You are my sunshine on a rainy day J.S. [Befejezett]

2. rész

Amikor felébredtem még a repülőn ültünk. Kinéztem az ablakon és láttam,hogy még sötét volt.
-Na végre,hogy felkeltél!Tökre unatkoztam.-nyafogott mellettem Jacob.
-Miért nem keltettél fel?-kérdeztem tőle.
-Mert aludtál.-adott egy szerinte értelmes választ.Én csak a homlokomra csaptam.
-Egyébként mennyit aludtam?-fordultam Jacob felé.
-5 percet.-nézett a telefonjára.Óriási,most ülhetek itt Jacob mellett,inkább aludtam volna.Hátat fordítottam neki és csak bámultam ki az ablakon.Olyan gyönyörű volt az a sok csillag az égen.Sokszor utaztam már repülővel,de ez most sokkal másabb.Nincsenek itt a szüleim.Annyira hiányoznak.Miért hagytak itt?
-Ne aludj már vissza!-zavarta meg a gondolkodásomat Jacob.
-Nem akartam.-mondtam neki halkan.Látta rajtam,hogy valami nincs rendben.
-Baj van?-kérdezte.Én csak megráztam a fejem. Csendben ültünk tovább,amikor megint megszólalt.Nem tudna legalább csak egy percre csendben maradni?
-Csináljunk valamit!-mondta.
-Jó.De mit?-kérdeztem.Ötletem sem volt mit akar csinálni egy repülőn ahol sötét van és csendben kell lenni,mert az emberek alszanak.
-Beszélgessünk!-ennek a gyereknek csak jó ötletei vannak.
-Most is azt csináljunk.-mondtam unottan.
-Hogy te milyen idegesítő vagy!-állapította meg Jacob.
-Kösz.-sértődtem meg.
-Na van egy ötletem!Én kérdezek valamit te válaszolsz,aztán te kérdezel és én válaszolok.-mondta Jacob.
-Jacob azt kérdezz-feleleknek hívják!-világosítottam fel.
-Mindegy.Ki a kedvenced a Magconból?-tette fel az első kérdést.
-Nincs kedvencem mindenkit szeretek.-mosolyogtam rá.
-Még engem is?-kérdezte vigyorogva.
-Nem.Téged nem.-nevettem.
-Most megsértődtem.Kérem vissza a pulcsim.-próbált komoly lenni,de láttam rajta,hogy mindjárt elneveti magát.
-Nem!Mostmár az enyém.-nevettem-Van barátnőd?-kérdeztem én is.
-Nincs.Mi volt életed legmeghatározóbb élménye?Lehet rossz is,lehet jó is.-nézett rám.Most komolyan gondolta?Meghaltak a szüleim ezt ő is tudja.Szerinte nem ez a legmeghatározóbb élményem?-Bocsi,nem akartam!Lépjünk tovább!Kérdezz!
-Megtarthatom ezt a pulcsit?-kérdeztem halál komolyan.
-Nem.Szeretem ezt a pulcsit.-nevetett.
-Légyszi!Olyan jó illata van,olyan Jacobos.-mondtam,de lehet nem kellett volna,mert elég fura fejet vágott.-Vagyis nem...de jó illata van csak...mindegy nem kell a pulcsid!Kérdezz!-magyarázkodtam.
-Szereted Danielt?-kicsit meglepett,hogy ezt kérdezte,de válaszoltam.
-Igen.Szeretem Danielt.Úgy,mint egy barátot.Szerintem tök aranyos.-mosolyogtam.
-Aha,aranyos.Kérdezz!
-Már nincs ötletem.Inkább alszok.-fordultam az ablak felé.
-Ne már!Próbáljuk egymást ébren tartani és akkor senki nem alszik el!-nagyon jó ötlet Jacob,de én aludni akarok.
-Oké,de ha fáradt leszek akkor haragudni fogok!-tisztára gyerekes voltam,de nem nagyon érdekelt,még csak 13 éves vagyok,még gyerek.
-Oké.-nevetett ki.Próbáltuk egymást ébren tartani,de én egyszer elaludtam.Akkor Jacob megpofozott azzal a párnával,amit az útra kapott.Odafordultam az ablakhoz,de amikor már visszafordultam Jacob aludt.Még jó,hogy ő találta ki ezt az egész "ne hagyjuk egymást aludni" dolgot erre bealszik?Nem volt szívem felébreszteni olyan aranyosan aludt.Kezdtem megkedvelni ezt a Sartorius gyereket.

1 perce szállt le a repülő,de még nem nyitották ki az ajtókat.Csak egy kis idő múlva tudtunk kiszállni a repülőből,mert mindenki tolakodott.Inkább megvártuk őket és kényelmesen mentünk a csomagjainkért.Vagyis a fiúk mentek,mert nekem nem volt semmilyen cuccom.Jött értünk egy kocsi amivel elmentünk a hotelbe.A nap még nem jött fel teljesen csak egy kicsi látszott belőle.Az ég sárga és rózsaszín színekben pompázott.Olyan gyönyörű volt,vagyis amennyit láttam belőle a kocsi ablakán keresztül.
-Nézd milyen szép!-suttogtam Jacobnak,mert útközben páran elaludtak és nem szerettem volna felkelteni őket.
-Tényleg nagyon szép.-mosolygott,de ki sem nézett az ablakon csak a telefonját nyomkodta.
-De nem is látod!-háborodtam fel.Lefotóztam és elküldtem neki hátha úgy megnézi.

Amikor megérkeztünk mindenki fáradtan mászott ki a kocsiból.Jacob nem taláta a fülhallgatóját.Teljesen kétségbe volt esve,hogy nem lesz meg,úgyhogy maradtam segíteni neki megkeresni.Egy ideig kerestük aztán Jacob észre vette,hogy a zsebében volt egész végig.Elindultunk a többiek után a szobába.Beszálltunk a liftbe már egy ideje mentünk amikor egyszer csak megállt,de az ajtók nem nyíltak ki.Szuper beragadtunk.Megnyomtuk a vészcsengőt vagy mit amivel jelezni lehet,hogy itt ragadtunk.Utálom a bezárt helyeket.Egy kis ideig bírom egy helyen addig ameddig a lift felér,de több időt nem tudok egy bezárt helyen tölteni.Nem vagyok klausztrofóbiás csak egyszerűen ilyenkor mindig félek,hogy nem fogunk kijutni.Ezen gondolkoztam amikor lekapcsolódtak a lámpák.A francba.
-Jacob?Jacob?Jacob hol vagy?-ez elég hülye kérdés volt.Tudtam,hogy a liftben van csak azt nem,hogy a liften belül hol.
-Itt.-válaszolta.Kösz ezzel sokkal előrébb vagyok.
-De hol van az az itt?-kérdeztem hangosabban.
-Hát itt!-beszélt ő is hangosabban.
-Jacob ne szórakozz már!-már majdnem sírtam.
-Várj megkereslek!-mondta kedvesebben.Reménytelen.Ekkora lenne ez a lift?Már feladtam azt,hogy Jacobbal megtaláljuk egymást,ezért inkább leültem a földre.Mi van ha nem jutunk ki innen?Én nem akarok egy liftben meghalni.Ezen agyaltam amikor valaki rám esett.Vagyis Jacob esett rám,mert csak ő van a liftben rajtam kívül.Reméltem,hogy csak ő van a liftben rajtam kívül.
-Jacob szállj már le rólam!Rohadt nehéz vagy!-löktem le magamról.Leült mellém.Csendben ültünk amikor megszólaltam.-Hány óra van?-kérdeztem Jacobot.-Basszus Jacob,a telefonodon van zseblámpa eddig miért nem kapcsoltad be?-kiabáltam rá.
-Nem jutott eszembe.-jelentette ki teljesen nyugodtan.-Unatkozok.Várj bekapcsolom a lámpát.-kereste elő a telefonját.Kis híján megvakított de nem baj.
-Na így jó mostmár látom a nagy fejedet.-mosolygott.
-Nagyon vicces vagy Jacob.Én meg a nagy füledet.-nevettem.
-Nem is nagy a fülem!-hisztizett.
-De,olyan vagy mint egy kis manó.-nevettem tovább.
-Naaaa!-sértődött be.
-Most mit izélsz?A manók tök cukik.-vigyorogtam.
-Azt mondod cuki vagyok?-nézett rám.
-Én ilyet nem mondtam.-ennyit beszéltem vele aztán csak ültünk csöndben a sötétben.Jacob kikapcsolta a lámpát,úgyhogy nem láttunk semmit.

Egy fél óra múlva felkapcsolódtak a villanyok és a lift végre elindultunk.Gyorsan kirohantunk Jacob el is esett én meg kinevettem.Amikor beértünk a szobába csak Cameron volt ott.
-Hol voltatok?Itt vártalak titeket!-ordított ránk.
-Nyugi Cam!Bent ragadtunk a liftben.-mondtam neki mielőtt még leharapná a fejünket.
-Oké,de jó lenne ha sietnétek,mert ha nem jöttök itt hagylak titeket!-sürgetett minket.
Jacobbal átöltöztünk.Adott egy mintás pulcsit.(kép),és már mehettünk is.

Már lassan természetes lesz,hogy az ő ruháit hordom.

Amikor megérkeztünk gyorsan beszaladtunk,hogy Cameronék el ne késsenek.Felmentek a színpadra és azt csináták amit mindig.Úgy imádom őket nézni.Olyan jó látni,hogy szeretik amit csinálnak és amikor a színpadon vannak boldogok.