You are my sunshine on a rainy day J.S. [Befejezett]

16. rész

Reggel idegesen csaptam rá az ébresztőre.Kinek van kedve suliba menni?Hát nekem biztos nem.Idegességem azonnal elszállt,amint oldalra pillantottam.Jacob ott feküdt.Nem kelt fel az idegesítő,csipogó hangra sem.Tegnap elfáradt.
-Jacob!Kelj fel!Ma suli van.-keltettem fel.
-Nem akarok menni!-dünnyögött-Szólj Cameronnak,hogy ma nem megyek!-húzta a fejére a takarót.
-Oké.Megyek.-sóhajtottam fel.Lementem Cameronékhoz.
-Jó reggelt!Jacob ma itthon maradhat?Nagyon kimerült tegnap.-kérleltem és reméltem én is maradhatok.
-Oké,ő maradhat,de te mész!-nézett le rám,mert sokkal magasabb,mint én.Nem mondtam semmit csak felmentem öltözni.Én nem akarok iskolába menni.Én is maradni akarok.Oké Jacob egész tegnap ugrált.Tényleg fáradt.Én nem csináltam semmit.Meg amúgy is muszály menni.Hamar elkészültem és ismét lementem Cameronhoz.Egyedül megyek suliba,mert a többiek sem jönnek.
-Na indulhatunk?-kérdezte Cam mosolyogva,de fáradtan.
-Hagyd,inkább sétálok.Pihenj!-szóltam neki.Az igazat megvallva,nem volt kedvem sétálni.De ennyit csak megtudok tenni érte.Köszöntem a többieknek és kiléptem az ajtón.Merre is van az iskola?

-Jennings,késett!-szólt rám a matek tanár hangos,rikácsoló hangján-És tegnap,miért nem volt iskolában?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Igen,öt percet.-szóltam vissza-Itt az igazolás.-dobtam az asztalára és elindultam a helyemre.
-Valaki ma nagyon szemtelen.Beszélni szeretnék a szüleiddel!-tette le a krétát az asztalra,mert eddig a táblára írt.
-Majd szólok Cameronnak.-forgattam meg a szemem.Általában ő jön az ilyen dolgokra vagy Taylor,de néha Aaron vagy ha ők nem tudnak akkor Carter ugrik be.
-Nem!A szüleid fognak bejönni!-mondta szigorúan,mire lesápadtam.Nem tudja mi történt a szüleimmel?Cameron elmondta az osztályfőnökömnek.A könnyek folyni kezdtek az arcomon.Még mindig nem tudtam feldolgozni ezt az egészet és szerintem nem is fogom tudni.Felálltam és kisétáltam.Leszarom a matekot,meg a hülye iskolát.-Most meg hova megy?-kiáltott utánam a tanár,de nem figyeltem rá.Kimentem az ajtón és leültem az iskola előtti egyik padra.Elővettem a telefonom és tárcsáztam Cameront.Ja igen,kaptam egy új telefont,mert a régi eltört.Vagyis eltörtem.
-Szia Kim.Már vége az órának?-szólt bele.
-Nem.Értem tudnál jönni?-kérdeztem szipogva.
-Történt valami?-kérdezett ő is és hallottam a hangján,hogy aggódik.
-Majd mindent elmesélek,csak gyere!-mondtam és leraktam.Még egy kicsit ültem a padon,amikor megpillantottam Cam autóját a parkolóban.Beszálltam mellé és adtam egy puszit az arcára.
-Na mondd mi a baj!-pillantott rám fél szemmel,mert már elindultunk.Mindent elmeséltem neki.Hogy azért késtem,mert sétáltam.Azért szóltam be a tanárnak,mert ideges voltam és utálom azt a nőt.Azért sírtam,mert felhozta a szüleimet és azért jöttem el,mert sírtam.Ő csak csendben hallgatott.
-Haragszol?-kérdeztem félénken a kis "mesém" után.
-Nem,dehogy haragszom!-mondta,mire én egy kicsit megkönnyebbültem.Na jó,nagyon megkönnyebbültem.
-De beszélned kell azzal a boszorkánnyal.-világosítottam fel Camet.
-Nem lesz gond.Ő is biztos Cameron Dallas rajongó.Mindenki az.-vigyorodott el,mire én hangosan felnevettem.Nagy beszélgetésünk közben azt vettem észre,hogy megérkeztünk.Kiszálltunk a kocsiból és indultunk be.
-Sziasztok.-köszöntem nekik.Ők visszaköszöntek és nem láttam rajtuk,hogy meglepődtek volna,úgyhogy szerintem tudnak mindent.Vagyis annyit,hogy Cameron értem jött.Azt viszont nem,hogy miért.
-Mi történt?-ölelte át hátulról a derekam Jacob.
-Semmi.Kipihented magad?-fordultam felé.
-Igen.Tök jó,hogy itt vagy.-adott egy puszit az arcomra.
-Aha.Megyünk sétálni?-jutott hirtelen eszembe.Nem akarok itthon ülni egész nap.Kiélvezem,hogy ma hazajöhettem.Majd megkérem Cameront,hogy igazolja le.
-Menjünk!-fogta meg a kezem és elindultunk az ajtóhoz.-Mi elmentünk!-kiabálta Jacob és bezárta az ajtót.-Na hova menjünk?-fordult felém.
-Nem tudom.Csak sétáljunk!Majd valahol csak kilyukadunk.-vontam meg a vállam és elindultam.Egy ideje csendben sétáltunk,amikor megszólaltam.-Te szereted a matek tanárunkat?Én nagyon utálom.Olyan gonosz.Mint egy boszorkány.És Jenningsnek hív.De az én nevem Kimberly!Tanulja meg!Cam szerint a rajongója.Megnézném ahogy Cameron Dallasos pulcsiban járkál.-magyaráztam és még mondtam volna tovább,de Jacob megcsókolt.-Túl sokat beszéltem?-húzódtam el tőle nevetve.
-Csak egy kicsit.-nevetett fel ő is.Még egy kis idejig csendben sétáltunk,amikor elértünk egy parkba,amit még sosem láttam,pedig már nem kis ideje lakom itt.Leültünk egy padra és néztük a gyerekeket akik egymással játszottak.
-Nekünk is lesz majd kislányunk?-kérdeztem Jacob felé fordulva.
-Mi?-nevette el magát-Még csak 13 évesek vagyunk és ha lesz gyerekünk,akkor az kisfiú lesz.-mondta.
-Oké,nem is most gondoltam.-forgattam meg a szemem.-Mi az,hogy kisfiú lesz?Honnan tudod?-csodálkoztam.
-Ha lesz gyerekünk kisfiú lesz.-ismételte magát.Inkább ráhagytam.Tovább néztük a kislányt és a kisfiút akik egymást kergették.
-Nem kéne indulnunk?Cameronéknak már szerintem hiányzunk.-álltam fel és leporoltam a nadrágom.
-Induljunk!-állt fel ő is.Egymás mellett sétáltunk a gondolatainkba merülve.Én rajtunk gondolkoztam.Tényleg lesz majd gyerekünk?Remélem igen.Együtt leszünk addig?Remélem igen.Jacob örökké szeretni fog?Remélem igen.