ezért szótlanul ültem Jin mellett.
- Mit csinál még bent? - dünnyögte idegesen Hope, Namra célozva, aki épp akkor lépett ki az ajtón.
- Végre - mondta Jin, és beindította az autót, és amikor Nam beszállt, elindultunk.
A hangulat elég feszült volt, mindenki csendben ült.
- Khm - köhintett Jin, ezzel megtörve a hosszú percek óta tartó csendet - Teszek be valamit - jelentette ki, és bekapcsolta a rádiót, amin épp valami zene ment.
A fiúk halkan megköszönték, és lehunyták a szemüket, ezután valamikor útközben el is aludtak.
- Chaelin, mutasd az üzeneteidet - suttogta Jin, mire megnyitottam az üzeneteimet, és felétartva a telefont, hagytam, hogy végignézze.
- Csak anyukáddal beszéltél - ráncolta össze a szemöldökét.
Bólintottam.
- Aigoo.. Nam Joon, te barom - mondta, nagyot sóhajtva.
Az út több, mint egy órás volt, így mire hazaértünk, már besötétedett.
A fiúk halkan szuszogtak, és horkoltak is, ami azt jelentette, hogy még mindig alszanak, ezért amikor megérkeztünk, nem ébresztettem fel őket, csak Jintől köszöntem el.
- Hát akkor, köszönöm - néztem a szemébe, - és a nekik is - mondtam az alvó fiúk felé biccentve.
- Mi köszönjük, hogy eljöttél velünk. Nagyon jól éreztük magunkat. Kár, hogy a végét valaki elbaszta - mondta Jin, én pedig Namra néztem, aki szintén aludt.
Szomorúan lehajtottam a fejem.
- Hát akkor, szia. Vigyázz magadra - köszöntem el.
- Megvárom amíg bemész - mondta Jin.
- Oké - mondtam, és kiszálltam.
Hátrafordultam, és mosolyogva intettem neki.
Már majdnem a bejáratnál voltam, amikor ajtócsapódást hallottam a hátam mögül, és ekkor megpördültem a tengelyem körül.
Tágra nyilt szemmel néztem a felém tartó alakot.
