You are my sunshine on a rainy day J.S. [Befejezett]

30. rész

Itt ülök a szobámban.Pontosabban az ágyamon.Az alvó Jacobot bámulom,minta ő tudna valami választ adni arra kérdésre,hogy hol van Cameron.Belefáradtam ebbe az egészbe.Nem mondhatom,hogy unalmasan telnek a napjaim,mert ez kicsit sem igaz.De rettegek.Szeretnék normális életet élni,mint minden más 13 éves lány.És nem,nem a "hírességről" beszélek,mert nem vagyok híres.Ha valaki megjegyezte az arcom,az Jacobék miatt van.Mert ő a barátom,akit mindennél jobban szeretek és mindennél jobban fontos számomra.Ahogy nézem,hogy milyen édesen szuszog,boldogsággal tölt el.Látom rajta,hogy fáradt.Hogy sokáig kereshetett,a többiekkel együtt.És ami a legfontosabbb,hogy szeret.Pont ezért nem mehetek sehova.Mégis hova mennék,ha nélküle üresek a napjaim?Sehova.Gondolkodásomat egy halk ajtónyitódás zavarta meg.Hm.Valaki szökni készül?Felpattantam és kisiettem.
-Szia Taylor.-mosolyogtam rá és végignéztem rajta.Feketében van.Fekete póló,fekete nadrág és még a sapkája is fekete.
-Szia Kim.-intett,de bár ne tette volna,mert megláttam a kezében a pisztolyt,amitől kicsit megijedtem.
-Hova mész?-kérdeztem suttogva.
-Cameronért.-harapott az ajkába idegesen.
-Mehetek én is?-csillant fel a szemem.
-Nem.-rázta meg a fejét.
-Nem?De mégis miért?-értetlenkedtem.
-Megsérülsz és azt nem szeretném és ha Cameron még él,akkor biztosan kinyír.-nyelt egy nagyot,majd lehajtotta a fejét.Szegény.
-Cameron persze,hogy él.Várj meg itt!-rohantam be ismét a szobába és ugyanúgy öltöztem fel,mint Tay.Feketébe.-Na,én kész vagyok!-csuktam be viszonylag halkan a szobám ajtaját.És elindultunk.Szerintem a raktárhoz.Remélem Cameron ott van.

Ahogyan leparkoltunk a raktár előtt,vagyis inkább mögötte,előtörtek az emlékek.Elkezdtem parázni.Taylor nyugtatóan a combomra tette a kezét,majd bíztatóan rám mosolygott.Rossz érzés fogott el.Nagyon rossz.Valahogy megérzem a rossz dolgokat.
-Halál!-kiátottam.
-Hogy micsoda?-kérdezte tágra nyílt szemekkel.
-Taylor,halál!-ismételtem meg magam.
-Milyen halál?Kim,megijesztesz.-nézett rám aggódva és mostmár félve is.Pacsi magamnak.Ügyes vagyok!
-Taylor nem tudom.Halál.-suttogtam-Valaki megfog halni.-hunytam le a szemem és engedtem,hogy lefollyanak a könnyeim az arcomon.
-Dehogy fog!Kim ne beszélj hülyeségeket!Ma mindenki otthon boldogan fog aludni.Cameront most hazahozzuk.-nyitotta ki óriási elszántsággal a kocsi ajtaját.Egy óra múlva már nem volt ilyen elszánt.Taylor egy óra múlva már egy egészen más helyen volt.

Belépve a raktárba mégjobban elfogott az az érzés,amit a kocsiban éreztem.Csupán egy szó lebegett előttem:halál.Később egy kép is.A képen egy véres,élettelen test feküdt.Az arcát nem ismertem fel.Talán nem is ismerem.Lehet csak egy régi Magconos ő is.Méghogy régi Magconos?Igen.Akkor még azt gondoltam.De mint minden más,ez is megváltozott egy óra elteltével.Vagy talán annyival sem.Kevesebbel,esetleg többel,nem számít.Már semmi sem számít.Csendben lépkedtem Taylor mögött,amikor egy hangos nevetést hallottam meg és kissé halk tapsolást.
-Taylor,Taylor,Taylor és az édes kislány.-tapsolt tovább Matthew.
-Mi bajod Espinosa?-forgatta meg a szemét Tay.
-Semmi.Csak elképesztően aranyos,hogy te meg az ovis eljöttetek megmenteni Cameronkát.Mindjárt bőgök,olyan megható.-törölgette a nem létező könnyeit Matt,majd ismét gúnyosan felnevetett.
-Add Cameront és nem zavarunk tovább.-fogta rövidre,a mellettem mindjárt felrobbanó Taylor.
-Nesze,itt van!-mondta és a mögötte lévő ajtón bejött Nash és Shawn és odalökték az eddig a kezükben tartott Cameront,aki erő hiányában a földre zuhant.Taylor rögtön letérdelt hozzá.
-Jól vagy?Cameron minden oké?-kérdezte könnyes szemekkel a legjobb barátja,Tay.
-Mi...minden oké.-nyögött fel.
-Állj fel!Most!-utasított Matthew a földön lévők közül valakit.Csak nem tudjuk kit.Taylor rögtön felállt,mire Matt megrázta a fejét.-Nem te,Cameron állj fel!-ordította vörös fejjel.
-Ne...nem megy.-próbálkozott Cam sikertelenül.Aztán újra.És újra,de nem ment neki.
-Ha nem állsz fel-tartott szünetet-golyót repítek a híres Taylor Caniff fejébe!-emelte fel a pisztolyát.Bennem pedig megfagyott a vér és imádkoztam,hogy Cameronnak most az egyszer sikerüljön felállni a kibaszott földről.De mindhiába.Nem ment neki.Nem tudott felállni.Túl gyenge volt.Taylor remegett a félelemtől,ahogyan én is és még Nash arcán is láttam átsuhanni egy kis félelmet.Most meg van!De már ez sem számított.Matthew mindkét kezét a pisztolyra tette,én pedig automatikusan a szám elé kaptam a kezem.Kérlek Istenem!Semmi más nem kell soha többé,csak ne lőjön!Ígérem jó leszek!De Isten nem hallgatta meg imáimat.Matt lőtt,Nash pedig megpróbálta kilökni a kezéből,de így is eltalálta Taylor mellkasát a golyó.Tay kicsit hátrébb esett,majd a földre rogyott.A mellkasán egy nagy seb keletkezett,amiből megállás nélkül ömlött a vér.Fel sem tudtam fogni a történteket.Tehát Taylor Cameron mellé esett.Cam odakúszott hozzá és sírva nézett rá.
-Taylor!Haver,ne csináld már!Ne hülyéskedj!Túléled.-fogta meg a kezét.
-Ca...Cam...Cameron.-kezdte akadozva.
-Igen?-nézett rá nagy szemekkel.
-A...a Magcon...né...nélkülem is menni fog.-mosolygott a szomorú helyzet ellenére is.És az volt az utolsó mosolya.
-Taylor?-kérdezte Cameron elég sápadtan.De Taylor nem válaszolt.Taylor meghalt.Élettelen teste ott terült el Cam mellett.Elveszítettem egy számomra iszonyúan fontos személyt.Többé már semmi sem lesz a régi.