You are my sunshine on a rainy day J.S. [Befejezett]

25. rész

Este van,ezért minden sötét.Csak néhány lámpa fénye világítja meg az utat.Éppen egy sikátor előtt sétálok el.Gúnyos nevetést hallok,mire odakapom a fejem.Egy kapucnis alak sétál ki a sikátorból.Leveszi a fejéről.Apa.Apa a kapucnis alak.Ő nevetett gúnyosan.
-Kislányom mi lett belőled!-nevet fel ismét,kicsivel sem kedvesebb hangszínben.
-Miért?Mi lett belőlem?-kérdeztem értetlenkedve.
-Fiúkkal élsz együtt.Az egyikkel jársz.A másikkal csókolózgatsz.A harmadikat ölelgeted.Kislányom kurva lettél!-mosolyodik el gúnyosan.
-Azért élek fiúkkal,mert ti itt hagytatok!Jacobot nagyon szeretem.Daniel csókolt meg engem.Aaron pedig olyan nekem,mint egy pótapa.Ahogyan Cameron és Taylor is.Carter és a többiek szintén.Nem lettem kurva!-ordítottam az arcába.
-Szánalmas vagy.-hagyta figyelmen kívül az előbbi monológomat.
-Te pedig halott.-néztem a szemébe.Farkasszemet néztem a saját apámmal.Láttam,hogy magában nagyon mérlegel,de végül csak mosolyra húzta a száját és felemelte a karját.Ami az arcomon csattant.Megütött.Abban a pillanatban egy női alak jött ki onnan,ahonnan pár perccel ezelőtt apa,a sikátorból.Az arcát nem láttam,csak homályosan.Aztán minden kitisztult.A nő az anyukám.
-Kim,kicsim jól vagy?-simogatta az arcom.Nem tudtam megszólalni.Csak álltam ott szótlanul.Apa odajött,ellökte anyámat és ütni kezdett.Ahol csak ért.Én pedig a földön fekve tűrtem.Aztán minden elsötétült.

Zaklatottan ültem fel az ágyban,amikor felébredtem.A hajam a homlokomra tapadt,a ruha pedig izzadtan ragadt rám.Miért álmodok én ilyeneket?A szüleim már rég nem élnek.Sírni kezdtem.Nagyon hangosan.Pár perc múlva valaki feltépte a szobám ajtaját.Daniel odajött hozzám és szorosan magához ölelt.
-Nyugi!Semmi baj!-adott egy puszit a homlokomra.Én még mindig csak zokogtam a karjaiban.Éppen a hátamat simogatta,amikor az ajtó ismét kinyílt és Jacob sétált be rajta.
-Kim minden oké?-hagyta figyelmen kívül Danielt.Én csak megráztam a fejem és az arcom Daniel nyakába fúrtam.Hallottam ahogyan Jacob veszi a levegőt.Nagyon ideges.Mindjárt robban.-Daniel kimennél?-kérdezte még viszonylag nyugodtan.
-Persze.-sóhajtott fel majd elengedett.Kisétált az ajtón,mire Jacob beült mellém az ágyba.
-Mi történt?-kérdezte aggódva.
-Rosszat álmodtam.-töröltem le a könnyeimet.
-Gyere ide!-tárta ki a karját,én pedig odabújtam hozzá.-Akarsz róla beszélni?-pillantott le rám.
-Nem igazán.-húztam el a számat.
-Bejön a pulcsid.-kacsintott,mire elnevettem magam.
-Itt alszol velem?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Daniel megengedi?-kérdezte tettetett komolysággal,mire én csak megforgattam a szemem.
-Nem kell az engedéje.-húztam magamra a takarót.
-Tudom.Megbeszéltük a mait.Átjött hozzám és mindent elmondott.-piszkálta a pulcsija ujját.
-Akkor nem haragszol?-rágtam a szám szélét.
-És te?-kérdezte.
-Kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni,de nem.Nem haragszom.-mosolyodtam el.
-Az jó,mert én sem.-mosolygott ő is.
-Akkor itt alszol?-ismételtem meg a pár perccel előbb feltett kérdésemet.
-Itt alszok.-ölelt át.Én csak mosolyogtam.
-Énekelsz nekem valamit?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Nem.-nevette el magát.
-Gonosz egy manó vagy te.-fúrtam a fejem a párnámba.
-Még mindig nem vagyok manó.-közölte unottan.
-De.Te vagy az én kis manóm.-nyújtottam rá a nyelvem.Ő csak megsértődve elfordult.
-Nem sértődtem meg.Ne kezdj el magyarázkodni!-fordult nevetve vissza.Abban a pillanatban Carter lépett be a szobába.
-A sírásra felkeltem.Gondoltam ha már fent vagyok akkor közlöm veletek,hogy holnap Magcon.Vagyis ma.-nézett a telefonjára.
-Taylor?-kérdeztem rögtön.
-Ő még nem tud jönni,de Cameron igen.-mosolygott majd kisétált.
-Aludj!-szóltam Jacobnak.
-Miért?-értetlenkedett.
-Fáradt leszel.-ásítottam.
-És?-vonta fel a szemöldökét.
-Olyankor nyűgös vagy.-helyezkedtem el az alváshoz.
-És?-kérdezősködött tovább.
-Senki nem szereti azt,amikor nyűgös vagy.-válaszoltam,mire ő csak megforgatta a szemét.Végül ő is mellém feküdt és egyből el is aludt.Megszerettem volna köszönni Danielnek,hogy beszélt Jacobbal,de kimászni nem akartam,nehogy felkeltsem a békésen alvó Jacobot.Felkaptam a telefonom és pötyögni kezdtem.
Me:Ez rendes volt tőled😊
Daniel:Micsoda?😶
Me:Hogy beszéltél Jacobbal😁
Daniel:Jah...hogy az...az semmiség😊
Me:Ne írj mosolygós smiley-t!Tudom,hogy nem mosolyogsz😕
Daniel:De mert te boldog vagy és nekem ez a legfontosabb😊❤️
Me:Hogy lehetsz ilyen aranyos?😩
Me:Ne írj semmit!😶
Daniel:Úgy,hogy szeretlek❤️
Me:Erre nem tudok mit írni...😐
Daniel:Nem is kell😇
Me:De ugye mi még barátok vagyunk?😕
Daniel:Persze,csak barátok🙈
Emlékszem mikor Jacob egyszer azt mondta,hogy legyünk inkább csak barátok.Én abba majdnem belehaltam.Daniel,hogy érezhet most?
Me:Sajnálom😩
Daniel:Mit?😝
Me:Hogy nem tudom viszonozni a szerelmedet😐
Daniel:Nem gáz😁
Daniel:A te szíved Jacobé😔
Me:Daniel kérlek ne kezd!😫
Daniel:Oké,csak ez nagyon nehéz😶
Daniel:Te voltál már úgy,hogy végig kellett nézned azt,hogy a legjobb barátod és akit szeretsz együtt vannak?Hogy ölelgetik egymást,csókolóznak és mindent együtt csinálnak?Hogy Dimberly(Daniel+Kimberly) helyett Jimberly(Jacob+Kimberly)?Ezeket a dolgokat én már nem bírom.Szeretlek Kim.És fáj,hogy te nem így érzel😔🔫
Ezeket a sorokat olvasva megszakadt a szívem.Tényleg így érez?Nem is tudtam.Azt hittem,hogy azért ilyen,mert neki is kell egy barátnő.Nem,neki én kellek.De nekem ott van Jacob.És ha ő nem lenne,akkor sem tudnám viszonozni Daniel szerelmét.Egy kibaszott szerelmi háromszögbe kerültem.Óriási.