You are my sunshine on a rainy day J.S. [Befejezett]

1. rész

Beültünk egy kocsiba.Nem akartam többet látni semmilyen autót,de pofátlan azért nem vagyok,úgyhogy nem mondtam azt,hogy 'hé gyaloguljunk már mert félek a kocsiktól'.Csak csendben szipogtam Taylor vállán.

10 perc sem telt el amikor megálltunk egy hotel előtt.Kiszálltunk és a bejárat felé vettük az irányt.Még mindig Taylor ölében voltam.Beszálltunk egy liftbe mentünk pár emeletet amikor a lift megállt és kinyíltak az ajtók Jacob megszólalt.
-És Kimberly hol fog aludni? Mert már minden ágy foglalt.-nézett Cameronra.Nem hibáztattam Jacobot amiért ilyen flegma,én sem laknék egy idegennel aki egész úton meg sem szólalt.
-Nekem jó a földön is.-motyogtam Taylor vállába.
-Nem fogsz a földön aludni.Majd kitalálunk valamit.-mosolygott Cameron.Igazából nagyon hálás vagyok nekik amiért befogadtak,és mostmár tudom,hogy a való életben is ugyanolyan cukik,mint a videókban.Amikor beléptünk a szobába kicsit meglepődtem,mert csak 6 ágy volt.Akkor ők most,hogy is alszanak?
-Nem mindenki itt alszik.Két szobánk van,ebben a szobában én,Carter,Cameron,Taylor,Daniel és Jacob alszik,a másikban a többiek.-mondta Aaron.Mintha olvasott volna a gondolataimban,de ez hülyeség.Na mindegy.Taylor letett.A többiek leültek az ágyakra és úgy beszélgettek meg hülyültek.Én csak leültem a földre és onnan néztem őket.Egy kis idő múlva a többiek átmentek a saját szobájukba én meg maradtam Cameronékkal.
-Na aludjunk,hosszú lesz a holnap.-ásított Carter-Tényleg Kimberly hol fog aludni?-köszi Carter legalább nem nekem kell megkérdeznem.Én is kíváncsian néztem Camre,mert biztos,hogy ő dönti el hol alszom majd.Cameron egy pár percig gondolkozott majd támadt egy óriási ötlete.
-Hát a lábunknál.Összetoljuk az ágyakat jobban az ágyakat és akkor ott fog aludni Kim.-mosolygott büszkén,hogy ő milyen okos.
-Meg fog fulladni Aaron büdös lábszagától.-nevetett Carter.
-Nem is büdös a lábam.-szagolta meg a lábát Aaron.Ők elveszekedtek Aaron lábán.
-Nekem bárhol jó.Aludhatok a földön is.-mosolyogtam rájuk.
-Miért akarsz ennyire a földön aludni?-sóhajtott Taylor.
-Hogy nektek kényelmes legyen.-válaszoltam nekik.
-Nem,nem alszol a földön.Mellettem fogsz aludni.-vigyorgott Taylor.Oké nekem úgy is jó.Legalább nem kell a földön aludnom.
-Na akkor ezt megbeszéltük.-mondta álmosan Daniel.
-Öhm...és miben fogok aludni?Mert a bőröndöm a kocsiban maradt a ruháimmal együtt.-kérdeztem-Bocsi nem akarok nagyon idegesítő lenni csak...-mennyi gond van velem.Még magamat is idegesítem.
-Nyugi!Tessék itt egy póló.-dobott hozzám egy Magcon feliratú pólót Cameron,ami legalább kétszer akkora,mint én,de legyünk pozitívak,van miben aludnom.Átvettem a pólót(a fürdőben),de amire visszaértem a szobába sötét volt.Sikeresen bele is rúgtam egy szekrénybe,de meg se mukkantam nehogy felébresszek valakit.Nem tudom,hogy csináltam,de sikerült.Befeküdtem Taylor mellé és betakaróztam.
-Jó éjszakát Taylor.-suttogtam neki.
-Neked is Kimberly.-nyomott egy puszit az arcomra,majd hátat fordított nekem.Úgy feküdtünk ott egymás mellett,mint a testvérek.Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.

Arra keltem fel,hogy valaki nagyon hangosan horkol.Felültem az ágyban és körbe néztem.Még mindenki aludt.Hogy nem kelnek fel erre a hangra?Ezen gondolkoztam mikor valami csattanást hallottam.Oda kaptam a fejem mikor kitört belőlem a röhögés.Taylor leesett az ágyról.
-Ne röhögj már inkább segíts!-nyöszörgött.Én csak tovább nevettem.Már folytak a könnyeim,amikor valaki megdobott egy párnával,ami sikeresen az arcomban landolt.
-Legyetek már csendbe,aludni próbálnék!-mondta mérgesen Jacob.Ki más lett volna?Kussban maradtam,mégiscsak ő "lakik" itt és nem én.

Egy óra múlva már mindenki fel volt öltözve csak én álltam ott "pizsamában". Jó nem én fogok találkozni a Magcon rajongókkal de akkor sem mehetek a tegnapi ruhámban.Tiszta koszos,és tuti,hogy ki fogom dobni.Semmi emléket nem akarok a tegnapi napról.
-Ahj!Adok én neked valamit csak ne állj itt ilyen szerencsétlenül.-adta be a derekát Jacob.
-Melyiket szeretnéd?-mutatott a pólóira Jacob.Nem tudtam eldönteni melyiket válasszam végül egy bordó pulcsit választottam aminek a zsebe és a karjai mintásak.(kép)

Felvettem a pulcsit és azt a farmert ami tegnap rajtam volt és már mehettünk is.Megint beültünk egy kocsiba ami elvitt minket egy helyre.Na hát ez nagyon értelmes mondta volt.Elvitt minket oda ahol a Magcon szokott fellépni.Amikor beléptünk én tátott szájjal néztem körbe.Élőben sokkal nagyobb,mint a képeken.
-Zárd be a szád belerepül egy légy!-szólt rám Jacob.
-Nagyon vicces vagy Sartorius.-mondtam neki.
-Ugye? Sokan mondták már.-vigyorgott.Ez a gyerek.Mindjárt leütöm.Mondjuk azért azt nem kéne.Biztos kiraknának és akkor lakhatnék az utcán.

Cameronék felmentek a színpadra. Énekeltek,táncoltak,hülyéskedtek.Mindig is látni akartam őket élőben.Most van rá alkalmam.Miután lejöttek fotózkodtak a rajongókkal.Ahogy láttam,hogy a sok rajongó sírva öleli meg őket nagyon szerencsésnek éreztem magam.Velük lakom.Valószínűleg ezt később sem fogom majd felfogni.Talán soha.

Vissza mentünk a hotelbe.Amikor felértünk mindenki pakolni kezdett.Nem akartam kérdezősködni biztos megyünk egy újabb országba/városba.Mivel nekem nem volt cuccom csak csendben leültem egy ágyra.
-Mi a baj?-ült le mellém Daniel.
-Semmi.-válaszoltam neki,de nem lehettem túl meggyőző,mert tovább kérdezősködött.
-Na,látom rajtad,hogy valami nyomja a lelked.Mi az?-nézett rám.Csak megráztam megráztam a fejem és a tenyerembe temettem az arcom.
-Tudod milyen nehéz ez most nekem?Az egyik pillanatban boldogan ülök a kocsiban és várom,hogy megérkezzünk a repülőtérre a szüleimmel,ugyanis nyaralni indultunk.Mindig is elakartam menni Hawaiira,de nem ez most a legnagyobb gond,hanem az,hogy elveszítettem a családom.De tudod mi a legrosszabb?Nem is az ő hibájuk volt.Egy barom lefékezett előttünk.Az anyukám és az apukám semmit nem csinált.Nem is hajtottunk gyorsan.Még is ők haltak meg.Bár én is meghaltam volna.-öntöttem ki a lelkemet Danielnek és közben folytak a könnyeim.
-Ne mondj ilyet!Minden rendben lesz!-ölelt meg.-Mitől lenne jobb kedved?-kérdezte mosolyogva.Nem is tudom.Egy darabig gondolkoztam,amikor eszembe jutott valami.
-Énekelj!-sokkoltam le Danielt.-Vagyis...énekelnél nekem valamit?-mosolyogtam rá.
-Persze,mit szeretnél?-kereste elő a gitárját.
-A Maybe-t!-vágtam rá kapásból.Nagyon szeretem ezt a számot.Persze a többit is,de most hirtelen ez jutott eszembe.Daniel leült és elkezdte játszani a Maybe-t.Mindenki leült a földre egy kört alkotva és hallgatták Daniel hangját.A többiek is átjöttek a mi szobánkba.Amikor vége lett a számnak megtapsoltam.Nagyon jó hangja van!

A kocsiban ülünk úton a reptér felé.Mindenki csendben van,ugyanis mindenki fáradt.A repülőtéren vártunk egy órát aztán felszálltunk a repülőre.Nem volt annyi egymás melletti hely amennyien voltunk.Igazából én azt sem tudtam hova megyünk.Az én jegyem Jacob mellé szól. Örülni fog nekem az biztos.Leültem Jacob mellé és vártam,hogy végre felszálljunk.Kint már sötét volt.Csak a felszálló pályát megvilágító lámpák fényét lehetett látni.Még néztem egy ideig aztán álomba merültem meg sem vártam,hogy a repülő felszálljon.Túl fáradt voltam.