- De annyira édes - kezdett megint nevetni az ujjaimon Jungkook, - Tae, nézd ezt - mutatta V-nek a képet, aki ezután már végképp nem bírta abbahagyni a nevetést.
- Hagyjatok - mondtam nekik szomorúan, majd durcizva elmentem tőlük.
Hallottam, hogy utánam kiabálnak, hogy annyira édi és, hogy ne haragudjak rájuk, de hátra se nézve tovább mentem.
Eközben Nam épp felém tartott, de megláttam, hogy Jiy ott áll az ajtónál, és integetni kezd.
- Lin, annyira.. - állt meg előttem, és kezdte volna a mondandóját.
- Most ne, bocsi - mondtam,és kikerülve őt, tovább sétáltam Jiyhez.
Amikor odaértem felvont szemöldökkel nézett rám.
- Hát ez meg mi volt, bébi? Csak úgy elsétáltál mellette.
Vállat vontam.
- Nincs most kedvem beszélni vele.. - mondtam hanyagul.
Ez igaz is volt. Féltékeny voltam arra a lányra, és dühös voltam Namra.
- Megértem - mondta grimaszolva, - és velem?
- Veled mindig - mondtam neki, mire ő elsmosolyodott, majd magához húzott és átölelt.
- Csodálatos voltál - súgta a fülembe.
- Köszönöm - mondtam neki én is súgva, aztán a fejemet a mellkasának döntöttem, és mélyen beszívtam az illatát.
Ha ez a hülye megbánt, mindig Jiy karjaiban kötök ki..
- Egyszer velem is énekelned kell - mondta kissé eltolva magától,hogy lássa az arcomat.
- Oké - mondtam mosolyogva, és gyorsan adtam egy puszit az arcára.
Ettől teljesen elpirult.
- Örülök - mondta, miközben próbálta kerülni a tekintetem.
- Csak nem zavarba hoztalak megint? - kérdeztem tőle nevetve, mire ő elfordult.
- Nem - mondta halkan.
Megfogtam a karját és magammal húztam.
- Hová megyünk? - kérdezte értetlenül.
- Táncolni - mondtam, miközben végig fogtam a kezét, és vezettem a tömegben.
Ekkor valaki megállt előttem, és bele is ütköztem.
- Nem látsz? - kérdeztem indulatosan a háttal álló fiútól, aki erre megfordult.
Nam volt az. A sötétben nem ismertem meg hátulról, és már át volt öltözve.
- Te jöttél nekem - mondta felvont szemöldökkel, - illetve ti - nézett a kezünkre, mert még mindig fogtuk egymás kezét.
Ekkor reflexszerűen elengedtem Jiy kezét, aki ezután zsebre tett kézzel állt mellettem.
- Legközelebb figyelj, Nam Joon - mondta neki Jiy.
Nam rá sem nézve elmosolyodott.
- Csak azt akartam mondani,hogy kösz.
Nem voltál olyan rossz - mondta nekem, megsemmisítő hangnemben.
A meglepettségtől megszólalni sem tudtam, és úgy éreztem, ha most nem megyek el onnan, nem bírom visszatartani a sírást.
Jiy megfogtam a kezem.
- Fogd vissza magad.
Nélküle semmit sem ért volna a fellépésed. Mindenki tudja, hogy érzéketlen barom vagy, de Linnel nem viselkedhetsz így, és most húzz el - védett meg Jiy tőle másodszorra, és ebben a pillanatban elég félelmetesnek tűnt.
