A sorokba merülve szinte éreztem a tegnapi éjszakának a hangulatát, és láttam magamelőtt a papírt, amire tegnap, írás közben folyamatosan hullottak a könnyeim.
A fejemet megrázva abbahagytam az éneklést, és elég sok erőfeszítés kellett ahhoz, hogy ne sírjam el magam újra.
Felnéztem, és Hinata könnyes szemekkel nézett rám, majd szorosan megölelt.
- Ez nagyon szép, de annyira szomorú - mondta szipogva.
- Igen - mondtam, miközben próbáltam egy kicsit szabadulni a szorításából. - Ezért arra gondoltam, hogy ők egy kicsit pörgősebben énekeljék, így nem lesz annyira szomorú.
Hirtelen eltolt magától.
- Ez szuper ötlet - értett egyet. - Tudod melyikük kedvenc részem?
- Melyik? - kérdeztem.
- Nem akarok egyedül lenni, csak a tiéd akarok lenni - idézett a dalszövegből.
Elmosolyodtam. Nekem is ez volt a kedvenc részem.
Két óra múlva Hinata hazament, én pedig ezután előkészítettem az egyenruhám holnapra.
Nagyokat sóhajtva akasztottam a vállfára, és közben azon gondolkoztam, hogy fogom túlélni a holnapi napot, ezt a hetet, hónapot, vagy inkább ezt az évet és a következőt, meg az azutánit..
Mielőtt még elszöktem volna egy másik országba - hogy ne kelljen vele találkoznom -, inkább elaludtam, megakadályozva ezzel egy szökési kísérletet.
-----------------------------------------------------------
Kérlek, ne haragudjatok rám, amiért ilyen sokat kellett várnotok! 😭😭
Azóta most sikerült belépnem, mert meg lett változtatva a jelszavam, és elfelejtettem, de megoldottam.
Mostantól gyakrabban hozok részeket, ígérem.
Bocsánat! ❤😞️
