You are my sunshine on a rainy day J.S. [Befejezett]

2. évad 6. rész

-És mikor lesz az esküvő?-érdeklődött Hunter.Johnny fogta magát és felrohant a lépcsőn,úgy,hogy majdnem elesett.Gondolom a szobájába megy.Szegény.De amúgy mi baja?Na mindegy.Elkaptam a tekintetem a lépcsőről és visszafordultam Huntah-hoz,mert azért válaszolni kéne neki.
-Még nem tudjuk.Lehet,hogy Jacob nem is akar esküvőt.-ültem bele Jacob ölébe,mire felnyögött.-Nagyon nehéz vagyok?Szálljak le?-kérdezte hátrafordulva hozzá.
-Szerintem nem azért nyögdécsel.-húzogatta a szemöldökét Taylor,mire én csak megforgattam a szemem.De hülye.
-Én akarok esküvőt.-kapcsolt kicsit megkésve Jacob.
-Oké szerelmem.Majd lesz.-adtam egy puszit a szájára.Mondtam már,hogy boldog vagyok?

*~3 hónap múlva~*

A fiúk fellépésen,én itthon.Mostanában mindig így van.Jacob akarta,mert azt hiszi,ha ott vagyok valami bajom esik,vagy nekem,vagy a babának.Jacob szobájában vagyok és az ágyában fekszem.Itt olyan jó illat van.Olyan Jacob illat.Szeretek itt lenni.Valami műsor megy a tévében,de nem tudok rá figyelni.A telefonomat a kezemben szorongatom és gondolkozom.Írjam meg Jacob-nak,hogy nagyon fáj a hasam és felkelni sem tudok?Vagy inkább ne?Nem akarom,hogy aggódjon,de azt sem,hogy a babának valami baja legyen.Gyorsan feloldom a telefonom és pötyögni kezdek.
Me:Szia Jacob😛
Me:Nagyon fáj a hasam😁
Me:Nem tudom,hogy ez normális-e😶
Me:Jobban fáj,mint szokott😩
Jacob látta,de nem ír vissza.Egy másodperc múlva csörögni kezd a telefonom.
-Szia Kim.Olvastam,amit írtál.Nagyon fáj?Nyugi!Tarts ki!Úton vagyunk.-szólt bele aggódva.
-Szia Jacob.Igen,nagyon.Sokkal jobban,mint szokott.Úton vagyunk?Vagyunk?Ki még?-támadtam le rögtön szegény fiút.
-Én és Cameron.Most érkeztünk meg.Most megyek be a házba.-mondott el mindent,hogy mit csinál,de én egyből kinyomtam,mert hallottam a bejárati ajtó nyitódását.Megpróbáltam felülni,de nem ment.Jacob éppen a küszködésemkor nyitott be.Felvett az ölébe,de akkor éreztem,hogy elgyengülök.Aztán minden elsötétült.

Csipogó hang és fájdalom a hasamban.Erre keltem.Próbáltam kinyitni a szemem,ami igaz,hogy egy idő után,de sikerült.Egy kórházi szoba?Miért vagyok itt?A baba!A hasamra pillantottam,de nem láttam semmit,mert egy kibaszott takaró volt rajtam.Épp mondani akartam valamit,de egy hang nem jött ki a torkomon.Miért nem tudok beszélni?Mi van velem?De a legfontosabb kérdés:Mi van a babával?Éreztem,hogy a könnyeim lefolynak az arcomon.Nyílik az ajtó,mire odakapom a fejem.Egy orvos lép be rajta.Akaratom ellenére némán figyelem.Ordítani tudnék a fájdalomtól,de nem teszem.Nem vagyok képes rá.Túlságosan elvagyok gyengülve.
-Jól van kisasszony?-kérdezi a doki.Megrázom a fejem.-Nem is csodálom.Hosszú volt az a műtét.-mosolyodik el és kisétál.Otthagy engem teljesen összezavarodva.Milyen műtét?Miért nem emlékszem semmire?Műtétem volt?Miért volt műtétem?Csak ne a baba...Csak azt ne...

*~Jacob Sartorius szemszöge~*

Itt ülök a kórházi szoba előtt.Mint 5 évvel ezelőtt.Mindig ugyanaz van.A kórház.Kim mindig kórházba kerül valamiért.Kicsit már unom ezt az egészet.Nem félreérteni,ugyanis nem Kimet unom,hanem,hogy mindig van valami baja szegény lánynak.A fehér ajtót bámulom,amin az orvosa lép ki.
-Kimberly kisasszonyt megkellett műteni.-kezdte rezzenéstelen arccal.
-Miért?Mi történt?-kérdezi Cameron idegesen.
-A baba.-mondja teljesen nyugodt hangsúllyal.A szívem nagyon hevesen ver.Igen.Félek.Nagyon félek.A kisbabám.A kisbabánk.Mi van vele?-A baba elment.-nézett ránk komoran.A szemeim megteltek könnyel.Lehajtottam a fejem és utat engedtem nekik.Magasról tettem arra,hogy esetleg valaki néz.Nem tudtam más emberekkel foglalkozni,ugyanis olyan dolog történt,ami nem sűrűn szokott.Ugyanis megtörtem.

*~Kimberly Jennings szemszöge~*

Még nem lehet bejönni hozzám,így nem tudok semmit,hogy Jacobbal mi van,vagy,hogy a többiekkel,de abban biztos vagyok,hogy Jacob nagyon maga alatt van.A telefonom viszont itt van nekem.Ez az egyetlen pozitív dolog,ami a napokban történt velem.Hogy Jacobék gondoltak rám és behozták nekem.Így ha kiraknak valamit,akkor azt egyből csekkolom.Azt hittem,így majd könnyebben tudunk kommunikálni,de nem.Jacob nem hívott és nem is írt.Cameronék folyton hívogatnak,hogy mi van velem meg ilyenek.Iszonyatosan jól esik a törődésük.Éppen nagyban nyomkodom a telefont,amikor kapok egy értesítést.Jacob feltöltött egy videót.Remegő kézzel nyitom meg és mielőtt elindítanám veszek egy óriási levegőt.Valahol legbelül éreztem,hogy nem fogom megúszni sírás nélkül.A videó elindul és itt már nincs visszaút.A telefonom nem kicsi,de nem is legnagyobb képernyőjén Jacob cuki feje jelenik meg.De egy dolog nem illik oda.A szeme,ami teljesen vörös és látni benne a könnyeket.Ilyenkor a szívem szakad meg.
-Tudjátok van...ahj.-kezdi köszönés nélkül és a tenyerébe temeti az arcát-Szóval...az van,hogy...-próbálkozik tovább egy értelmes mondat kinyögésével sikertelenül-Sajnálom.-törli le a könnyeit és újra nekiugrik a dolognak-Van egy személy,akit már mindenki tud,hogy kicsoda.Igen,ő Kim.A barátnőm.-hadarja el gyorsan-Szóval...az egyik fellépésen megkértem a kezét,amit szintén mindenki tud és azt is,hogy kisbabát vár.-törölte meg újra a szemét-A baba...a kisbaba...a kisbabám...a kisbabánk...el...elment.-dadogott és ismét zokogni kezdett.A szívem összeszorult,a videónak pedig vége lett.Olyan üresnek érzem magam.