Próbáltam nyugodt maradni, de ez elég nehéz volt.
Első nap.
Új környezet, új iskola, új emberek és.. aish, hogy áll rajtam ez az új egyenruha?Nyugalom, kibírom, mondogattam magamnak a folyosón.
Már csak pár lépés.
3... 2.. 1..
beléptem az osztályterembe.
Megálltam az ajtóban, mire mindenki rám nézett. Épp indulni készültem, mikor megláttam Őt..
ismét megtorpantam.Ott ült, fülhallgatóval a fülében, lehajtott fejjel.
- Sssh, Nam, nézd csak - bökte meg egy fiú az osztályból, aki mögötte ült.
Felnézett.
Nem hitt a szemének. Láttam, hogy a szája is tátva marad. Ledermedt.
Majd a tekintete az enyémbe fúródott.Csak nézett, le sem vette rólam a szemeit.
Az a nézés.. szinte égetett.
Éreztem ahogy az egész arcom piros lesz.
Csak ott álltam, és meg se tudtam mozdulni.
2 év után újra.. ez nem lehet igaz.
Miért történik ez velem?- Ó, gyere nyugodtan, valószínűleg te vagy az új kislány, foglalj helyet -mondta kedvesen egy harmincas éveiben járó férfi, aki valószínűleg az új osztályfőnököm.
De még most sem tudtam mozdulni.
- Kislány - mondta az az ismerősen csengő, tökéletes hang.
- Hogy mondja, Mr. Nam Joon?
Nam nem szólt semmit, még mindig engem nézett.
- Tanár úr, esetleg bemutatkozhatna az új osztálytársunk - mondta, majd gúnyos mosolyra húzta az ajkait egy szőke hajú lány.
- Hát hogyne.
Kedvesem, én már tudom a neved, de elmondanád nekik is, és mondanál magadról pár dolgot?- Öö, természetesen -, a tanári asztal mellé álltam,
- Sziasztok. Kizutsu Chaelinnek hívnak, 17 éves vagyok, Szöülben éltem a szüleimmel, de ők.. ühm, elváltak, így anyukámmal ideköltöztünk.
- A ho... - megakadtam.Az osztálytársaim várták a folytatást, de nem tudtam mit mondani, elterelte valami vagy inkább valaki.. a figyelmemet.
Nam Joon.. az ajkába harapott és rám mosolygott.
Teljesen elvesztem abban a mosolyban..
Tudta, hogy mennyire zavarba tud hozni ezzel.
Régen is mindig ezt csinálta.