You are my sunshine on a rainy day J.S. [Befejezett]

10. rész

Reggel a hülye ébresztő hangjára keltem,amit tegnap muszály volt beállítani,mert Cameron megparancsolta,hogy el ne merjünk késni az első napunkon az új iskolában.Én,Jacob és Brandon egy osztályba fogunk járni.Daniel és Hunter pedig egy másikba,eggyel felettünk.Hunter és Daniel között van egy év,de nem akartak külön osztályba menni,ezért mentek egybe.Ez így nagyon hülyén hangzik.Na mindegy.Ezen gondolkoztam,miközben öltöztem.Amikor késznek nyílvánítottam magam lementem a többiekhez.Ők már lennt vártak.
-Sziasztok.-köszöntem nekik fáradtan.
-Szia.-köszöntek vissza ők is.
-Na indulhatunk?-kérdezte mosolyogva Cameron,mi csak bólogattunk.Hogy tud korán reggel ilyen boldog lenni?Beszálltunk a kocsijába és indulhattunk is a suliba.Az út viszonylag rövid volt.Amikor odaértünk mindenki kiszállt,csak Daniel maradt ülve.Ki kellett rángatni,hogy jöjjön,mert elkésünk.Bennt leváltunk Hunteréktől.Mi mentünk a mi termünkbe ők,pedig a sajátjukba.Mikor beértünk a terembe csak két lány volt bennt.Egyből odajöttek hozzánk,vagyis hozzám nem,csak a fiúkhoz. Elkezdtek velük beszélgetni,én meg csak hallgattam őket.Kiderült,hogy az egyik lányt Madisonnak hívják.A másik ha jól hallottam Holly.Nem akartam zavarni őket,inkább leültem az ablak melleti sor utolsó padjába.Lehajtottam a fejem a padra és néztem ki az ablakon.Egyre több ember lett a teremben.
-Szia!Dylan vagyok.-ült le mellém egy fiú.
-O'Brien?-fordultam felé.
-Nem talált!-nevetett fel-Ül melletted valaki?-kérdezte mosolyogva.
-Igen.Ő.-mutattam Jacob felé.
-A barátod?Jártok?-fordult felé.
-Igen.-mosolyogtam büszkén.
-Hát ahogy látom más is szeretné,hogy a pasija legyen.-nevetett fel ismét.Odakaptam a fejem Jacobhoz és láttam,hogy az a Madison nevű csaj ott ölelgeti.Ideges lettem.Még csak ma ismerte meg,de már ilyen jóban vannak?
-Tudod mit?Szabad ez a hely.Maradj nyugodtan!-mondtam Dylannek.
-Oké.-mondta boldogan.Ha Jacob is lányokkal van én,miért ne lehetnék fiúkkal?Dylan nem is olyan csúnya.Sőt helyes is.Szőke haj,kék szemek.Tök cuki.Addig beszélgettünk amíg el nem kezdődött az óra.Amikor a tanár benyitott Jacob leült Madison mellé.Hogy mi van?Elmegy ő a francba.A tanár kihívott minket(engem,Jacobot és Brandont),hogy mutatkozzunk be.Megkérdezte,hogy hol vannak a könyveink.Mi azt mondtuk,hogy nem volt nyitva az igazgató irodája.Igen hazudtunk.De ki nem szarja le?Elegem van mindenből.Főleg Jacobból.Miért csinálja ezt?A tanár visszaküldött minket a helyünkre és azt mondta,hogy majd menjünk le óra után a könyveinkért.Elkezdte az órát.
-Amúgy milyen óra van?-fordultam Dylan felé.
-Töri.-mondta és tovább rajzolt a füzetébe.Szóval történelem óra van.Nagyon érdekes.Valakinek biztos,engem mondjuk nem érdekel.Számoltam a perceket.Alig vártam,hogy vége legyen ennek az órának.Kicsengettek.
-Megmutatod merre van az igazgatói iroda?-mosolyogtam Dylanre.
-Persze.-mondta,mire én felmutattam az ujjam,hogy várjon egy kicsit.Gyorsan odarohantam Brandonhoz és szóltam neki,hogy jöjjön ő is.Jacobnak nem is akartam szólni,de ha akartam volna se tudtam volna,mert már nem volt a teremben.Lementünk a könyvekért,amik nagyon nehezek voltak,de Dylan volt olyan kedves,hogy vitte az enyémeket.Amikor visszaértünk terembe sírhatnékom támadt.Jacob éppen Madisont puszilta meg.Csak egy kérdésem van: miért?Kiszaladtam a mosdóba és bezárkóztam egy wc fülkébe és sírni kezdtem.Valaki kopogtatott az ajtón.
-Ki az?-kérdeztem halkan.
-Brandon vagyok.-mondta.
-Brandon tudom,hogy újak vagyunk,de ez a lány mosdó.-nevettem fel.
-Hozzád jöttem.Nyisd ki az ajtót!-ütögette az ajtót.Kinyitottam neki.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Jacob...-néztem rá könnyes szemekkel.
-Gyere ide!-tárta ki a karját,én pedig jó szorosan megöleltem.
-Öhm...bocsi,de ez egy lány mosdó.-mondta Madison barátnője,Holly.
-Tényleg?Észre sem vettem.Köszi,hogy szólsz.-forgatta meg a szemét Brandon.A csaj csak mosolygott.Most tényleg nem értette?Ez a csaj nagyon buta.Nem is foglalkoztunk vele elindultunk órára.
-Mi az?-kérdezte Dylan amikor leültem mellé.Csak megráztam a fejem,hogy semmi.

Túléltem mind a hat órát.Jacobbal egyszer sem beszéltünk a nap folyamán.Nekem meg volt az okom,hogy ne keressem,de neki?Neki nem volt.Órák után Cameron várt minket a suli előtt.
-Szia.-öleltem meg amikor odaértem a kocsihoz.
-Szia.Milyen volt a suli?-kérdezte mosolyogva.
-Elment.-mosolyogtam én is.Nem akarom a hülyeségeimmel terhelni.Beültünk a kocsiba és indultunk haza.Daniel egész úton beszélt,hogy megszivatták a tanárt,meg ilyenek.Nem nagyon figyeltem.Jacob néha felnevetett,de nem beszélt.Amikor megérkeztünk megfogtam a vállát.
-Miért nem szóltál hozzám a suliban?-kezdtem kedvesen.
-Elvoltam foglalva.-mondta unottan.
-Ez most komoly?Madisonnal voltál egész álló nap,azért nem jöttél oda!-ordítottam rá.
-Nem körülötted forog a világ!-beszélt ő is hangosabban.
-A barátnőd vagyok,egy kis figyelmet úgy gondolom megérdemlek!-világosítottam fel.
-Te meg azzal a buzi gyerekkel voltál!-kiabált.
-Dylan nem buzi!Madisont meg csak ma ismerted meg,máris nyaltátok egymást.-folyt le egy könnycsepp az arcomon,amit egyre több követett.
-Mert barátok vagyunk!-olyan ideges lettem amint ezt kimondta,hogy feltudtam volna pofozni,de semmi értelme nem lett volna.
-Barátok?Barátok igaz?Az a csaj egy ribanc!-mondtam Jacobnak.
-Nem ribanc!-ordított és berohant a házba,mert eddig kinnt álltunk.Most vettem észre,hogy mennyire féltékeny vagyok.Én is bementem a házba.Köszöntem a többieknek és felrohantam a szobámba.Miért nem vagyok neki elég jó?Az a csaj mivel jobb,mint én?Ezeken gondolkozam míg el nem nyomott az álom.