Miután a suliból anyával elindultunk haza, egész idő alatt áradozott, hogy mennyire büszke rám, és, hogy milyen csodás voltam.
Amikor hazaértünk egyből felmentem a szobámba, és lefeküdtem.
Csendben, a plafont bámultam, mikor a mellettem lévő telefonom pittyegni kezdett.
Facebookon írt valaki, gondoltam Hinata az, de amikor elolvastam, kitől jött az üzenet, a szívem vadul kalapálni kezdett.
Kim Nam Joon
Hahó, ébren vagy még?
Pár pillanatig hezitáltam,majd válaszoltam.
Kizutsu Chaelin
Igen.
Kim Nam Joon
Hogy vagy?
Értetlenül bámultam a telefont. Miért tesz úgy, mintha minden rendben lenne?
Kizutsu Chaelin
Tényleg csak ezért írtál, hogy megkérdezd hogy vagyok?
Kim Nam Joon
Azért írtam, mert azt mondtam,hogy írok.
Kizutsu Chaelin
Nem kellett volna.
Kim Nam Joon
Hagyd, hogy eldöntsem.
Kizutsu Chaelin
Oké...
Kim Nam Joon
Haragszol rám?
Haragudtam rá? Még én sem tudom eldönteni.
Kim Nam Joon
????
Ennyire unalmas vagyok, hogy bealszol? :D
Kizutsu Chaelin
Nam, a fellépés után mit akartál mondani?
Kim Nam Joon
Már nem fontos.
Kizutsu Chaelin
Hagyd, hogy eldöntsem..
Kim Nam Joon
Ha pár percig kibírtad volna anélkül a gyökér nélkül, megtudtad volna.
Kizutsu Chaelin
Ha te nem rohansz egyből a fellépés után egy lányhoz, talán meghallgattalak volna..
Kim Nam Joon
Miről beszélsz?
Kizutsu Chaelin
Pontosan tudod, miről beszélek Nam Joon..
Kim Nam Joon
Hé, ne kezd te is ezt a Nam Joon-ozást.. Kikészülök tőle.
Kizutsu Chaelin
A hiszti helyett inkább válaszolj a kérdésemre..
Ezután csak látta, és 5 perc után jött csak válasz.
Kim Nam Joon
Semmi közöd hozzá.
Kizutsu Chaelin
Oké, amúgy se érdekel.
Szomorúan meredtem a képernyőre, mert Nam ismét csak látta, de nem válaszolt.
Letettem a telefont, és felálltam,hogy átöltözhessek pizsamába.
Épp vettem volna le a felsőmet, amikor a telefonom csörgni kezdett.
Gyorsan felkaptam, és megnéztem ki az, de a szám el volt rejtve, így először nem akartam felvenni,de nem adta fel, és addig hívott, amíg fel nem vettem.
- Gyere ki a kapu elé - hallottam meg mély, rekedtes hangját Namnak.
- Mégis minek? - kérdeztem, közben az ablakhoz sétáltam, és óvatosan elhúztam a függönyt, hogy megnézzem, és meglepetésemre tényleg ő volt az, és ott állt a kapu előtt.
- Csak gyere, most - parancsolta ellentmondást nem tűrő hangnemben.
- Tudod Nam Joon, a normális emberek ilyenkor már alszanak - mondtam neki unottan.
