You are my sunshine on a rainy day J.S. [Befejezett]

35. rész

-Na!Azt én akartam.-sértődtem meg.
-Jól mondod.Akartad.-vigyorgott.Leüthetem?
-Oké Daniel,neked mégis mi bajod?-néztem rá kérdőn.
-Hogy nekem?Nekem aztán az égvilágon semmi,de semmi bajom nincs.-nevetett fel.
-Aha.Persze.-téptem ki a kezéből az egész csomag gumicukrot és ráültem Jacob hasára,mire felnyögött.-Jó reggelt.-mosolyogtam rá,amikor végre kinyitotta a szemét.
-Neked is.-ásított.
-Kérsz gumicukrot?-nyújtottam felé.
-Nem.-fordult el,aminek köszönhetően a földre estem.
-Én is szeretlek Jacob.-nyöszörögtem a földön fekve.
-Tudom.-morgott.Igen,morgott.
-Cameron!-szólt Daniel.
-Igen Daniel?-kérdezte álmosan.
-Elhozhatom ma a barátnőmet?-vigyorgott,direkt kiemelve a barátnőm szót.
-Daniel...senkit nem érdekel a barátnőd.-tette Carter együttérzően a vallára a kezét.
-Már itt van.-hagyta figyelmen kívül Cartert és elment ajtót nyitni.-Szia.-akart puszit adni a lánynak,de ő kikerülte.Szegény Daniel.-Gyere be!-tárta ki előtte az ajtót,mire a barátnője,vagyis Riley besétált.-Ő itt Riley.-mutatta be nekünk.
-Úristen,Cameron Dallas!-kapott fangörcsöt.
-Drágám,ha Daniel Skye a barátod ez természetes dolog,hogy találkozol Cameronnal.-karolta át a vállát,amit Riley most hagyott is neki.
-Aha.-mondta a barátnője unottan,miközben körbenézett a házban.Nekem ez a lány nagyon furcsa...Unja Danielt.Talán nem szereti?Vagy csak nem mutatja?Vagy fél?Nem,az nem lehet.Mégis mitől félne?De ez engem miért is érdekel?
-Kim,beszélhetnénk?-zavarta meg a gondolkodásomat Daniel és kirángatott az álomvilágból.
-Öhm...persze.-bólintottam furán,majd utánamentem,mert ő már elindult.
-Miről akarsz beszélni?-kérdeztem rögtön,amikor beértünk a szobába.
-Hát...-kezdte.
-Igen?-sürgettem,mert már menni akartam vissza Jacobhoz.
-Figyelj!-ült le az ágyra.
-Figyelek.-mondtam türelmetlenkedve.
-Az van,hogy...-kezdte,de nem fejezte be.
-Daniel nyögd már ki mit akarsz,mert már mennék!-doboltam idegesen a lábammal,lassacskán minden türelmemet elvesztve.
-Igazából nincs semmi.Riley mondta,hogy hívjalak fel,mert akar valamit...-kezdett el magyarázkodni,de én csak kirohantam,így végig sem tudtam hallgatni a mondandóját,pedig hasznos lett volna.Na mindegy.Már nem lehet visszamenni az időben.Riley?Persze,hogy Riley.Ki más?Amúgy ez a bizonyos Riley a tegnapi lány.A buliról.Aki nem tudta Daniel nevét,sem a dalának a címét.Mi ez ha nem szánalmas?Amikor leértem,olyan dolgot láttam,ami nagyon lesokkolt.Riley és Jacob csókolóztak.Ez a jelenet nagyon sok érzést váltott ki belőlem.Először is meglepődtem.Másodszor csalódtam.Harmadszor pedig összetörtem.Minden erőmet összeszedve elrohantam Hunter mellett,aki elég furcsán nézett rám,mert csak rohangálok,de nem érdekelt.Már semmi sem érdekel.Már nem.Elveszítettem akit szeretek.Elveszítettem Jacobot.Hogy miért?Mert elvették tőlem.Riley a drága kis Daniel barátnője elvette tőlem.Annyira elegem van mindenből.Nem lehetek végre boldog?Nem érdemlem meg,vagy mi?A szobám ajtaját becsaptam,majd kulcsra zártam,hogy senki ne tudjon bejönni.A cuccaim közt kezdtem keresgélni.Hol a penge?Megvan!Már nem kevésszer csináltam,de ez most más lesz.Már nem bírom a fájdalmat.Én ehhez gyenge vagyok.Gyenge vagyok az élethez.Feladom.Szépen lassan besétáltam a fürdőbe,de először körbenéztem.Hiányozni fog.Hogy mégis mi?Minden.Nem a szoba,nem is a ház,hanem amik itt történtek.Voltam itt boldog,voltam itt szomorú.Tele van ez a ház emlékekkel.Keserűen elmosolyodtam,majd besétáltam a szobámhoz tartozó fürdőszobába.A biztonság kedvéért azt az ajtót is kulcsra zártam.Leültem a kád szélére és gondolkozni kezdtem.Megéri?Megéri meghalni Jacob miatt?Amiatt,hogy mást választott?Hogy megcsalt?Hogy nem szeret?Hogy más lánnyal csókolózik?És itt vannak az okok.Nem szeret.Jacob nem szeret.Oké.De ezt nem tudom felfogni.Lehetetlen.Annyiszor mondta az ellenkezőjét,hogy mennyire szeret.Most miért sírok?Ha nem szeret és megcsalt,hagyni kéne a fenébe.De nem megy.Én túlságosan is szeretem.Kimentem egy lapért és egy tollért és írni kezdtem.Mindent leírtam.Hogy mi bánt,vagy bántott,hogy minek örülök és örültem.Leírtam,hogy mit érzek.Hogy mennyire fáj,hogy ezt csinálja.Miközben írtam lepergett előttem az életem.Vagyis a Magconos életem.Amiket velük éltem át.A baleset.Hogy Jacob először nagyon flegma volt,aztán valahogyan mégis összebarátkoztunk.Hogy Jacob ruháit hordtam.A repülő.Hogy mennyire hülyék és én pontosan ezért imádom őket.Hogy valaki mindig leesett az ágyról.A fellépések.A vidámpark.Matthew,Nash és Shawn.Hogy Taylor mennyire hiányzott,de szerencsére "visszakaptuk".Hogy Cameron,olyan,mintha az apám lenne.Hogy Daniel szerelmet vall.Az iskola.Ashley,Madison és végül Riley.Mindig van egy bizonyos másik lány.Ebben az esetben Daniel barátnője.Miért ilyen...ilyen bonyolult minden?Csak egy kérésem van.A boldogság Jacobbal.Ez olyan nagy kívánság?Szerintem nem.De sajnos úgy látszik mégis.A pengét a csuklómhoz emeltem és lehunytam a szemem.Lassan végighúztam rajta és ezt megismételtem még párszor.Úristen!Hülye vagyok?Miért vannak 13 éves létemre ilyen gondolataim,hogy "gyenge vagyok az élethez","nem bírom" és,hogy "feladom"?Mit csinálok?De már késő volt.Ezt nem kellett volna.Nagyon fáj.A vér lecsorog a karomon én pedig kezdek homályosan látni.Hallom valaki lépteit.Aztán minden elsötétül és már nem érzem a fájdalmat.Vajon meghaltam?