You are my sunshine on a rainy day J.S. [Befejezett]

5. rész

Reggel drágalátos Ashley sikongatására keltem fel.Tuti,hogy ő volt.Csak neki van ilyen idegesítő hangja.Az egész csaj idegesít.Féltékeny vagyok.Nagyon féltékeny.Sokkal szebb,sokkal csinosabb és sokkal jobb,mint én,és ezt Jacob is így gondolja.Felültem az ágyban,hogy lássam mi a francért sikítozik korán reggel.Jacob rajta ül és csikizi.Megint bőgni kezdtem és belefúrtam a fejem a párnába.Nem hiszem el.Tegnap óta nem beszéltünk Jacobbal.Haragudnom kéne rá,hogy nem foglalkozik velem,de egyszerűen nem megy.Nem tudom utálni.Túlságosan szeretem.Taylor odajött és elkezdte simogatni a hátam.
-Mi a baj?-suttogta a fülembe,hogy csak én halljam.Nem is néztem fel csak hátra mutattam,ahol Jacobék voltak.-Daniel?Mit csinált?Megbántott?Sosem bírtam a srácot!-mondta hangosan mire elröhögtem magam.
-Nem!Nem csinált semmit!-ültem fel.
-Ja oké.-mosolygott Taylor-Gyere ide!-tárta ki a karjait,mire én szorosan odabújtam hozzá.

A többiek lementem reggelizni csak én maradtam egyedül fennt.Nem volt étvágyam.Megakartam halni.Nem csak Jacob miatt.Minden miatt.A szüleim annyira hiányoznak.Honvágyam van.Szükségem lenne a legjobb barátnőmre,Skylerre.Egy olyan emberre aki megért.Szükségem lenne Jacobra.Arra a Jacobra akit menthetetlenül szeretek.Aki mindig feltud vidítani.Aki most nincs itt velem.Sírtam amikor valaki benyitott.Jacob volt.Mosolyogva lépett be,de amint meglátott a tekintete megváltozott.Aggódás csillant fel a szemében.
-Mi a baj?-guggolt le hozzám,mert az ágyon ültem.Nem szóltam semmit csak elfordultam.
-Semmi.-szólaltam meg pár perc után.
-Látom,hogy valami bánt!Mondd el!Bennem bízhatsz!-mondta mosolyogva.Most lett elegem.
-Benned bízhatok?Benned Jacob?Dehogy bízhatok benned!Azt mondtad mindig itt leszel!Hogy minden rendben lesz!Semmi nincs rendben!Tegnap óta hozzám sem szólsz!Levegőnek nézel,mert itt van Ashley!Vele vagy mindig!-fakadtam ki-Azt hittem barátok vagyunk!-tettem hozzá.
-Azok is vagyunk!-vágott olyan fejet,mint aki nem tudja miről van szó.
-Nem úgy tűnik.-mondtam halkan.Csendben néztünk egymás szemébe,amikor megszólalt.
-Sajnálom!-fogta meg a kezem.
-Hát én is,hogy hittem neked!-álltam fel és elindultam a kajáldába Cameronékhoz.Amikor leértem épp akkor álltak fel.
-Jacob hol van?-rohant oda hozzám Ashley.
-Nem tudom.Azt hittem itt van veletek.-hazudtam neki.Ennyit beszéltem vele,mert elindultunk vissza a szobába.Amikor beléptünk nem láttam a szobában Jacobot.
-A francba!-kiabálta Jacob a fürdőből.Mindenki oda rohant az ajtóhoz.Aaron megpróbálta kinyitni,de Jacob bezárta.
-Mi a baj?-nyávogott Ashley.
-Ashley menj a picsába!-kiabált megint Jacob.Nagyon meglepődtem azon amit neki mondott.Ahogy láttam Ashley is.
-Mi a baj Jacob?-kérdezte kétségbeesetten Cameron.
-Semmi.-mondta.Nagyon megijedtem,hogy mi baja van.
-Jacob nyisd ki az ajtót!-ordibáltam.
-Nem!Nem akarom,hogy mindenki bejöjjön!Csak azt,hogy te!-beszélt ő is hangosabban.
-Oké.Csak én megyek,de nyisd már ki!-ahogy kimondtam az ajtó kinyílt.Gyorsan bementem és bezártam az ajtót,hogy senki ne tudjon bejönni.Amikor megláttam Jacob kezét a számhoz kaptam a kezem,majd a tükörre néztem.Tiszta vér volt.A keze is,a tükör is.
-Te meg mégis mi a jó büdös francot csináltál?-ordítottam rá-Add a kezed!-fogtam meg a kezét,majd bekötöttem.
-Belevertem a tükörbe.-jelentette ki mosolyogva.
-Ne mosolyogj hülyegyerek,mert a fejed verem bele a tükörbe!-néztem rá,mire elröhögte magát-Szabad tudnom miért vertél bele a tükörbe?-engedtem el a kezét.
-Nem.-mosolygott tovább.
-És miért nem?-kérdezgettem tovább.
-Mert nem.-mondta.
-Oké.-fordítottam neki hátat és azt terveztem,hogy kimegyek az ajtón,ha nem kapja el a kezem.
-Várj!-fordított maga felé-Sajnálom!-nézett a szemembe szomorúan.
-Semmi baj.-sóhajtottam.
-Akkor nem haragszol?-csillant fel a szeme.
-Nem.-mosolyogtam rá.Lehetetlen rá haragudni.
-Megölelhetlek?-kérdezte félve.
-Gyere ide!-tártam ki a karomat,mire jó szorosan megölelt.Ő a derekamat ölelte én meg a nyakát.A vállába fúrtam a fejem.Olyan jó illata van.
-Te szagolgatsz?-tolt el magától,hogy lássa a szemem.
-Olyan jó illatod van.-nevettem fel vörös fejjel.
-Elpirultál!-vigyorgott.
-Na nem mondod.-mosolyogtam.
-De.-nevetett-Mostmár szerintem menjünk ki!-nyitotta ki az ajtót.Én csak mentem utána.Amikor kiléptünk Ashley rögtön Jacob nyakába ugrott és úgy ölelte.Jacob nem ölelt vissza.Ezt Ashley is észrevette,úgyhogy inkább elengedte.
-Mi van a kezeddel?-fogta meg.
-Semmi.-rántotta ki a kezét Ashley meglepődött,nem is kicsit.
-Neked meg mi a franc bajod van?-háborodott fel.
-Te vagy a bajom!Azt hiszed mi milyen jó barátok vagyunk,pedig nem!Addig azok voltunk amíg azt nem mondtad,hogy ne barátkozzak Kimmel!Én hülye hallgattam rád!Pedig szeretem!-amit mondott lesokkolt.Azt mondta szeret.Szeret engem.Biztos arra értette,hogy szeret,mint egy barátot,de akkor is szeret.Ashley felpofozta Jacobot.Ha Daniel nem kapcsol időben és fog le akkor biztos,hogy megtéptem volna.Jacob csak felnevetett és megölelt.

Mindenki itt van a szobában.Kivéve Ashleyt.Hazament.Azt mondta nem tud tovább itt maradni Jacobbal,mert megutálta.Jobb is,hogy elment.Senki nem bírta.Kiderült,hogy még Taylor sem csak Ashley anyja erőltette ezt az egészet.Ez kicsit megnyugtatott.Azt hittem mindenki szereti,mert ő tökéletes.Hát nem, Ashley nem tökéletes.Senki sem az.
-Indulnunk kéne!-nézett a telefonjára Carter.
-Hát akkor induljunk!-fogta meg a kezem Jacob és elindultunk a kocsihoz.